A leginkább egyemberes csapat

Kétség kívül a liga egyik legtehetségesebb csapata a Dallas Cowboys, ugyanakkor a legtörékenyebb is. Ez a törékenysége abból fakad, hogy egy-egy fontos játékos kiesésével teljesen megáll az élet Texasban, a csapat játéka inkább hasonlít egyfajta gyötrelemre, mint futballra. Nagyon tehetséges a gárda, de a posztok mélységéről egyáltalán nem lehet beszélni, sokkal inkább azok sekélységről, hiszen a kezdők mögötti játékosok minősége még a cserék között is elég silány.

A leglátványosabb példája ennek Tony Romo, de Ezekiel Elliott is bőven ebbe a kategóriába sorolható. Ha a csapat az elmúlt években nélkülözte valamelyik – egyben legnagyobb – sztárját, akkor gyakorlatilag minden elveszett, az ezer fokon pörgő offense-ből egy totális katasztrófa, egy elképzelésektől mentes Cowboys vonult ki a gyepre. A két játékos nélkülözéséből fakadó problémák a 2014-es szezon kezdetétől fogva nagyon látványosak, ugyanis ha Romo VAGY Elliott ott volt a csapatban, akkor a Dallas 33-9-es mérleget tudhatott magáénak, hiányukban ez az arány 1-16, tehát csupán egyetlen mérkőzést tudott megnyerni a két sztár nélkül felálló romhalmaz.

Ezt az apró pici győzelmet pedig pontosan két évvel ezelőtt, ezen a héten aratta a Cowboys, nem is akármelyik csapat ellen. Az akkori vesztes fél éppenséggel az a Washington Redskins volt, akik ellen pont ma fognak újra az AT&T Stadium gyepére kivonulni. Akkor egy nagyon gyötrelmes, szenvedős meccsen a Matt Cassell vezette Dallas végül 19-16-ra legyőzte a Washingtont, a főszerepet azonban nem a csereirányító, nem is a tegnap visszavonuló McFadden játszotta, sokkal inkább a special team és Dan Bailey, aki a legvégén 54 yardról értékesített egy mezőnygólt, megszerezve a 2015-ös évad negyedik és egyben utolsó Cowboys győzelmét.

Meglepetés lenne, ha ma új életre kelne a Dallas, az nem kizárt, hogy nagy nehezen nyerni fognak, de az oddsok nem mellettük szólnak. A szintén 5-6-tal álló fővárosi alakulat jelenleg jobb formában van, sokkal inkább érezni rajtuk, hogy egyben van a csapat, ellenben a Cowboysszal, ahol az utóbbi három meccsen mindössze 22 szerzett pontot sikerült a táblára feltenni, miközben az ellenfeleik összesen 92 pontot értek el. A támadósor impotenciájával a védelem sem tud mit kezdeni, hiába próbálnak meg mindent, gyakorlatilag az ellenfelek offense-ei rendre felőrlik őket a második félidőben. Ez persze nem csak a játékosok hibája, sokkal inkább az edzői stábé, akik nem tudnak alkalmazkodni a játék menetének változásához. Ez igaz a támadó és a védő oldalra is.

Az egyemberesség tehát nem csak azt a problémát veti fel, hogy a legnagyobb sztár cseréjének tehetsége messze elmarad a kezdőjétől, hanem azt is, hogy a csapat edzői stábja egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy egy kulcsjátékost nélkülözni kell. Persze, ez nem a legegyszerűbb feladat, a Packers sem tud normális focit játszani Rodgers nélkül, de számos példát lehet itt említeni. Ugyanakkor a Cowboysnál lévő fejetlenség szinte túlmutat minden csapat bénázásán, ők nemhogy nyerni nem, de tisztesen helytállni sem tudnak a nehéz időkben.

Ebből a szempontból most döntő fontosságú mérkőzés jöhet, hiszen ha a védelemben eszközölt változások sem fognak jót tenni a csapatnak, illetve Prescott és a többiek szenvedése is tovább folytatódik, akkor el lehet gondolkozni azon, hogy egy hónap alatt miért nem tudott semmit alkotni Marinelli, Linehan és legfőképp Garrett. Persze, Smith, Bailey, Lee vagy éppen Martin kidőlése is komoly veszteség, de volt, hogy velük együtt se tudott mit kezdeni a csapat. Egyelőre viszont ne fessük az ördögöt a falra, egy csoportrangadón a jóval gyengébb fél is reális esélyekkel léphet pályára, ilyenről pedig most nincs szó, a két csapat között nincs akkora erőkülönbség, hogy nagyobb pofonba szaladjon bele az egyik, bőven számíthatunk kiélezett meccsre.