A Garbage-time királyai

A héten több olyan mérkőzést is láthattunk, amelyben az egyik csapat a meccs jelentős részében szóhoz sem jutott, de a végéhez közeledve majdnem behozták ellenfelüket. Nézzük, mit tanultunk a héten!

Buccaneers @ Cardinals, 33 – 38

A Tampa Bay egyértelmű favoritként látogatott a szenvedő Arizonához: amit kaptak, az egy óriási zakó volt a mérkőzés első felében. A harmadik negyed közepén még 31-0-ra vezetett az Arizona, Carson Palmer ekkor dobta első rossz passzát(!), igaz abból interception is lett. A Cardinalsnál a megújulást egyértelműen a Saintstől megszerzett Adrian Peterson hozta, aki ezen az egy meccsen több yardot és TD-t szerzett, mint a Saintsszel összesen. A Bucs gyenge teljesítményének legnagyobb oka viszont egy szerencsétlen eset volt: Winston válla egy földrevitel után megsérült, így Ryan Fitzpatrick irányított a meccs további részében. Bár összeszedett 3 TD-t, dobott 2 interceptiont is mellé. Ennek ellenére túlzás lenne azt mondani, hogy rajta ment el a meccs, 31-0-nál már gyakorlatilag vége volt, a Bucs védelme gyakorlatilag teljes betli volt, annak ellenére, hogy a mérkőzés végére összeszedték magukat. Az eredményből tehát nem látszik, de az Arizona sokkal simább meccset játszott. Jelenleg a Bucsnak azonban aligha a vereség lenne a legnagyobb baja, de szerencséjükre Winston sérülése nem vészes, jövő héten ismét pályára léphet minden bizonnyal. Fitzpatrick pedig immáron hetedik(!) csapatában szerez passzolt TD-t. Úgy tűnik tényleg az a célja, hogy minden franchise-nál dobjon egyet….

MVP: Adrian Peterson: 26 futás, 134 yard, 2 TD. Egykori önmagát idézi az idősödő futó.

LVP: Buccaneers védelem: Még Winston nélkül is meglehetett volna a meccs, ha az elején nem szedik őket ennyire szét.

X-Faktor: Lavonte David: ugyan ő stabil kezdőnek számít, sérülése miatt kérdéses volt a játéka. Ennek ellenére szerzett két kierőszakolt és 1 összeszedett fumble-t.

Steelers @ Chiefs, 19 – 13

Egy újabb mérkőzés, amelynek eredményéből nem látszik, mennyire egyhangú volt. A Chiefs rögtön két ponttal jutalmazta a Steelers védelmét egy rossz snapből szerzett safetyvel, de ezután ugyanilyen lehangoló teljesítményt nyújtott. Gyakorlatilag egyáltalán nem tudtak haladni a pályán a mérkőzés nagy részében, részben hála annak, hogy a Steelers védelme teljesen kivette a játékból Kareem Huntot. A Steelersnél ellenben nem volt gond a haladással, sőt. Bell futásaival szétszedték a Chiefs védelmét, ennek tükrében a 12-3-as félidei állás igencsak kedvezőnek volt mondható a Chiefsnek. A harmadik negyed úgy folytatódott, ahogy abbahagyták: a Steelersnek ment a futás, esetenként a passzjáték, míg a Chiefsnél támadóoldalon semmi. A mérkőzés végére a Chiefs összeszedte magát, eljutott a vörös zónáig. Itt negyedik kísérletre nem lőttek mezőnygólt (pedig az eredmény alapján ez nem lett volna rossz döntés), helyette Smith passzát az endzone-ban sikertelennek ítélték. Ami a legfurcsább, hogy Reid meg sem próbálta challenge-elni a hívást, pedig ezt simán meg is nyerhette volna. Az egész mérkőzésre igaz volt, hogy a Chiefs nem volt ott fejben, sok szabálytalanság és bénázás tarkította a játékukat. Még ennek ellenére is sikerült egy TD-t összeszedni a negyedik negyedben, 12-10-nél pedig még látótávolságban volt a győzelem. Ekkor azonban az NFL istenei közbeszóltak: Big Ben passza gyakorlatilag interception volt, annyira mellé ment, de az megpattanva a védő fejéről Brown kezébe pattant, aki meg sem állt a célterületig vele. Ezzel gyakorlatilag lezárta a mérkőzést, hiába küzdött a Chiefs az utolsó pillanatig.

MVP: Le’Veon Bell: 32 futás, 179 yard, 1 TD, egy személyben volt a Steelers támadósora.

LVP: Alex Smith: Smith bár nem dobott interceptiont, mondhatjuk hogy részben rajta ment el a mérkőzés: két labdát is csúnyán fölé dobott, egyiket a célterületen álló (teljesen üres) ember felé. Ezeket meg kell tudni dobni egy MVP-jelöltségre hajtó QB-nak.

X-Faktor: James Harrison: a veterán védő már szinte alig van pályán, de amikor ott van, még mindig pusztít: a mérkőzés utolsó drive-ján kulcs sacket szerzett Smith ellen, nagyon sokat hozzátéve a győzelemhez.

Lions @ Saints, 38 – 52

Hasonlóan a Cardinals meccséhez, ez a mérkőzés sem volt olyan szoros, mint amilyennek a pontok alapján látszik. A Saints a harmadik negyed közepén 45-10-re vezetett, a védelem 2 TD-t is szerzett, ebből az egyiket Stafford pick-sixéből. A Lions támadósora kilátástalannak látszott, a fal nem tudta megvédeni Staffordot. Ezzel szemben a Saints, elsősorban futójátékának köszönhetően hatékonyan tudott haladni, Ingram és Kamara együtt 200 scrimmage-yard fölé jutottak. A Saints védelme megint jól játszott, a második negyed végén egy 4&goal szituációt is sikeresen védekeztek ki, már-már érett a csereirányító behozása a Lionsnél. Ekkor azonban a Lions előhozta a szokásos utolsó negyedes formáját, sorra jöttek a nagy playek: 2 interceptiont szereztek Brees ellen, az egyikből TD is lett, Stafford kiosztott még 2 TD passzt, az újonc Jamal Agnew pedig egy 74 yardos punt-return TD-t szerzett. A Saints védelme azonban még időben ébredt fel, a mérkőzést végül egy Cameron Jordan pick-6 zárta le, így a Saints védelem 3 TD-t(!) szerzett a mérkőzésen. Staffordék számára pedig a tanulság ugyanaz: néha nem árt előnyben is játszani….

MVP: Cameron Jordan: a Saints védője egy interception-TD-t, és 2 sacket is gyűjtött. Nem gyenge egy védőfalembertől.

LVP: Drew Brees: Brees nem játszott jól. Bár 31-ból 21 passza jó volt, ez mindössze 186 yardra, 2 TD-re és 2 interceptionre volt elég. Ezúttal őt mentette meg a védelem.

X-Faktor: Jamal Agnew: Az újonc cornerback már második visszahordott TD-jét szerzi a szezon során, a liga egyik legjobb visszahordó játékosa jelenleg.

Giants @ Broncos, 23 – 10

A hét talán legegysíkúbb mérkőzése, aminek eredménye annál meglepőbb: naná, hogy egy elkapóhiányos, borzalmas támadófallal rendelkező csapat simán lenyomja a liga egyik (ha nem a legjobb) védelmét. A Giants játékának képét jelentősen meghatározta az elkapók hiánya, Manning mindössze 128 yardot és 1 TD-t szerzett, ennek szinte egészét Evan Engram felé dobta. A Giantsnél azonban a legnagyobb meglepetés egyértelműen Orleans Darkwa kiváló teljesítménye volt, a futó 5.6 yardot átlagolt futásonként. A Broncosnál sem volt gond a yardok termelése, de a pontoké annál inkább, rendre megjelentek a kulcs-pillanatban fellépő turnoverek, köztük egy pick-6 is, ami ilyen szoros meccsen döntő fontosságú volt. Emlékezzünk még meg a rugókról, akiknek nem volt jó napja. Mindkét játékos rontott mezőnygólt, a Broncosnál McManus mindössze 1-et értékesített 3-ból. A Broncos teljesítménye újfent hullámzó, elsősorban Siemiannek hála, annak ellenére, hogy az elkapósor Thomas és Sanders vezetésével jól teljesített (aztán Sanders megsérült), bár a futójáték egyáltalán nem ment. A Giants pedig az esélytelenek nyugalmával pályára lépve szépen csendben beleszól 1-1 csapat rájátszásba jutásába…

MVP: Jason Pierre-Paul: 3 sack, 7 tackle, 1 kierőszakolt fumble. Kell ennél több?

LVP: C. J. Anderson: 9 futás, 17 yard. Nem ment a futójáték a Broncosnak, passzjátékokban pedig inkább Bookert használták.

X-Faktor: Orleans Darkwa: 21 futásból 117 yard a liga egyik legjobb védelme ellen. Ez mindenképpen dicséretre méltó.