Seahawks @ Rams
16 – 10
A Rams legendásan sok borsot szokott törni a Seahawks orra alá, ráadásul idén nem is a Fischer-éra 7-9-es benyomását keltették eddig. Ezzel szemben a Seahawks csak szenvedősen tudta hozni a meccseit, így igencsak kiélezett találkozóra számíthattunk. A mérkőzés elejét a Rams dominálta: el is jutottak egy Gurley TD-ig, amit végül a Rams nem kapott meg: Gurley az 1 yardos vonalon elejtette a labdát, ami a pilonhoz érve touchbacket jelentett a Seattle számára.
Ennek ellenére is ők szerezték meg a vezetést, Tavon Austin végre csinált is valamit, és egy futott TD-vel vetette észre magát. A mérkőzés elején a Seahawks sok mindent kipróbált, például az elkapó, Tanner McEvoy passzát, amiből interception is lett, így a trükkös játék nem jött be. A félidei 10-10-hez a Rams a második félidőben nem tudott pontokat adni, elsősorban a sok turnover miatt, pedig ők is szereztek Wilsontól is interceptiont. 16-10-es vezetésnél a Rams 6 perccel a vége előtt még többször is támadhatott, de egyszer sem sikerült TD-t szereznie, pedig a védelem rendre leparancsolta a ‘Hawks támadóit. A legfájóbb azonban az a Goff-passz volt, ami az endzone-ban az üres Kupp kezei között ment el, így a Rams végül nem tudta behúzni a mérkőzést.
MVP: Sheldon Richardson. Interception és összeszedett fumble, ennél sokkal többet nem várhatunk egy védőfalembertől.
LVP: Rams támadófal. Tudjuk, hogy a Seahawks front-7 nagyon erős, de ennek ellenére is folyamatosan nagy nyomás volt Goffon. Egy kicsivel jobb támadófal-játékkal hozhatta volna a Rams a meccset.
X-Faktor: Tyler Higbee. A Rams tight-endje vezette csapatát elkapásokban, annak ellenére, hogy eddig nem láthattunk tőle sokat. Ha őt is sikerül kinevelni, akkor egy remek támadósor fog a Ramsben üzemelni.
A mérkőzés újonca: John Johnson. Az újonc defensive-back szerzett egy interceptiont Russell Wilson ellen, nem kis teljesítmény a fiatal védőtől.
Jets @ Browns
17 – 14
Vegyünk egy mély levegőt, és mondogassuk magunkban, hogy a Jets 3-2-vel áll….mert ezzel a győzelemmel pontosan ez a helyzet. A szezon előtt a két legrosszabbnak kikiáltott csapat összecsapása leginkább egy roncsderbihez volt hasonlítható – pont az elvárásoknak megfelelően. A Browns nem volt képes vezetni, többször is a vörös zónában sült be a támadósor. A mérkőzés leglényegesebb pillanata azonban így is a Brownshoz köthető. Melyik másik csapat lenne az, ahol végre megtalálják a potenciális franchise-irányítót, majd lecserélik Kevin Hoganre (khm…Texans) ? Kizer rosszul játszott, de gyakorlatilag nem volt körülötte csapat, a Ricardo Louis – Bryce Treggs páros aligha nevezhető jó elkapósornak. Hogan egész jól vezette a Brownst, de ő is adott el labdát. A mérkőzést végül a kevésbé rossz csapat nyerte, de aligha ez a meccs volt a legfényesebb pont a játékhéten.
MVP: Myles Garett. Szépen debütált az 1/1-es, rögtön első játékán sack-et szerzett, ami mellé csinált még egyet a meccsen. Legalább van remény a Browns-szurkolóknak…
LVP: DeShone Kizer. Az én év újonca jelöltem nagyon besült, 8/17, 87 yard, 1 INT került a neve mellé. Elég gyenge számok, még akkor is, ha a csapat is középiskolás-szinten játszott.
X-Faktor: Duke Johnson. A Browns futója szerzett 20 yardot a földön, de ami fontosabb, 63 yardot levegőben, köztük egy 41 yardos TD-elkapással.
A mérkőzés újonca: David Njoku. Az újonc TE 3 elkapásból 48 yardot és 1 TD-t szerzett, nem is akárhogy. Végre kezd olyan játékot mutatni, mint amit a drafton tőle vártak.
Packers @ Cowboys
35 – 31
A hét egyik legérdekesebb mérkőzésének ígérkezett: az is lett belőle. Igazi támadófocit láthattunk, a védelmek nem igazán tudtak a mérkőzéshez hozzászólni. A mérkőzést a Cowboys kezdte jobban, a Packers csak kapaszkodni tudott az eredmény után, ami nem segített, hogy Crosby két extra-pontot is kihagyott. A meccs legizgalmasabb része azonban a negyedik negyed volt: többször cserélődött a vezető csapat szerepe. A Cowboys Bailey mezőnygóljával megszerezte a vezetést, de Prescott pick-sixet dobott a Bears ellen öltözőbe küldött Randallnak. Amikor Prescotték visszakapták a labdát, több mint 9 perc volt hátra: a Dallasiak azonban egy több, mint nyolc perces drive-ot vezettek a Packers ellen, yardról yardra felemésztve a sajtfejűek védelmét. Volt a drive-ban sikeres negyedik kísérlet is (a Cowboys 3-ból 3 negyedik kísérletet megcsinált a meccs során), zseniális Prescott passz, és a végén egy parádésan kivitelezett Prescott által futott TD. Kicsivel több mint 1 perccel a vége előtt a Cowboys vezetett 3 ponttal, a Packers egy mezőnygóllal hosszabbítást harcolhatott volna ki. Kiharcolhatta volna, ha nem Rodgers vezeti a csapatot, aki a vörös zónáig vezette a támadósort, ahol végül Adams jegyezte második TD-elkapását a mérkőzésen. Ezután még a fennmaradó másodpercekben próbálkozott a Cowboys, de a Packers megint egy hajszállal – Aaron Rodgers zsenialitásának hála behúzta a győzelmet a Cowboys ellen.
MVP: Aaron Rodgers. Nincs mit mondani, gyakorlatilag tökéletesen játszott.
LVP: Nem volt olyan játékos, aki kiemelkedően rossz lett volna, így itt elég nehéz lenne egy valakit kiemelni.
X-Faktor: Davante Adams. Mindössze 10 nappal azután, hogy Trevathan kivégezte a pályán, szerzett 66 elkapott yardot és 2 TD-t. Ő most a Packers hőse.
A mérkőzés újonca: Aaron Jones. A Packers futója 125 yardot és 1 TD-t szerzett a földön, ha így folytatja, akkor aligha fogják siettetni Montgomeryt a visszatérésben.
Cardinals @ Eagles
7 – 34
A nagy madár megette a kicsit a Philadelphiában játszott mérkőzésen. Az Eagles a mérkőzés első pillanatától kezdve jobban játszott a Cardinalsnál: Wentz passzaival szétszedték a Cardinals secondaryt, Alshon Jeffery mellett Torrey Smith és Nelson Agholor is nagyot játszott. Ezzel szemben a Cardinals nem sok mindent tudott támadóoldalon tenni, elsősorban annak hála, hogy Palmert folyamatosan terrorizálta az Eagles védelme. David Johnson hiányában pedig egy működő futójátékot sem tudott felmutatni az egyébként is szenvedő Cardinals. Palmerék még szépíthettek volna az eredményen az utolsó pillanatokban, de egy, a Gurley-éhez kísértetiesen hasonlító fumble miatt Nelson TD-jét sem adták meg. Az Arizonánál nagyon át kellene gondolni a dolgokat a labda mindkét oldalán: a támadósor szenved, a védelem pedig átjáróház, annak ellenére, hogy Peterson és Mathieu is játszott a mérkőzésen. Abban a csoportban, ahol a Seattle és a Rams is játszik, a Cardinals jelenlegi játéka aligha lesz elég playoff-részvételre. Wentz viszont nagyon jól játszott, egy rossz labdája eredményezett csak interceptiont, de ahhoz is kellett Bethea parádés játéka. Palmer pedig bár nem volt rossz, futójáték és védelem nélkül 294 passzolt yardja és 1 TD-je messze nem volt elég a győzelemhez.
MVP: Carson Wentz. Bár nem játszott hibátlanul, végig magabiztosan dobálta a labdát, négy passzolt TD-je pedig győzelmet jelentet a sasoknak.
LVP: Cardinals secondary. Még Ryan Leaf is dobott volna 3 TD-t ez ellen a védelem ellen…
X-Faktor: Nelson Agholor. Eddig leginkább az Eagles-szurkolók féltek ha labda repült felé, ez lassan változni látszik: csak harmadik számú elkapó, 4 elkapásból 93 yard és 1 TD elég szép teljesítmény a fiatal elkapótól…talán mégsem teljesen használhatatlan?
A mérkőzés újonca: Nem volt olyan újonc, akire igazán azt lehetne mondani, hogy kiemelkedően játszott, véleményem szerint sem Haason Reddick, sem Rasul Douglas nem érdemelné most meg ezt a címet.
A szomorú, hogy nem a secondary volt az LVP, hanem a speciális egységek. Gyakorlatilag miattuk szopunk folyamatosan. Úgy nem lehet meccset játszani, hogy folyamatosan utolsó vagy visszahordásokban is és a puntokban/kickoffokban is. Isten tudja mikor blokkoltunk utoljára field goalt és minden egyes FG kísérletünk vazelinnal csúszik át az ellenfél kezei között. Ahelyett, hogy át tudnánk billenteni a pályát, folyamatosan a saját félpályánkon kezdünk védekezni.
Egy Cards meccs kb úgy néz ki, hogy mi kezdünk. Vagy 3AO (legalább 1 sack), vagy elveszítjük a labdát. Tök mindegy, így is úgy is a mi 40esünkön kezdődik a játék, mert legrosszabb esetben is odáig hordják vissza a labdát (Lee punt 56 yard, net 22 yard, 3-4 elvétett szerelés). Innen rögtön hátrányban vagyunk. Második körben kb ugyanez, innentől kezdve meg annyi változik, hogy Palmernek többet kell dobnia, ezzel együtt pedig sürűsödnek az ütések is. A futójátékunk csak azért nem látja kárát ennek, mert eleve nincs. Visszatérve a speciális egységekre, a félidő elején még megszerezzük a labdát, 2 perces támadás, Palmer és Fitz halált megvető bátorsággal elrángatja a csapatot FG távolságba, amit persze vagy blokkolnak, vagy úgy mellé megy, hogy a labdát soha többé nem látják. Második félidő, az ellenfél kezd, tovább szopunk (esetleg nyitnak egy 40-50 yardos kick returnnel), aztán előhúzzuk a legfélelmetesebb fegyverünket, a folyamatosan bekapott FG és TD kísérletek után érkező visszahordásokat. A tavalyi és az idei szezonban nem láttam olyat, hogy a 25 yardos vonalnál tovább tudtunk volna jutni. De persze azért kihozzuk, mert kűzdeni kell….a 15 yardosig (pedig pusztán statisztikai alapon össze kéne futnunk néha egy-egy szar coverage egységgel). Ott egy holding és máris nyolcról kezdünk, sack, Lee Puntol az end zoneból…..stb, stb. És ez megy évek óta. Csak két éve az elit támadósor el tudta fedni, tavaly, meg úgy ahogy a DJ/Fitz show kozmetikázta a történetet.
Sajnos minden szavaddal egyetértek…..Tavalyi “SB-ba várt” csapat legnagyobb gyengéje a kishitűség és a kib@szott pocsék ST volt!
Lehet kiröhögsz, de szerintem a tavalyi év ott ment el, hogy Keim nem próbálta/tudta meggyőzni Mike Leachet, hogy maradjon még egy évet. Nem hiszem, hogy kb. két milkóért olyan rohadt nagy dolog lett volna még egy évet játszani.
Ehhez nincs mit hozzátenni, kb tényleg így néz ki minden Cards meccs.
1. Ez a Browns tényleg a felfoghatatlan kategóriát súrolja. 3-szor jutnak el az ellenfél 10 yardosán belülre és abból 0 pont. A 39 yardos kihagyott FG az már a megszokott kategória ezekhez képest. Én nem tudom, hogy lesz-e nekik egyáltalán győzelmük. Talán a Ravenst vagy a Jaguarst megfoghatják otthon, de hát papíron ott se lesznek esélyesek.
2. A Cowboyst egyszerűen nem tudom megérteni. Januárban elbuknak, mert nem tudnak időt menedzselni és adnak 30 mp-et 2 időkéréssel Rodgersnek egy FG-ra. Most meg adtak neki 1:10-et és egy időkérést. A TD talán nem, de a FG borítékolható volt. Nem értem ebben a logikát. Vagy megpróbálok minél gyorsabban TD-t szerezni, hogy nekem is legyen még időm legalább egy FG-ra, vagy megpróbálom annyira leégetni az órát, hogy max a FG-ig juthasson el Rodgers. Nem tudom számszerűsíteni, hogy mennyi idő kell egy FG-ra vagy TD-re, de a januári meccs óta tudhatták volna, hogy Rodgersnek ennyi idő bőven elég lesz.
Browns adja MVP-t, X-faktort meg meccs újoncát, mégis kikapnak… Nice
Megnéztem a Seahawks-Rams meccs összefoglalóját… több IC meg fumble volt benne, mint jó passz.
Na meg az a Gurley “TD”… mókás kis meccs lehetett. :D
azért azt a “td-t” gurley-nek nem nem adták meg vagy ejtette ki a kezéből, hanem ET kiverte a kezéből a labdát hatalmas bravúrral. kb. azzal győztünk…
vagy azzal amikor wilson az intje után visszaszaladt 50 yardot, hogy ne legyen td, és sikerült!
vagy hogy a hawks hiába kapott ki nagypn total yardban (241 vs 375) az 5 labdaszerzéssel nyertek
vagy a rams kihagyott 36 yardos FG-ja. ha az otthoni meccs is meg lesz a hawksnak, akkor szerintem megnyerték a csoportot. pedig szerintem összességében jobb csapat a rams, csak hát a legfontosabb meccsen ilyen hibákat nem lehet elkövetni