A cím csalóka, ugyanis itt nem kortesbeszédet fogtok olvasni egyik-másik irányító mellett, akik most esélyesek. A 2007-ig visszanéző cikk során megnéztük, hogy mik azok a kritériumok, amik minimálisan szükségeltetnek, hogy valaki reálisan bekerülhessen az amerikai futball legszűkebb körébe.
[quote]Használt statisztikák: DVOA és QBR (szituációs mutatók várható értékek alapján), AY/A+, ANY/A+ (TD-kkel és INT-ekkel, ileltve utóbbi esetében sackekkel kiigazított átlagos yard kísérletenként az adott évi átlagok százalékában kifejezve), Rate+ (passer rating az adott évi átlag százalékában kifejezve), AC% (dropokkal kiigazított pontosság), Rate (passer rating), TD% és INT% (passzkísérletek arányában hány TD és INT), ScrYards (passzolt és futott yardok).[/quote]
2007 óta egy olyan év volt (2012), amikor nem irányító, hanem épp Adrian Peterson nyerte a legértékesebb játékos díját. Ennek megfelelően kilenc nagyszerű szezon adatait tudjuk megnézni, hogy lássuk azt: hol van az a bizonyos léc? Az adatokból nagyon világos, hogy hol. Ha nincs valami különleges felmentő körülmény (mondjuk egy borzasztó, szétesőben levő csapat az irányító körül, esetleg egy futásorientált stratégia), akkor nagyjából Brady 2010-es szezonja a léc. Aki az elmúlt tíz évben a passzolásával akarta bezsebelni a díjat, annak ennél jobban kellett teljesítenie. Természetesen nem a mutatókra adják a díjat, de ha valaki arra érdemes szinten játszik, a mutatók ott lesznek.
Brady 2010-ben nem érte el a 4000 yardot (éppen), a dropokkal kiigazított pontossága 78% alatt volt, és az adott évi átlagos passer ratingnek csupán 130%-át érte el. Jól játszott, de nem mutatott fel űrszámokat. A szituációs értékelésekben magasan vezette a mezőnyt (DVOA, QBR), ezek viszont sokkal kevésbé látványos elemei a játéknak, mint a sok passzolt yard, vagy a rahedli TD. A csapat körülötte fenomenális volt, Brady nélkül 7 Pro Bowler és 5 All-Pro címet tehettek ki a vitrinbe.
Az eddigi legmagasabb szintű teljesítményt minden bizonnyal Aaron Rodgers mutatta be 2011-ben, amikor minden idők legsikeresebb QB-szezonját láthattuk tőle. Szezonszinten is másfélszeres mutatói voltak a többiekhez képest, passzkísérleteinek kilenc százaléka végződött TD-vel. Felállította minden idők legjobb passer ratingjét, gyakorlatilag megközelíthetetlen teljesítményt nyújtva. A csapat mellette ráadásul nem volt domináns, a játékosok elég kevés egyéni megbecsülést kaptak a szezon végén Pro Bowl és All-Pro címekből.
A viszonyításoknál kiszűrtük Manning 2008-as és 2009-es szezonját, illetve Newton 2015-ös címét is. Manning csupán Denverben szerzett olyan MVP-címet, ami klasszikusan megüti a lécet, az említett korábbi két címe sajátos körülmények között született. A Colts ebben a két szezonban borzasztó csapat volt, Manningen kívül alig játszott valaki minőségi szinten. A futójáték gyatra volt, a védelem középszerű, Marvin Harrison önmaga árnyéka. Manning azonban elvitte a hátán a csapatot még úgy is, hogy rajta kívül összesen három Pro Bowlere lett a csapatnak, All-Pro díj nélkül. Manning a nyolcadik hétig bírta idegekkel, utána elkattant, és egy 3-4-es kezdés után végignyerte a szezont. A következő évben sem volt túl jó a helyzet, az elkapói csak rosszabbak lettek, a védelem pedig nem volt nagyon rossz, csak borzasztóan inkonzisztens. 14-0 után leadták a két utolsó meccset a holtszezonra készülve, de simán benne volt a 16-0 Manning karjában. Bíztak is benne a csapatnál, minden addiginál többet kellett dobálnia ehhez, az egész playbookot hozzá igazították. A legjobb futójuk a 828 yardos Addai volt, ő sem vette le a terhelést Manningről. Ebben a szezonban a Super Bowlig jutottak, ahol a Bountygate-et éppen elkezdő Saints marta el a címet előlük. Látható, hogy Manning nem lefelé lóg ki az MVP-címek közül, hanem különleges helyzetet élvez.
A másik különlegesség Cam Newton, de ez talán még magyarázatra sem szorul. Cam elsősorban nem a passzaival, hanem a futásaival jeleskedett, így nyilván a passz-statisztikák kevesebbet fognak mutatni. Mellesleg ezekkel sem lógott volna ki különösebben lefelé, de érteni kell a körülményeket, ahol 45 TD-jéből 10 darab a futásaival jött össze. Az ő esetében nagyon nagy extrákat nyújtott futással. (636 yard 132 kísérletből.)
Ha például Beathard mutatna fel Manning 2008/2009 számokat, simán ő lenne az MVP.
Jobb klikk, megnyitás új lapon, és nagyobb lesz.
A fentebbi képen látható, hogy mik az alsó határok ahhoz, hogy a közelmúlt tapasztalatai alapján valakit MVP-esélyesnek lehessen sorolni:
- Jelentősen felül kell teljesíteni az átlaghoz képest, az elismert hatékonyságmutatókban ez körülbelül az adott évi átlag 130 százalékánál kezdődik.
- Sok TD, kevés INT. A passzkísérletek arányában ez körülbelül 7%-ot és 1.5%-ot jelent. Nem mutatja jól a QB teljesítményét, de ez kell a népnek, mert látványos.
- A szituációs értékelést nyújtó mutatókban az élen kell járni. (Első hely, de legfeljebb harmadik.)
- A kiigazított pontosság 75, de inkább 77 százalékos kell, hogy legyen.
Nyilván ezek a mutatók hatnak egymásra, de összességében ennek kell megfelelni.
Hogy állnak a mostaniak?
Jelenleg Brady, Smith, Wentz, és esetleg Brees van a közbeszédben az MVP kapcsán. Wentzhez való összehasonlításként beemeltem Goffot és Prescottot is.
Jobb klikk, megnyitás új lapon, és nagyobb lesz.
Változó képet kapunk a játékosokról. Szituációsan az “öregek” jobbnak tűnnek a fiataloknál, de ez normális. Pontosságban a reális jelöltek közül Wentz a leggyengébb, igaz valamivel mélyebbre is szokott dobálni, mint a többiek. Brees a legpontosabb, viszont nála sokat ront az összképen, hogy rémesen alacsony a célpontjainak a mélysége, és hogy a yardjainak 45.4%-a jön csak a levegőből, ez rettentő alacsony, az egész ligában az utolsó. Az indexált mutatókban (AY/A, ANY/A, Rate) Smith, és kissé Brady tűnik kiemelkedőnek, de még ők is csak inkább nagyon jók, mint hogy köröket verjenek az ellenfélre. TD%-ban Wentz nagyon ott van a szeren, bár hozzá kell tenni, hogy senki nem indított annyi TD drive-ot az ellenfél (!) red zone-jából, mint a Philly. (És nyilván a rövid TD drive-ok ezt az értéket növelik, hiszen 2, 1, 1, 2, 1 darab passzkísérlettel szerzett TD-t. Sok csapatnak nem volt egy sem, a legtöbbnek 1-2. Ha Wentz is csak két ilyen sorozatot vezetett volna, 7%-on lenne. Szó se róla, ezzel még mindig vezetne.)
Ha a fentebb jelölt 4 kritériumot jelöljük minden QB esetében, akkor azt láthatjuk, hogy Goff nem rúg labdába, Wentz és Prescott az egyik kategóriát teljesítik félig-meddig, Brees egyet teljesen kipipált, Brady kettő és fél, Smith pedig kettő és két fél. Ez nem azt jelenti, hogy Smith fogja nyerni, de jelenleg az elmúlt évek mennyiségi kritériumai alapján Smith és Brady küzdenek, mögöttük Brees, majd Wentz és Prescott. Prescott valójában nincs benne az eddig ismert lehetőségekben, de ezen segíthet Elliott eltiltása.
Ha a mélyebb teljesítmény érdekel minket, Steve Palazzolo megcsinálta a PFF spider chartját néhány QB-ra (Brady, Wentz, Prescott, Brees, a linkek alatt nagyban) a napokban, itt jön ki igazából az, hogy Brady mennyire elképesztő. De ez még semmit nem jelent, sokszor sokkal fontosabb az ilyen egyéni díjaknál a láthatósága a teljesítménynek.
