Ez a Titans nem az a Titans

A sors kegyetlen játéka, hogy főműsoridőben játszott egymással az Andrew Luck nélkül felálló Colts és sérüléssel bajlódó Marcus Mariota. Ebből adódóan nyilván nem ez volt az év legszínvonalasabb mérkőzése, bár azt nem lehet elvitatni tőle, hogy szoros volt és legalább érdekes. A Titans végre kezd életjelet adni magáról, bár ez még mindig nem az, amire év elején számítottunk, a Colts pedig sajnálhatja, hogy tavaly agyonverették Luckot, mert az új rezsim által összerakott csapat nem is olyan rossz, csak hát kellene a franchise irányító (Indianapolis Colts – Tennessee Titans 22 – 36).

Mariota és Murray is rozsdás

Marcus Mariota sérülés után tért vissza és három negyeden keresztül igazából nem nagyon tudott hozzátenni a mérkőzéshez. Látszott még rajta, hogy nagyon nincs formában, volt is egy nagyon látványos jelenet, amikor simán futhatott volna 5 yardot, az atletikus képességei alapján akár még többet is, de inkább leült, nehogy bántsák. Ez így rendben is van, nem most kell megöletnie magát, de ezzel együtt is ez a Titans támadójáték egyelőre messze van attól, amire év elején számítottunk.

A támadófal még mindig jó, viszont most már nem nagyon ülnek a futások. Hiába szerzett a csapat 171 yardot a földön, abból az egyik egy negyedik negyed végi 72 yardos Derrick Henry féle megiramodás volt, azt leszámítva 30 futásból csak 99 yard jött össze (3,3-as átlag). Sem Henrynek, sem Murraynek nem ment igazán (bár előbbinek volt 1-2 nagyon jókor hozott first downja), ráadásul érdekes, hogy a másodéves futó több lehetőséget kapott, mint a veterán kollégája (Mike Mularkey tehát nagyon is betartotta a szavát).

Egyébként baromi szórakoztató nézni a Titans offense-t, nekem nagyon bejön ez az old school, futunk-futunk-futunk stílus, most is 34 futójátékot hívtak 32 passzjáték ellenében (jó, az időt is kellett égetni, de nagyjából végig hátrányban volt a csapat, mégis futottak).

Nem rossz ez a Colts

Nyilván nem is jó, de hát a kezdő irányítója nélkül nem sok csapat lenne kanyi (Brissett egyébként nem rossz). Ellenben, ha egy kicsit szerencsésebbek, akkor például megverhették volna a Cardinalst is, és igazából három negyeden keresztül a Titansnél is jobbak voltak. Van egy szolid kis futójátékuk Frank Gore-ral, aki még 34 évesen is a top közelében van, egész jók az elkapók, a TE Jack Doyle szintén jól játszik (a fumble-je és a dropjai ellenére, de hát ő is most jött vissza a sérüléséből), és ami a legfontosabb, jól néz ki a védelem.

A védőfal, mint láthattuk, remekül öli a futást: Johnathan Hankins, Al Woods és és Henry Anderson is jól játszik. A Patriotstól és a Texanstól kukázott Jabaal Sheard és John Simon szintén jók OLB-ként, a Patriots konkrétan a fejét verheti a falba Sheard miatt, aki elképesztően jól játszik az új csapatában. Illetve, ha már Patriots és kukázás: a 2015-ös szezonban a Patriotsot erősítő, de ott csak epizódszerepet kapó Rashaan Melvin kivirágzott. A corner már tavaly is elég jó volt, idén azonban mintha mezt cserélt volna Vontae Davisszel: közel elit szinten játszik, mintha egy új Bouyét látnánk.

Rövid értékelés:

A legjobb támadó: Marcus Mariota – nem játszott kifejezetten jól, sok pontatlan passza volt, de amikor kellett, akkor oda tudta magát tenni. Remélhetőleg hamarosan 100 százalékos lesz, hogy lábon is hozzá tudja tenni a tőle elvárt pluszt.

A legjobb védő: John Simon – már fentebb is dicsértem, de az nem mondtam, hogy a jó pass rush mellett volt egy gyönyörű pick6-e is.

A legnagyobb csalódás: TY Hilton – nemrég azt mondta, hogy a kezébe kell adni a labdát, és akkor nyer a Colts. Lehet, hogy ez így van, mert mindössze egy elkapása volt 19 yardért (ha lett volna még egy ilyenje, akkor nyerek az egyik fantasy ligámban). De az, hogy a csere irányító nem a csapat legjobb támadójának passzol, az nem feltétlenül a cserét minősíti: hogy a gameplan volt-e szar, vagy csak Hilton játszott pocsékul, nehéz megmondani, minden esetre abszolút semmi kézzelfogható haszna nem volt.

Legjobb újonc: Taywan Taylor – ez csak ilyen kamu kategória, viszont mindenképp ki kell őt emelni az 53 yardos TD elkapásáért, ami az első volt neki profiként. Nem mellesleg az idei draft egyik elit prospectjét, a safety Malik Hookert verte meg nagyon csúnyán.