Kiosztottuk az FK! Oscar-díjait!

Összefoglalónkban négy találkozót veszünk górcső alá, ahol kiosztottuk az FK! Oscar-díjait! Szerencsére díjazottban nem volt hiány, noha sok helyen vakartam a fejemet, hiszen nem a legjobb meccsekbe sikerült belenyúlnom… Szokás szerint újabb konszenzusos tippünk landolt a kukában, valamint három egyoldalú mérkőzést láthattunk.

Carolina Panthers 3 @ 17 Chicago Bears

Ahogy az lenni szokott, ezúttal is elszállt a konszenzusos tippünk, és meglepetésre a Bears nyerte meg a találkozót. És azt kell hogy mondjuk, teljesen megérdemelten. Bár a hazai offense nem szolgálta ki a közönséget, a védelemre ezt egyáltalán nem mondhatjuk el. Ami a meccset eldöntő tényező volt, azok a turnoverek, hiszen amíg a Panthers nem szerzett egyet sem, addig a Bears hármat is. A Panthers védelmére így sem lehetett panasz, ennél többet nehezen lehet tenni úgy, hogy alig vannak a pályán. Ezt fontos kiemelni, mert Newtonék hiába voltak a meccs nagy részében a füvön, mindössze 3 pontra volt csak elég a megannyi erőfeszítés, hiszen a red zone környékén megállt a tudomány.

Legjobb díszlet: Mitchell Trubisky

Bár ez Mitchell Trubisky számára egy újabb győzelem, ahogy a múlt heti, úgy ez sem rajta múlt. Írd és mondd, 7, HÉT darab passzkísérlete volt az egész meccsen úgy, hogy egy támadósnapet sem hagyott ki. De volt egy 70 yardos passza Tarik Cohennek, az szép volt.

Legjobb mellékszereplő: Eddie Jackson

A Bears újonc safetyje olyat tett, amire 2012 óta nem volt példa: védőként két TD-t szerzett, az egyiket Curtis Samuel fumble-je után, a másikat Cam Newton felütött passzát lehalászva. Ráadásul mindkettő 75+ yardos volt, vagyis kulcstávolságból jött össze. Nem tőle vártunk gálaelőadást, de tökéletesen hozta a szerepét.

Legjobb smink: Cam Newton

Ahhoz képest, hogy agyba-főbe verték, nem látszott meg az arcán, ez pedig egyértelműen a sminkesek érdeme. Hatszor sackelték, és jó pár ütést kellett elviselnie, hiszen gyakran ő maga vállalta a futásokat.

Legjobb adaptált forgatókönyv: Bears defense

Na, így kell valahogy videózni! Ugyan nem hozták azt számokban mint az előző fordulóban az Eagles, de a forgatókönyv nagyjából hasonló volt: a futásokat megállítani, passzokkal úgyse ver meg minket Newton, mert az arcába toljuk a front sevent. Bejött, hiába volt a meccs nagy részén a Panthers támadósora a pályán, nem tudták egyszerűen pontra váltani az akcióikat.

Arizona Cardinals 0 @  33 Los Angeles Rams

Az első negyedet látva nagyon nem volt benne a meccsben, hogy itt ekkora kiütés lesz, hiszen rengeteg hibával dolgoztak a csapatok, de szépen lassan kezdte átvenni a Rams a játék irányítását, a Cardinalsnál meg minden csődöt mondott. A múlt héten főnixként feltámadó Adrian Petersont teljesen kivették a játékból, így Ariansék ismét a passzjátékban bízhattak. Egészen addig, amíg Carson Palmer meg nem sérült, amikor a gyenge támadófal nem bírta a Rams által generált nyomást, és Alec Ogletree ütését követően a kezét fájlalva már nem tért vissza a találkozóra. Mint kiderült, eltört a keze, és műteni kell, így jó pár hétre kiesett. Az offense-t Drew Stantonnal el is lehetett ásni, de voltak itt más gondok is, ugyanis a védelem is csütörtököt mondott, a Rams pedig kihasználta minden adódó lehetőségét. Goffnak nem ez volt élete meccse, de nem is kellett megerőltetnie magát, a Patrick Peterson nevezetű veszélyforrásnak pedig Cooper Kupp volt a haszonélvezője.

Legjobb rendező: Todd Gurley

Gurley-nek sikerült feltörnie az eddig reteszként működő arizoniai futás elleni védelmet, hiszen az eddig mindössze 3,4 yard/kísérlet és 90,7 yards/meccs futásmutatót engedő defense-t a Rams klasszisa most 4,81-es átlaggal és 106 futott yarddal árazta be, ráadásul hosszú idő után ismét sikerült 100+ yardot futnia egy játékosnak a Cardinals ellen. Mivel ezt sikerült egy különleges helyszínen, Londonban teljesítenie, amit szebben nem lehetett volna rendezni, ezért ebben a kategóriában kapott jelölést.

Legjobb jelmeztervezés: Drew Stanton

Úgy tűnik a héten ő vesztette el a fogadást, de mintha csak megérezte volna, milyen szerep vár rá a meccsen, így nem volt kérdés, ki zsebeli be ezt a kategóriát. Jó eséllyel övé lesz a kezdő, hacsak nem jön a Gabbert-time, de attól az ég óvjon bennünket.

Legjobb rövidfilm: Cardinals offense

Palmerrel sem voltak túl acélosak, de legalább valamelyest a passzjáték működött, nélküle már az sem.

Dallas Cowboys 40 @  10 San Francisco 49ers

Azok után, hogy a 49ers a három meccses idegenbeli túráján egyaránt pár ponttal kapott csak ki, ebből kétszer is hosszabbítás után, sokan gondolták úgy, hogy majd most, hazai pályán eljöhet az ő idejük. Eljött, egy olyan bucira verésé, amit még sokáig megemlegetnek. Új irányítóval, a rookie C.J. Beatharddel állt fel a 9ers, de a meglepetés ereje elmaradt tőle, Rod Marinelli ezúttal is remek munkát végzett, és nem hagyta kibontakozni sem őt, sem a teljes 49erst. Garrették nem ismertek könyörületet, és Charles Manson óta a legnagyobb mészárlást végezte el Kaliforniában, ami már az első percekben összehozott elejtett 49ers punttal megkezdődött.

Legjobb főszereplő: Ezekiel Elliott

Már a második olyan meccsén van túl, ahol 3 TD-t szerzett összesen, ebből főleg az utolsó volt az, ami a legnagyobb kritikája lehet Robert Salehnek. Elliott Prescott rövid passzából csinált egy 72 yardos TD-t az oldalvonal mellett végigszaladva, amivel végleg bevitte a kegyelemdöfést, és eldöntötte a lényegi kérdéseket.

Legjobb operatőr: Rod Marinelli

Már szó volt a Cowboys védőkoordinátoráról, de nem ússza meg külön díj nélkül! 3 kierőszakolt fumble, 5 sack, mindössze 10 engedett pont fiaitól, abból is hetet garbage time-ban kaptak.

Legjobb hangvágás: Jeff Heath

A Cowboys safetyjének nem csak a védelemben kellett pályára lépnie ha a szükség úgy hozta, hanem Dan Bailey sérülése miatt rúgóként is be kellett mutatkoznia. A második félidőben már ő rúgta az extrákat, az első pedig igen emlékezetesre sikerült. A póznán gellert kapó rúgás ugyanis igen érdekes hanghatással járt. 3-ból 2 extra pontja is sikeres volt.

Denver Broncos  0 @ 21 Los Angeles Chargers

Remek érzékkel válogattam ki magamnak a meccseket, amikről összefoglalót írok, a négyből három ugyanis teljesen egyoldalú volt… Trevor Siemian egyre jobban kezdett emlékeztetni a tavalyi formájára, ami megannyi Broncos szurkolóban gyomorideget generált (hello Leonidasz!), és ez csak rosszabbodott ezután a meccs után. Nem jöttek a passzai, a támadófalában sem sokszor bízhatott, ráadásul kapott egy akkora ütést, aminek következtében egyszer majdnem interceptiont dobott, utána viszont már nem úszta meg a labdavesztést, ami fumble formájában érkezett. A Broncos továbbra sem kapott futott TD-t, és sikerült Philip Riversnek is bevinnie pár találatot, de érthetetlen okokból nem erőltették a futásokat, amikkel fogást lehetett eddig találni a Chargersen. Riverséknek nem kellett űrfoci a győzelemhez, csupán néhány nagyobb játék, no meg a védelem parádézása.

Legjobb film: Travis Benjamin

Benjamin megmutatta, hogyan kell 1-1 játékkal kvázi eldönteni egy találkozót. Az egész meccsen egy elkapása volt, az is az utolsó negyedben, természetesen egy 42 yardos TD lett belőle, viszont már az első negyedben megadta az alaphangot egy 65 yardos punt return TD-vel, vagyis volt eleje és vége is a filmjének. A többit meg elintézte a védelem a győzelemért.

Legjobb idegen nyelvű film: Domata Peko

Amikor őt igazolta le a Broncos Sylvester Williams pótlására, nagyon sokan fogták a fejüket, ugyanis az utóbbi pár éve nem sikerült a legjobban a Bengalsban. A félelem azonban alaptalan volt, a Los Anegeles-i születésű, ám Amerikai Szamoában felnövő nose tackle ugyanis élete formájában játszik Denverben, most is sikerült bezsákolnia Riverst, az eddig 0 bekapott futott TD-ben pedig oroszlánrészt vállal.

Legjobb dokumentumfilm: passzsiettetés

Az AFC Westben a pass rusher parádé nem ritkaság, amit ezen a meccsen is megkaptuk. A vendég oldalról Von Miller, a hazai oldalról Melvin Ingram és Joey Bosa kergette tankönyvbe illően őrületbe az irányítókat.