Derek Carr különleges képességei

Kevesen tudják, de míg David Carr kiemelkedő egyetemi játékos volt, és jogosan várhatott a 2002-es draft 1/1-es helyére, a tízéves öccsével leült az akkor még döcögős Madden-videójáték elé, és magyarázta neki a védelmeket.

Zabálta az egészet. Ott ült egy tízéves kissrác, és magyaráztam neki a Cover 2, Cover 3 közötti különbségeket.

Amikor pedig az idősebb Carr elkelt a drafton, és kezdőirányítója lett a Texansnak, az öccse hétfőn és kedden meccset akart nézni vele, hogy közösen elemezzék ki az elmőlt és a következő meccsek anyagait.

Megvacsoráztunk, leültünk meccsfelvételt pörgetni, és utána órákig ült mellettem, és azon morfondírozott, hogyan lehetne megfejteni a Jaguars védelmét. Néha előbb esett le neki a felállás, mint nekem, na az nagyon ciki volt.

(A meccset két ponttal megnyerte a Texans.)

Nem véletlen, hogy Derek Carrt mindenki nagy reményekkel várta, volt aki a foci Mozartjának hívta korához képest felmutatott tehetsége miatt. A Raiders tavalyi, Carr számára MVP-gyanús szezonja után gyenge kezdést láthattunk tőlük. Marshawn Lynch jól játszik, de nem kiemelkedően, Carr passzait ejtik el a második legnagyobb arányban a ligában, és Amari Coopernek a hetedik hétre sikerült csak 62 yardnál többet szereznie egy meccsen.

A Kansas City elleni győzelem azonban egy hatalmas középső ujj volt minden eddiginek. Carr előtte szinte egyáltalán nem dobott mélyre, és történelmileg is gyorsan engedte ki a labdát egy jó fal mögött is. A Chiefs ellen azonban majdnem négy tizedmásodperccel tovább várt átlagosan a labdával (ez kevésnek hangzik, de a gyakorlatban plusz egy WR leolvasását jelenti), és 10 passza is 20 yardnál tovább ment, ez a legtöbb eddig egy meccsen a szezonban. A fal a tavalyinál is jobban véd a siettetés ellen, ami igen nagy szó, a védelem pedig pont olyan gyatra, így tényleg csak Carr és a haverok jelentik a különbséget.

.@raiders @derekcarrqb to @KingCrab15 for the game winner; on Carr’s 52nd pass attempt of the evening #BaldyBreakdowns pic.twitter.com/pYpSikIHj2

— Brian Baldinger (@BaldyNFL) 2017. október 20.

Érdekesség, hogy Carr is spread-támadósorból jött az egyetemről. Sok szakíró itt látja az edzői stábok hibáját: sokan csak azért húznak spread-irányítót, mert az papíron jobban alkalmazkodhat a profikhoz. Amit elfelejtenek azonban, hogy a nagyon sok felelősséggel járó rendszerben az egyes fiatal tehetségek más-más módon kezelik a csapatot. (Carr, Prescott, és Watson különösen jók voltak már egyetemen is áthívásokból, olvasásból. Carr az egyetemen a playek döntő részét maga hívta első és második kísérletekre.)

Soha nem engedtem, hogy az oldalvonalra nézzen segítségül. Megmondtam neki, hogy ha még egyszer odanéz, nem jövök el több meccsére.

Todd Downing támadókoordinátor szerint Carr tökéletesen kinevelt irányító a játék kritikus részeiben. Azt tanulta, hogy gyorsan dolgozza fel a védelmet, és improvizáljon. Mindkettő a kétperces félidővégi hajtás elengedhetetlen kelléke. Ezek mögött viszont ott az attitűd is, ahogy David Carr rámutat.

Simán zsákol egyet a kisfiam feje felett kosarazáskor. Egy szemernyi bűntudata sincs. Imád ő lenni a point guard (irányítójátékos). Azokért a pillanatokért él, amikor az utolsó másodpercekben fordítja meg a mérkőzést. A különbség közte és a többiek között, hogy míg mások azt érzik, hogy letámadja őket a védelem, Derek elhiszi, hogy ő diktálja a ritmust, és előle menekülnek a védők.