A cserék csatái

A szezon közepéhez érkezve a csapatok számára két fő kérdés válik fontossá: 1. Hogyan állunk a rájátszásért vívott harcban? 2. A sérültjeinket hogyan fogjuk pótolni? Nos kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogy a cserék miért is cserék…

Colts – Texans

A mérkőzésről szinte mindent elárul az, hogy mind a két csapatnak sérült volt a kezdő irányítója. Továbbá megbizonyosodhattunk arról is, hogy a Texans bizony nagyon legyengült a kulcsjátékosai kiesésével, illetve hogy Hilton mekkora ász.

No watson, no party

Houstonban mindenki elhitte, hogy itt a változás szele és Watsonnal megvan hosszú-hosszú évekre a kezdő irányító…erre természetesen megsérült. A még ennél is nagyobb probléma, hogy nem csak a játéktudásával lett szegényebb a Texans, hanem a benne lobogó tűzzel is. Számomra egészen megdöbbentő volt, amilyen látványosan kedvtelenül járkált Hopkins az első félidőben. Mentségére legyen szólva, nem is volt túl sok öröme Savage játékában. Ő pedig foghatná a falra, akik ugyan csupán két sacket engedtek, de valójában nem biztosítottak túl sok időt az irányítónak. A támadók közül egyedül Miller volt kiegyensúlyozottan jó, illetve az utolsó negyedre a Hopkins – Savage tengely is mutatott némi életjelet. A védelem pedig alapvetően nem lett volna rossz…ha ezt az eredményt minimum egy közepes támadósor ellen hozták volna. De ez ellen a Colts ellen ez egy siralmas teljesítmény volt.

Brissett akár még jó is lehet

Természetesen nem egyetlen egy mérkőzés alapján kell ilyesmit kijelenteni, de most egészen összeszedetten játszott. Pontosítok: nem voltak akkora eszement nagy ostobaságai, mint az előző mérkőzéseken. A védelem pedig meglepő módon, főleg a nyomásgyakorlásban jeleskedett. Plusz, ami nem kis szó: Hopkinst 6 elkapáson (16 labda szállt felé) tartották. A másik oldalon kollégája, Hilton nagyon nagyot ment…meg persze mázlija is akadt (vagy csak a Texans védők voltak nagyon dekoncentráltak, ezt mindenki döntse el maga). Íme a jelenet:

Végeredmény: 20 – 14

Bengals – Jaguars

Burfict lenyilatkozta, hogy Fournette megállítása lesz a céljuk…nos a Jaguars nem engedte játszani és mindenkit jól megtréfálva rengeteg passzal, nagyon dominánsan (pontosabban: a Bengals nem volt igazán jelen a mérkőzésen) múlta felül a tigriseket. További érdekesség, hogy újabb bizonyítékot nyert, hogy Greent és Ramsey-t nem az eszükért szeretjük.

A vöröskének éghet a feje

Daltonék tökéletesen prezentálták, hogy mégis mi a módja a sok labdaeladás nélküli töketlenkedésnek. Ugyanis Yeldon egyetlen egy labdaelhagyásán kívül nem volt hasonló betlijük…csupán haladni nem voltak képesek. Az egész csapatnak 8 szép first downt sikerült elérnie. Az mindenképpen becsülendő az új támadó koordinátorban, hogy nem 4-5 labdaeladást produkálnak egy mérkőzésen…de az önmagában, hogy nem teljesen ostobák, még közel sem elég a győzelemhez. A védelem pedig nem teljesített rosszul. Igaz, hogy ez a Jaguars nem is ilyen szempontból rettenetes, de ami igazán számít, hogy csak egy TD-t engedtek. Az pedig, hogy ők is erre voltak képesek, elárulja, hogy hol vannak a gondok.

Bortles a passzgép!

Futójáték ugyan volt, de nem tudott annyira jelentős lenni, hogy ezzel megkönnyítse a QB dolgát. Mivel a támadásnak ezen módja nem igazán működött, a passzhoz kellett nyúlni…és így jutunk el a szemöldökfelvonást kiváltó alcímhez. Ugyanis Bortles nem ment át labdaeladó gépbe…sőt. A rengeteg passzkísérlete ellenére egészen vigyázott a labdára és sikerült annyi pluszt hozzátennie a játékhoz, hogy mozgásban maradjon a gépezet. Azért annyira nem kell hátra esni a teljesítményétől, hiszen négyszer is eljutottak az ellenfél vörös zónájába, de ott megállt a tudomány és háromszor is mezőnygóllal kellett beérniük. A védelmük és a speciális egység viszont kisegítette őket, igaz, nem túl látványosan (sok irányító földbedöngöléssel és labdaszerzéssel, mint ahogyan azt az előző hetekben), de a győzelemhez elégséges módon ölték a Bengals próbálkozásait.

Végeredmény: 7 – 23

Ravens – Titans

A pihenő hétről visszatérő titánok a jótól ugyan nagyon messze levő játékkal, de a meccs ¾-ét átalvó Ravens jelentette akadályt sikerrel vették. Nagy tanulság: ha győzni szeretnél, nem haszontalan TD-t szerezni az első félidőben is.

Szárnyaszegett hollók

Az már a szezon elején is tudott volt, hogy ezt a csapatot nem a brillírozó támadósor fogja a hátán cipelni. Nos az álmos kezdés nagyon visszaütött a meccs későbbi szakaszaiban is. Ugyanis hátrányban passzolni kell, hiszen rohanni kell az eredmény után..ez jelen esetben 52(!) passzt jelentett. Ennyit pedig nem lehet hiba nélkül kivitelezni. Lett is belőle két eladott labda. A védelem pedig bár nem volt teljesen elveszve, mindössze egyetlen egy labdát tudtak szerezni…ez pedig nem tudta kiegyensúlyozni az eredmény után rohanó és betliző támadókat.

A W a fontos

Bár győztek a titánok, nem ezt a játékot fogják kitenni a vitrinbe mutogatni. A félelmetesnek kikiáltott Henry – Murray futótandem nem volt túl hatékony, de a sok rövid/közepes passzal pont annyira voltak elegek, hogy a végén feltámadó hollók ne tudjanak fordítani. A védelem a mérkőzés ¾-ében tökéletesen féken tudta tartani a vendégeket. Az elkapókat viszonylag szoros őrizet alatt tartották, noha a fal nem terrorizálta különösen sokat a Bárót…a leggyorsabb sack 4,3 másodperc volt, tehát itt inkább a labda túl sokáig való dédelgetése volt a gond, nem a védők dolgoztak megállíthatatlanul.

Végeredmény: 20 – 23

Rams – Giants

Ez a mérkőzés nem a kétszeres Super Bowl győztes Manningról és csapatáról szólt…hanem a fiatalos és emberi ésszel szinte alig érthető módon feljavuló Rams izmozása volt a fő látnivaló. Fura belegondolni, hogy egy évvel ezelőtt mennyire más lett volna ez a találkozó.

McVay zseni

Na jó, lehet, hogy még nem kéne ilyen gyorsan ráragasztani a zseni jelzőt, de egyszerűen félelmetes, ahogyan egyetlen egy holtszezon alatt a liga legtöbb pontot gyűjtő csapata lett a Rams. Csak egy kis ízelítő abból, hogy mennyire klassz Goff jelen pillanatban: a 3db 20 yard fölötti passzából 2 lett sikeres, 113 yardért és egy TD-ért. Ez pedig azt jelenti egy védelem számára, hogy bizony fel kell készülni a mélységi passzokra, ami plusz embert vesz el a futás illetve a rövid passzok elleni védekezéstől. A futójáték pedig ugyan nem extraklasszis szinten hatékony, de annyira rendben van ez az egység, hogy ez nem képez hátráltató tényezőt. A védelem pedig szépen asszisztált a támadóknak, a meccs háromnegyedében csupán egyetlen egy TD-t engedtek, ami még a szinte elkapó nélkül maradó Giants ellen sem rossz teljesítmény. Ja és igen, Donald egy állat volt. Ugyan csak egyetlen egyszer tudta levinni Manninget a földre labdával a kezében, az gyorsan ki is esett, amit meg is szerzett csapata.

Nézzünk a jövőbe

Annyi a sérültje az óriásoknak, hogy egy passzorientált ligában szinte az összes elkapód elveszítésével nem tudsz versenyképes maradni. Az elkapók nagyipari mennyiségben droppoltak (5 drop a meccsen összesen, ebből 3 Engram nevéhez fűződik), így pedig lehet akármennyire is jó az irányító meg a fal, meg úgy összességében mindenki…ha az emberke nem tudja megfogni a labdát. A védelem pedig nem a bomba formában lévő Rams ellen kezdett el újra tündökölni…

Végeredmény: 51 – 17