Jöjjön Teddy!

A Vikings szurkolótábora két részre szakadt: maradjon-e a rájátszásig Keenum, vagy inkább most kezdjen el a pályán melegíteni Teddy Bridgewater. A szurkolók nagy része bízik Bridgewater képességeiben, de szinte senki nem tudja biztosra mondani, hogy mit tartana jobb megoldásnak. Az viszont biztos, hogy Teddy sokkal jobb játékos Keenumnál. A cikkben végigvesszük a Vikings rosterén lévő három irányító képességeit, rámutatva arra: semmi értelme a Teddy irányában való gyűlölködésnek.

Teddy megítélése felettébb érdekes. A kocaszurkolóknak íródott cikkek kivétel nélkül rossznak tartják, míg a mélyebb elemzést bemutató oldalak kedvelik. A PFF-nél 2015-ben 16. volt, a szituációs értékelést nyújtó QBR-ban 13., Cian Fahey (az egyik legismertebb QB-elemző) pedig külön nagycikket szentelt neki a második szezonja után. (Ebből nem emelek át, mindenki olvasgassa csak.) A legtöbben a gyenge számait hozzák fel ellene, ezért itt van pár olyan QB, akiknek a rookie-számai rosszabbak voltak még Teddynél is: Peyton Manning, Drew Brees, Carson Wentz, Andrew Luck.

A körülmények

Borzasztó helyzetben van akárki, aki döntést szeretne hozni, hiszen az elmúlt három szezonban (a mostanit is beleértve) három teljesen különböző Vikingst láthattunk. Nem lehet elmenni a körülmények mellett, hiszen amíg Brady és Rodgers játékai is összeroskad egy rossz csapattal, addig ez lényeges körülmény lesz. (Emlékezzünk vissza, hogy Brady 2015-ben a szezon közepétől mennyivel rosszabbul játszott, amikor már nem volt neki Gronk, Solder, Lewis, Edelman.)

2015-ben és 2016-ban egyaránt a liga egyik legrosszabb támadófalával kezdték el a szezont, és mindkettőben kulcsemberek estek ki (’15-ben Sullivan és Loadholt, ’16-ban gyakorlatilag mindenki). Utólag könnyű okosnak lenni, de nem véletlen, hogy Bridgewater mindkét évében a legtöbbet nyomás alatt levő QB volt (Norv Turner rendszere a mély hátralépéseket várta el), nyomás alatt viszont a legpontosabb. (2015-ben a kísérleteinek 46.7%-a során nyomás alatt volt, ez alig több, mint amit Brady és Newton kaptak az utóbbi évtizedek egyik legjobb passzsiettetésével rendelkező Broncostól.) 2016-ban a fal gyengesége máshogy hatott a játékra, ugyanis Bradford (aki alapból rosszul mozgott a zsebben) szemrebbenés nélkül dobott pontos passzokat az arcában levő védőn keresztül is. 2017-re feljavult a fal, se Remmers, se Reiff nem engedtek még sacket a szezonban, ami azért elég nagy dolog.

Elkapók terén is más volt a helyzet. 2015-ben a WR3-szinten játszó Mike Wallace volt az első számú elkapó az első meccseken, majd a breakout szezont játszó Diggs csupán 9 meccsen kezdett. Tavaly hasonló módon Thielen kirobbanására volt szükség, hogy egyáltalán legyen két, labdát elkapni tudó WR, és ne mindig Diggs és Rudolph kapja a passzokat.

Döntéshozás

Nem lehet nagyon panaszunk egyikükre sem, mindhárman kevés eladott labdát dobnak, és jól tudják olvasni az elkapóikat. Ezeknek forrása azonban eltérő: Keenum rettentő rossz döntésekből ad el labdákat (beledobja a DB kezébe gyakorlatilag), míg Teddy és Bradford neve mellé legtöbbször megpattanó, rosszul elkapott, passz közben megvert WR kezéből kieső labdák miatt került be a strigula. Amíg élt az ESPN BDR (rossz döntéshozás) mutatója, addig látható volt, hogy Teddy passzainak fél százaléka volt egy rossz döntés eredménye – ez a ligaátlag negyede volt, és mindeközben a PFF is megerősítette ezt, náluk Top 3-ban volt a legkevesebb rossz dobás listáján. Keenum hibái a Redskins ellen jöttek ki nagyon, így itt van két videó arról, hogy mennyire rossz döntéseket tud hozni.

Pontosság

Mind Teddy 2015-ben, mind Bradford 2016-ban a legpontosabb QB-k voltak, ha kiigazítunk az eldobott, elejtett, földhöz vágott labdákkal. Persze fel lehet hozni ellenük, hogy ez a sok rövid passz következménye, ennek ellenére Teddy a passzmélységgel kontrollált pontosságban is az élen járt – valljuk be, ez nem kis dolog egyiküknél sem, pláne, hogy a legjobb PFF-értékeléseit a 10-19 közötti passzokon szedte össze. A mély passzok esetén mellesleg Bradford volt a legpontosabb a ligában, de ebbe nem is igazán lehet belekötni, neki az ereje pont a pontossága, a gyengeségeit máshol kell keresni.

Bradford a legpontosabb volt tavaly a mély passzokon, ennek hiánya már most is látszik, pedig fal és elkapó lenne hozzá.

Keenum idén kifejezetten a közepes route-okon szenved – bármi, ami 10-19 yard között van. Ez nyilván azzal megfűszerezve, hogy teljesen ligaátlag passzpontosságot mutat fel (ha kiigazítunk dropok és sackek tekintetében), elvesz egy csomó fegyvert a támadósortól. Teddy viszont kifejezetten életképes ilyen téren is, ahogy az alábbi videók is mutatják.

Mobilitás

Ez nem is kérdés, itt egyértelműen Teddy vezet, még műtött térddel is. Képes cselezni, megfutni, futás közben pontosan dobni. Keenum és Bradford nem azok a rongylábú atléták, de nekik nem ebben rejlik a sikerességük.

Elkapók vezetése

Nagyon fontos képesség, ugyanis ez jelentheti a győzelem és a vereség között a különbséget, ha a playek nem úgy vannak megírva, hogy az elkapás után is néhány yardot szerezhessenek rutinszerűen az elkapók. Ez a jelenlegi elkapósornál kruciális, hiszen Diggs és Thielen egyaránt arról ismertek, hogy nagyon precízen futnak, és kis-közepes méretüket ellensúlyozva (Diggs 1.80/88, Thielen 1.91/91) félelmetesen agilisek. Bradford és Teddy ebben a kategóriában is lelépik Keenumot. Teddy még a benga TE Rudolphnak is úgy helyezi el a labdát, hogy az simán bejusson plusz 30 yarddal egy TD-re. Keenum ugyanezt elé dobta volna, ahol legkevesebb leüti a DB, de akár le is szedi.

Persze ne ítéljük el Keenumot, ő is képes ilyenekre (emlékezzünk a Skins elleni Thielen-elkapásra), de nem tud konzisztensen megdobni ebbe a kategóriába tartozó passzokat. A Packers ellen simán 5 yardot tudott volna húzni Treadwellen.

Érzékelés a zsebben és a nyomás kezelése

Teddy nagyon érzi a zsebet. Mindezt úgy teszi meg, hogy a két évében vezette a ligát a nyomás alatti játékban. 2014-ben ez mennyiségben azt jelentette, hogy átlagosan az év során akkora mértékben kellett passzsiettetőkkel a sarkában dobálnia, mint amit Brady és Newton kapott a Broncostól 2015-ben. A második évében ez kicsit lejjebb ment, “csak” 36%-ra. Mindezek mellett a ligában a legjobb irányítóratinget mutatta fel, és a videókon is látni, hogy apró fellépésekkel és hatalmas menekülésekkel képes kezelni az érkező nyomást.

Bradford a szöges ellentéte Teddynek ebből a szempontból. Nem oldja meg a lábával az összeomló zseb okozta problémákat, de minden egyes ütésért megfizet a védelem. Egyéni ízlés kérdése jórészt, hogy melyiket tartja jobbnak az ember. Ha tavaly jobban blokkolt volna a fal, akkor Bradfordnak sem kellett volna ennyi ütést kapnia (hiszen az, hogy idén Keenum negyedét-ötödét szenvedi csak el a sackeknek, mint amit Teddy vagy Bradford kaptak, messze nem magyarázható zsebérzékeléssel).

Keenum valahol a kettejük között található. Megvan a képessége a zsebben való elnavigálásra, de menet közben nem tud jól dobni, ez abszolút nem az erőssége. A mostani pass protection pont Bradfordnak kedvezne, aki amúgy az első meccsen parádésan játszott a Saints ellen.

Clutch

Nyilván fontos, hogy kritikus helyzetekben mit tud tenni az irányító, fejben ott marad-e, vagy összeomlik, és kalap-kabát, ha meg kell fordítani a meccset. Teddy egyértelműen clutch. Az volt a mezőnygólon elszálló Seahawks-ellenin is, amikor másfél perccel a meccs vége előtt a Seahawks száz százalékon pörgő védelme ellen visszahozta góltávolságra. A clutch nem csak azt jelenti, hogy a legvégén beversz egy TD-t, de mindazon szituációt, ahol komolyabb nyomás alatt vagy, mint általában – ilyen az összes harmadik és hosszú kísérlet is. Teddy az ilyen playeken magasan a legjobbak között volt mindkét évében. A legmagasabb yardátlagot, és a legmagasabb pontosságot produkálta (ráadásul 2014-ben általánosan a legpontosabb volt harmadik kísérleteken és a Red Zone-ban, és az ötödik legalacsonyabb INT-aránya volt a negyedik negyedben). Látható, hogy amikor nyomás van rajta, akkor elit szinten teljesít. Amikor egy birtoklásnyi hátrányból játszott, a negyedik legjobb volt yard/kísérletben. (A yard/kísérlet és annak fejlesztett változatai mutatják a majdnem legmagasabb korrelációkat a győzelemmel, és a legstabilabb QB-mutatók évről-évre nézve.)

A támadósor Bradforddal

Bradford nyomás alatt is jól passzolt, és általában is pontosan dobált. Jól helyezte el a labdákat, és felélesztette a mély veszedelmet Diggsben. A szarból viszont nem tudott várat építeni, széteső playeket megcsinálni, és a zsebben jól navigálni. Olyan volt ő, mint a healer a csapatjátékokban: minden társából erősebbet és jobbat csinált, de ő maga nem tudott elég erős és jó lenni.

A támadósor Keenummel

Keenum jó zsebirányító, többé-kevésbé össze tudja kaparni a szétesett játékokat, és ha kicsit is nyitva van egy elkapója, meg tudja dobni, akár szűk ablakba is. Ezekkel szemben viszont sokszor komoly mentális blokk alá kerül, és inkonzisztens formában játszik. Középszerű és parádés teljesítmények váltják egymást, ez a mintázat pedig eddigi karrierje során is megvolt, ezért nem látni, hogy ebből van-e hová fejlődnie. Keenumban nincsenek meg Bradford lézerpasszai, és nagyon élesen váltják egymást a pontos mély dobások és a nagy hibák. El kell ismerni, hogy most robbanékony a támadósor, viszont nagyon hullámzó is.

A támadósor Teddyvel

Nem tudjuk, csak tippelhetjük, hogy ez a csapat mit tudna Teddyvel a kormány mögött. Azt viszont el lehet képzelni, hogy még ha valamennyit vesztett is a lábmunkájából, a robbanékonyság és a mély támadások elvesztése mellett (bár ez ugye Shurmurtól függ) stabilabb haladást láthatnánk, jelentősen kevesebb rossz döntéssel és sapkadobálós idegeskedéssel.

[quote]Teljesen egyet kell értsek a Teddy-táborral: nehéz megváltoztatni valamit, ami működik, de jelen esetben olyan támadójáték kell, ami 60 percig játszik a meccsen, egy olyan irányító, aki elejétől a végig a kezében tartja a gyeplőt. Teddy nem biztos, hogy oda tudna verni olyan passzokat, mint amiket a másik két irányítótól láttunk (akik ugye pont nem a harmadik szezonjukat kezdik meg, tehát ne felejtsük el, hogy egy összehasonlításnál alapból hátrányban van Teddy), de stabilabban meg tudná tartani az előnyt. Aztán a végén úgyis Zim Zam fog dönteni.[/quote]

(Végtelen hálám Tripudelops, skepticismissurvival, és WhirledWorld számára, akik lehetővé tették a cikk megírását a fordításra való engedéllyel, tippeket adtak a bővítésre, és megosztották velem az elemzéseik eredményeit.)