A Bills hatalmas meglepetésre tartja a tempót a Patriots csapatával és ebben nem csak nagyszerű védelmének, de emberfeletti teljesítményt nyújtó támadósorának is köze van. Amiért érdemes beszélni a Bills offense-ről, az az a tény, hogy olyan emberekkel érnek el sikereket, akiket mások nem is ismernek. Egyetlen igazi playmaker van a csapatban, McCoy, de mindezek ellenére is relatív sikeres az offense.
Különösen jók hazai pályán, ahol már 13 mérkőzés óta, legalább húsz pontot pakolnak fel a pályára, ami a leghosszabb aktív sorozat az NFL-ben. Miben rejlik a titkuk? Elég az összeszokottság? A húzóemberek repítik a csapatot? Esetleg nagy playekben rejlik az erő? Nehéz megmondani, de az biztos, hogy jól keverik a kártyákat.
Kezdjük a támadófallal a vizsgálatot, mert minden jó offense alapja egy jól működő fal, akik akkor teszik igazán jól a dolgukat, ha nem halljuk őket. Márpedig Richie Incognito érkezése óta összeállt ez a fal és a liga krémjéhez tartozik. Már tavaly is az egyik legjobbak voltak, de akkor főleg a futásblokkolásban jeleskedtek. Mögöttük futottak a legtöbb yardot átlagban kontakt nélkül és kitermeltek két futót is 5 yard/carry vagy jobb átlaggal. Ez már magában elég a részsikerhez, de idén ez mellé összeállt a passzblokkolás is, így már azt sem lehet mondani, hogy féloldalasak lennének. Összesen 53 nyomást engedtek az ellenfeleknek, ami a második legjobb mutató a ligában, de ezek nagy része is csupán csak hurry, tehát nem ütötték irányítójukat, ha érkezett a pressure. Ez nem elhanyagolható szempont, főleg a Bills esetében, mert nagyon jól tudták, hogy mit kell elérniük…
…a kevés nyomás és főleg sack azonban nem csak az ő érdemük. Tyrod Taylor ugyanis maradt a csapatnál és ha már maradt, akkor megmutatja, hogy miért is érdemes rá csapatot építeni. Taylor egy nagyon mozgékony irányító, amit idén elsősorban nem a futásaival bizonyít, hanem a zsebben való mozgásával. Az előbb említettem, hogy a nyomások nagy része nem konvertálódik sackre ellenünk, ez pedig azért van, mert Taylor ügyesen bújik ki az ellenfelek elöl. Az engedett nyomások mindössze 15%-ban sackelik, ami top8 a ligában.
LeSean McCoy képességeiről nem beszélnék, mert mindenki tisztában van vele, hogy a liga egyik legjobb futója, még veterán létére is. Ő kérte a labdát, meg is kapta és élt is vele. Ami igazán bámulatos az az elkapósor. Itt ugyanis a legnagyobb név, a nemrég érkezett Jordan Matthews. Rajta kívül Brandon Tate, Andre Holmes, Deonte Thompson, Kaelin Clay és Zay Jones rendelkezik targettel idén. Közülük négy emberre is 115 feletti irányítómutatóval dobál Taylor. Csak viszonyításképp, két olyan csapat van ahol két emberre így dobál az aktuális irányító, a többi csapatban egy vagy egy ember sincs. Ha tovább akarjuk fokozni, akkor elég ránézni az elejtett labdákra. Ha kivesszük Zay Jonest (mert ő borzasztó) a képletből, akkor a maradék öt játékos hibátlan. Azaz senki nem ejtett el egyetlen elkapható labdát sem. Az ereje az egységben és a frissességben van a csapatnak, ugyanis egyik elkapó sincs fent a snapek 50%-ban, de öten is fent vannak a sanpek 25%-ban.
A Bills egy ékes példája annak, hogy miként kell kvázi noname nevekből működő támadósort építeni. A támadófal felépítése mindennek az alapja. Ezután építs ki egy erős, konzisztens futójátékot. Szervezd a stratégiádat az irányítód erősségei köré. Végül pedig ha nincs tiszta WR1-ed, akkor rotáld megfelelően a csapatod és tarts mindenkit kellően frissen. A Bills egyelőre jól csinálja, amit csinál, már csak az a fontos, hogy a teher ne nyomja agyon őket.
Ugyanezt vallom én is ha egy jó offense-t kell építeni. Mindenek alapja egy jó fal. Anélkül nincs jó futás, nincsenek jó qb mutatóid.