Connect with us

Összefoglaló

Egy este az utókornak

A héten számos olyan mérkőzésnek lehettünk szemtanúi, amelyeken jó pár igencsak régi rekord dőlt meg, vagy legalább közel kerültek hozzá. A következő mérkőzésekre, ha más nem, a csapatok szurkolói még sokáig fognak emlékezni.

 

New Orleans Saints @ Buffalo Bills

47 – 10

Két playoff-esélyes csapat összecsapásáról korántsem gondolta volna senki, hogy ekkora kiütés lesz. A mérkőzés elején a Bills rögtön egy jó drive-ot vezetve mezőnygólt szerzett. Ezután viszont zsinórban 47 pontot kaptak, miközben ők nem tudtak egyet sem feltenni a táblára. A 47 pontot látva mindenki rögtön Breesre gondol, pedig ez a mérkőzés mindenkiről szólt, csak róla nem. A Saints írd és mondd 6 futott touchdownt szerzett (Ingram:3, Kamara:1, Trey Edmunds:1, Brees:1). A Bills védelme nem tudott semmit kezdeni a Saints futójátékaival, Ingram fizikálisan nyomta le a Bills védőit, míg Kamara az ügyességével szerezte a yardokat. Eközben a Saints védelme megint óriásit játszott, LeSean McCoy összesen 49 yardot szerzett, ebből 36-ot egy futással, míg Tyrod Taylornak összesen 56 passzolt yardra és 1 interceptionre futotta. A Bills csak a mérkőzés végén tudott szépíteni, a Taylor helyére beálló Nathan Peterman passzolt TD-jével alakult ki a végső állás. Hogy mennyire volt domináns a Saints támadósor? Mindössze 1 fumble-t vesztettek, ezen kívül viszont nem kellett puntolniuk, amiről punterjük, Thomas Morstead is megemlékezett egy twitter-bejegyzésben:

A Billsnél kevés pozitívumot lehetett találni a mérkőzésben, az elkapók teljesen eltűntek, élükön Kelvin Benjaminnal és Jordan Matthewsszal. Ami a Bills rajongóknak pozitívum lehet, hogy a visszatérő Charles Clay viszonylag magabiztosan játszott, és a következő hetekben komoly fegyver lehet. Mindezek ellenére a Saints minden téren dominálta a mérkőzést, egyre keményebben törve az NFC South trónjára. Érdemes még kiemelni egy igen sajnálatos sérülést: a Saints futója, Daniel Lasco egy visszahordás közben kiosztott tackle után eszméletét vesztette, a pályáról mentővel azonnal kórházba szállították. Előzetes értesülések szerint a játékos gerincsérülést szenvedett, ami mindenképpen beárnyékolja a szentek fölényes győzelmét.

Cleveland Browns @ Detroit Lions

24 – 38

A Lions a playoff reményeket igyekezett életben tartani, így lépett pályára a nyeretlen Browns ellen, akik a mérkőzés első részében igencsak megnehezítették a hazaiak dolgát. Kizer lehozott egy viszonylag tűrhető teljesítményt, ráadásul az elkapósor is mutatott életjeleket, Sammy Coates és Kenny Britt vezetésével, bár ez inkább a Lions védelmét minősíti. Ahogy az is, hogy a Browns futójátéka szétszedte őket, több, mint 150 yardot haladtak a földön. A védelem gyengélkedését ebben az esetben azonban ellensúlyozni tudta a támadósor, Abdullah és Riddick vezetésével jól ment a futójáték, Tate és Golladay pedig a passzok elkapásában nyújtott kiváló teljesítményt. A Browns védelmének gyengélkedését jól mutatja, hogy még Eric Ebron is képes volt elkapott TD-t szerezni ellenük. A Browns védelmében mindenképpen pozitívum a 4 szerzett sack, de a csapat valahogy nem tud összeállni. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a második negyed végi bénázásuk, Kizer sikertelen QB sneakje után nem sikerült felállni a következő playre, így nem tudtak egy pontot sem feltenni a táblára. És ha Browns meccs, akkor irányító cserék: ezúttal Kizer sérülése miatt kellett Kesslert beküldeni.

Green Bay Packers @ Chicago Bears

23 – 16

A kérdés adott volt a mérkőzés előtt: egy sérülésektől tarkított Packers, vagy egy újonc irányítóval felálló Bears fogja behúzni a W-t a Soldier Fielden. A hét mérkőzései közül végül ez sikerült az egyik legkiegyensúlyozottabbra, a Bearsnek még fél perccel a mérkőzés vége előtt is volt esélye egyenlíteni. Talán mindenki számára kicsit meglepő, hogy a Bears egyébként nem túl rossz védelme ellen Brett Hundley jó meccset hozott le. Számai nem csillagászatiak (18/25, 212 yard, 1 TD), de ha stabilan tud ilyen teljesítményt nyújtani, akkor az mindenképpen nagyon pozitív jel a Packers szurkolóinak. Hundley a mérkőzés alatt kisebb sérülést is összeszedett, ráadásul a Packersből a két kezdő futó, Aaron Jones és Ty Montgomery is megsérült. Ezek mellett is meglepő módon a Packers futójátéka bizonyult jobbnak, a Bearsnél nem ment a játék Jordan Howardnak, Tarik Cohen pedig teljesen eltűnt. Kiváló meccset hozott viszont le Mitchell Trubisky (21/35, 297 yard 1 TD), ami talán még nagyobb öröm a medvék szurkolóinak, mint egy győzelem lett volna. Ráadásul jól játszott a Chargerstől megszerzett Inman is, így egy jó drafttal jövőre akár meg is oldódhat a Bears támadójátékának kérdése.

A mérkőzésen pedig láthattuk az év, de talán a történelem legrosszabb challenge-ét. Benny Cunningham az endzone felé vetődve kiejtette a labdát a kezéből, amely a pilonhoz érve ment ki a pályáról. Elsőre úgy ítélték, hogy Cunningham kint volt és az 1 yardosról jöhet a Bears, azonban John Fox úgy gondolta, hogy ez TD volt és challenge-et kért. Az ítélet: touchback, jöhet a Packers. Fox tehát ugyan megnyerte a challenge-et, de mindeközben minimum három, de akár hét pontot vett el a saját csapatától.

Dallas Cowboys @ Atlanta Falcons

7 – 27

A Saints meccséhez hasonlóan két playoff-esélyes csatájától többet vártunk volna, mert amit kaptunk, az egy nettó kiütéssel ér fel. A Cowboys támadói nem nagyon tudtak haladni Tyron Smith és Ezekiel Elliott hiányában, ráadásul elvesztették a védelem kapitányát Sean Lee-t is. A Falconsnál is voltak áldozatok: Freeman agyrázkódás miatt kellett korán az öltözőbe menjen, így a futó poszton Coleman és Ward játszott főleg. A Falcons támadójátéka újra tavalyi önmagát idézte: a futójáték stabil volt, a passzjátékban pedig Julio mellett sikeresen bevonták egyéb fegyvereiket is, különösen Austin Hoopert és Taylor Gabrielt. A Dallas oldalán a futójátékkal nem volt akkora baj, Alfred Morris egy korrekt teljesítményt hozott le 4,8 yardos futásonkénti átlaggal, azonban a passzjáték összeomlott. Ez pedig egyetlen embernek volt szinte teljesen köszönhető: a Falcons pass-rushere, Adrian Clayborn 6 (!) sacket szerzett a mérkőzésen Dak Prescotton, ami holtversenyben a második legtöbb egy védőtől egy mérkőzésen valaha. És ha ez nem lenne elég, a 6 sack mellé 2 kierőszakolt fumble is társult. A Cowboys tavalyi elit támadófala totálisan csődöt mondott, a Tyron Smith helyett játszó Chaz Greent ott szívatta Clayborn, ahol nem szégyellte. Egy atletikus irányítóval is 8 sacket engedtek, képzeljük mi lett volna egy nem túl jól mozgó Tony Romoval…

Bőven lesz mit rendbe tenni a Cowboys háza táján, akiknek playoff-esélyei egyre haloványabbak, látva az Eagles szárnyalását. A Falcons pedig nem adja fel, és még mindig ott lohol a Saints és a Panthers nyakában az NFC South vezetéséért, ami a legszorosabb csoportnak látszik így a tizedik játékhét után az NFC-ben.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások