Connect with us

Összefoglaló

Tévétörős hétvége

A héten jó pár olyan mérkőzésnek lehettünk tanúi, amelyek igencsak kikezdték a szurkolók idegzetét. Legyenek azok óriási verések, vagy hajszálakon múló mérkőzések, a héten sem unatkoztunk.

Washington Redskins @ New Orleans Saints

31 – 34 (OT)

A Saints a Bills megsemmisítése után óriási lendülettel érkezett a hétre, és szaladt is bele rögtön a Redskins késébe. Az eredményen nem látszik, de a mérkőzés jelentős részét a vendég washingtoniak dominálták. A futójáték Samaje Perine vezetésével hatékonyan törte az utat (23 futás, 117 yard, TD), míg Cousins parádésat nyújtott a levegőben. Josh Doctson végre úgy játszott mint egy első körös elkapó, bár tény, hogy a vendégek passzjátékának létrejöttét nagyban segítette, hogy a Saints újonc cornerének, Marshon Lattimore-nak idejekorán el kellett hagynia a pályát bokasérüléssel. Az egész meccsen az volt látható, hogy a Saints védelme néhány kulcsember hiányában teljesen a tavalyi szintet idézi: A. J Klein, Kenny Vaccaro és Lattimore kiválásával sorra nyelték a hosszú játékokat, Ryan Grant pedig tökéletesen üresen álldogálva kaphatott el TD-t.

Ennek ellenére a Saintsnél sokkal inkább támadóoldalon voltak gondok: gyakorlatilag alig tudott haladni az offense, a drive-ok befejezése pedig sosem sikerült, rendre csak mezőnygólig jutottak. Szűk 6 perccel a vége előtt a mérkőzés eldőltnek látszott, miután a Redskinsnél az újonc TE, Jeremy Sprinkle is elkapott egy TD-t, és a vendégek vezettek 31-16-ra. Innentől viszont mindkét szurkolótábor infarktusok százain ment keresztül: a Saints a következő drive-ból TD-t szerzett, de még így is 8 pontos hátrányban volt. Ezután sikeresen megfogták egy 3&outtal a Redskins támadóit, két percet hagyva az órán. Brees első passza rögtön egy szabálytalanság miatt visszafújt interception lett (infarktus #776), majd Alvin Kamara szerzett elképesztő TD-t, ami után még a kétpontos kísérlet is sikerült.

A hosszabbításban végül a Saints egy sikeres 3&out után, Ingram két futásból 51 yardot szerezve a döntő mezőnygólhoz juttatta csapatát. A Saints nagyon megszenvedett a mérkőzéssel, óriási mázli kellett nekik ahhoz, hogy ezt behúzzák. A Redskins szerencséje nem csak itt volt kevés, a sérülések is sorra jöttek náluk, a legfájóbb Chris Thompson elvesztése volt. Számukra talán vigasztaló lehet, hogy ha így meg tudták szorongatni az NFC egyik top-csapatát, akkor jó a csapat és ugyan a playoff elúszni látszik, a jövő még fényes lehet – amennyiben megtartják Cousinst.

Detroit Lions @ Chicago Bears

27 – 24

Újabb agyvérzéseket okozó mérkőzés mindkét szurkolótábor számára: a Lions egy hajszállal, de képes volt maga alá gyűrni a Bearst idegenben. A mérkőzést a Bears kezdte jobban, gyorsan előnyt is szereztek, és sokáig meg is tartották. A Bears támadójátéka jól működött, a futókat kiválóan rotálták, Jordan Howardnak, Tarik Cohennek és Benny Cunninghamnek is voltak nagy pillanatai. Trubisky magabiztosan vezette csapatát, és nagy segítségére volt a jól játszó újonc TE, Adam Shaheen is. Trubisky majdnem tökéletes mérkőzést hozott le, egyedül egy rosszul átvett snap miatti fumble-ből szerzett TD-t a Lions, ami egyértelműen az ő számlájára írható. Azonban az újonc irányító az utolsó pillanatig nagyot küzdött, és nem rajta ment el a meccs. A Lionsnál főleg a passzjáték dominált, a futókat is leginkább ebbe tudták bevonni. Ami miatt viszont emlékezetes marad a mérkőzés, az az utolsó néhány perc: Prater 52 yardos mezőnygóljával a Lions szerzett vezetést 27-24-re, azonban Trubisky eljuttatta csapatát mezőnygól távolságba, köztük egy ilyen zseniális negyedik kísérletes megoldással:

Connor Barth azonban 46 yardról abszolút mellé lőtte a labdát, így a Lions húzhatta be a W-t. A mérkőzésen kiválóan látszik, mennyit számít egy jó rugó a csapatnál, a Bears simán hosszabbításra menthette volna a meccset egy jobb rúgóval. Ami viszont számukra mindenképpen pozitív lehet, hogy egyre inkább bebizonyosodik, hogy Trubisky a jövő, ráadásul a futójáték is kiválóan működik, Shaheennel pedig a tight-end poszt is elég korrekt. Egy-két jobb elkapó csodákat tehetne ezzel a Bearsszel, ami néhány éven belül – ha jól draftolnak és ügyeskednek a szerződésekkel – az NFC egyik top csapatává nőheti ki magát. A Lions pedig életben tartotta playoff-esélyeit, bár ilyen játékkal kérdés, hogy meddig tudnának a rájátszásban menetelni, már ha az NFC többi része engedi számukra, hogy elérjék egyáltalán azt.

 

Buffalo Bills @ Los Angeles Chargers

24 – 54

A hét legnagyobb meglepetése volt, mikor a Bills úgy döntött, hogy a Saints elleni felsülés után Nathan Petermant dobja be a kezdőbe irányító poszton. Az eredmény? 5 interception az első félidőben. A korrektség kedvéért érdemes hozzátenni, hogy nem mind az ő hibája, volt felpattanó labdából szerzett INT-je is a Chargersnek, ráadásul Petermannek nagy nyomás alatt kellett játszania Ingramnek és Bosának köszönhetően. Ennek ellenére ez nem mentség az 5 interceptionre, amivel a Chargers kiváló mezőnypozíciókhoz és pontokhoz is jutott. A hazaiak kegyetlenül kihasználták a Bills hibáit, félidőben már 37-7-re vezettek. A Chargers támadósora nagyot ment, Rivers szinte tökéletesen játszott, bár yardjai jelentős részét Keenan Allen felé dobva szerezte. Melvin Gordon 1 TD-vel zárta a napot, de a Chargers számára további pozitívum, hogy Austin Ekeler is jól játszott mögötte, 50+ scrimmage yarddal és 1 TD-vel. A Chargers benne úgy tűnik megtalálta Danny Woodhead utódját.

A második félidő már gyakorlatilag garbage time-nak számított, így a visszacserélt Tyrod Taylor teljesítménye nem teljesen releváns, de legalább ő nem dobott 5 interceptiont….A Billsnél ami mindenképpen pozitívum, hogy LeSean McCoy kiválóan játszott, 2 TD is került a neve mellé. Ennek ellenére a Bills megint óriási zakóba rohant bele, az irányítócsere miatt pedig összeomolhat az a remek teljesítmény, amivel a szezont kezdték. Valószínűleg az év legrosszabb döntési között lesz egy wild-card esélyes csapat irányítócseréje annak egy rossz meccse után, mivel így már a Bills lecsúszóban van a rájátszásról. McDermottéknak nagyot kell villantani ahhoz, hogy ebből valami pozitív süljön ki, mert amilyen jó volt a kezdés, olyan rossz lehet a Billsnek a szezon vége…

Cincinnati Bengals @ Denver Broncos

20 – 17

Ha valaki a szezon elején azt mondja nekem, hogy Andy Dalton 3 TD-t passzol majd a Denver védelme ellen, akkor simán kiröhögöm. Márpedig ez történt: a vendégek kétszer is csúnyán megégették Bradley Robyt 1-1 TD-ér és a gólvonalról is be tudtak vinni egy passzolt TD-t. Utóbbira nem lett volna szükség, ha Kirkpatrick nem játssza el ezt a csodás mutatványt:

 

A felvételen az is remekül látszik, hogy Osweiler megint régi önmagát adta. Igaz, voltak jobb pillanatai, 254 yard 1 TD 1 INT nem éppen petermani számok, azonban egy szezon elején Super Bowlba is várt csapattól mindenképpen többre számítottunk. A futójáték nem volt meggyőző egyik oldalon sem, Denverben elsősorban hála a támadófal pocsék teljesítményének, aminek köszönhetően Osweilert is többször lezúzták. A Denver támadósorának szenvedését jól mutatja, hogy a Bengals 190 total yarddal tudta lehozni ezt a mérkőzést. Azért a Bengals sem volt hibátlan:blokkolták egy puntjukat, de Mixon sem volt hatékony, az első körös John Rosst pedig még mindig nem látjuk egyáltalán az elkapók között. A Bengals a győzelemmel életben tartotta halovány playoff-vágyait, a Broncos pedig újra maga alatt vágta a fát: a csoportból a Chargersen kívül mindenki kikapott, így a Denver nem csak, hogy nem kapaszkodott a Chiefshez, de már top5-ös draft pick is kinéz nekik.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások