Mérföldkőhöz érkezett a játékosok agyát támadó kór elleni harc

Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni a CTE-t, mert ha máshonnan nem is, de a Will Smith főszereplésével készült Sérülés című filmről hallott már. A témában nagy port kavart Hernandez öngyilkossága,valamint az agyában találtak rávilágított arra, hogy ez nem csak az öreg focisták betegsége. Nemrég jött az újabb, gyakorlatilag mindeddig az egyetlen jó hír: valószínűleg megtalálták a módot arra, hogy élő emberben, kockázatos agyi mintavételezés nélkül is kimutassák a CTE-re utaló jeleket.

Haladjunk időrendi sorrendben, ugyanis így látni fogjuk a fejlődés menetét, de nem fogunk elhamarkodottan pezsgőt bontva ünnepelni. Az új kutatás középpontjában egy úgynevezett tau fehérje áll. Úgy került ő a képbe, hogy az Evansoni NorthShore Egyetemen több egészségügyi kutatócsoport is beszkennelte volt NFL játékosok agyát. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a sérült neuronok körül felszaporodott ez a bizonyos tau fehérje, ami valószínűleg kapcsolatban áll az agyi károsodásokkal, így a most minket érdeklő CTE-vel is. De a CTE-t eddig csak elhunyt személyeken, boncolás útján tudták minden kétséget kizáróan igazolni, így amíg az alanyok életben voltak, ez csak egy polcon lévő, ígéretes ötlet volt.

Az ötletből akkor lett feltevés, amikor egy 63 éves, 12 évet profiként eltöltő volt játékos elhunyt. A nevét ugyan hivatalosan nem közölték, de annyit elmondtak róla, hogy a sport karrierje után jogi pályára lépett, ahol kifejezetten jónak számított és 59 éves korában kezdett el leépülni a CTE tipikus tüneteitől szenvedve: emlékezet vesztés, depresszió, hangulatingadozás. Végül két évvel a tünetek jelentkezése után a motoros funkciói is leálltak, ALS-t állapítottak meg nála /ez egy fontos pont, később még lesz erről szó/.

Tehát ez az egyébként sajnálatos eset megnyitotta az utat a többi, még mindig focizó társai megmentésére. Ugyanis nála is (a régi, már bizonyított módon) megtalálták a CTE klasszikus jeleit. Röviden: végre feltehetőleg van egy olyan jel, ami alapján még azelőtt meg tudjuk mondani a diagnózist, hogy az aktívan kifejtené a hatását. Ez pedig több okból is jelentős lépés: aktív játékosoknak meg fogjuk tudni mondani, hogy mikor kell abbahagyniuk a focit, ha egészséges öregkort szeretnének, illetve így tudunk gyógyszert fejleszteni. Az agyi szkennekkel tudjuk ellenőrizni a kísérleti szerre adott reakciókat, ami pedig jelentés mértékben felgyorsíthatja a gyógymód megtalálását. Az egyik vezető idegsebész, Julian Bailes így foglalta össze a kutatás gyakorlati hasznát:

Ha majd egyszer kifejlesztenek egy gyógymódot, tesztelhetik az arra adott választ. Ha megtudunk bízni a szkennelésben, azt mondhatod egy focistának, hogy már nem kéne játszania vagy mondhatod a hadseregnél valakinek, hogy ne tegye ki magát robbanásoknak.

A dologban viszont van néhány aggasztó kérdőjel. Az elsőt maga a tau fehérje szolgáltatja: vajon tau fehérje tényleg egyenlő a CTE-vel? A kérdés alapjául az szolgál, hogy a tau fehérje megtalálható az egészséges agyakban is. Ez még egy viszonylag könnyen vehető akadály, ugyanis a koncentrációja és a helyzete valószínűleg nem ugyanolyan. A másik gond pedig (ahogyan azt már fentebb is jeleztem), hogy a nagy mennyiségű tau fehérje más agyi eredetű betegségek, így például az Alzheimerre utaló jel is lehet. Van olyan kutató is, akit oly mértékben nem győztek meg ezek az adatok, hogy azt állítja: nem biztos, hogy valóban CTE-je volt az alanynak (mint ahogyan hivatalosan ALS-szel diagnosztizálták). Ilyen például Dr. Lili-Naz Hazrati, aki Torontóban beteg gyermekekkel foglalkozik.

Amikor ennyire sokféleképpen diagnosztizálunk és senki sem találja ugyanazt, nehéz elfogadtatni a megállapításokat.

Összesítve a nézőpontokat számomra úgy tűnik, hogy adott egy nagy potenciállal bíró kutatási lehetőség, de ez csupán a kezdet. A már említett Alzheimert is már egy évszázada kutatják és eddig még nem találtak rá valóban megnyugtatóan hatásos gyógymódot. A jövőben remélhetőleg mind a megelőzésben (új felszerelésekkel), mind a diagnosztizálásban (esetleg az tau fehérjéhez hasonló biomarkerekkel) és végül a már veterán játékosok életminőségének feljavításában lesznek eredmények. Mostanában nagyon sok pénz megy ilyen irányú kutatásokra, ráadásul már néhány év alatt sikerült előrelépéseket tenni, így a bizakodásra minden ok megvan.