Összefoglaló
A legendák is sebezhetőek
Közel egy hónapja a szurkolói mentalitást vettem segítségül az összefoglaló megírásához. Most ennél is könnyebb utat választottam, ugyanis az egyszerű szurkoló helyébe magamat helyeztem, így az én érzéseimen keresztül mutatom be nektek ezt a négy mérkőzést.
Tennessee Titans 23 @ San Francisco 49ers 25
Mi az, ami tetszett?
Jó látni, hogy végre megkezdődött az építkezés San Franciscóban. Jimmy Garoppolo megérte az árát és harmadik kezdő meccsén is győzelemre vezette csapatát. Egyelőre nem várnak tőle űr dolgokat, de az már most látszik, hogy lehet rá építeni. A mérkőzés elején szinte csak rövid passzokkal operált, így nem annyira meglepő a 72%-os passzpontosság, de mindenképp megsüvegelendő. Shanahan játékhívásai nagyban segítik, rengeteg a jól megkomponált játék, a fiatal irányító pedig nem akarja túlvállalni magát. Ennek többnyire meg is volt az eredménye, a 49ers a harmadik negyed közepén puntolt először. Az edzőkőn kívül más segítsége is akad, Marquise Goodwin például a második 100 yard feletti teljesítményén van túl egyhuzamban, irányítója pedig bízik is benne, amit a 13 target tökéletesen mutat. Ami ennél is fontosabb, hogy küzd, hajt, Garoppolot például két eladott labdától is megmentette. Fontos még kiemelni a két tight endet, akik az elmúlt mérkőzéseken kiemelt labdamennyiséget kapnak, de tökéletesen hajtják végre a dolgukat.
A Titans az Titans. Semmi látványos dolog, de nagyon stabil játék a labda mindkét oldalán. A nagy játékokat a védelem egy ideig teljesen annulálta, aztán kicsit elfáradtak, de a rendszer magja, hogy ne engedjünk ingyen yardot az ellenfélnek. Jó látni, hogy kicsit a pass rush is életre kelt, Garoppolo a passzjátékok 40%-ban nyomás alatt volt. Külön öröm nézni a néhol változatos blitz hívásokat, a negyedik negyedben például egy látványos zone blitzcel sikerült majdnem kiszorítani a hazaiakat a field goal távolságból.
Mi az, ami nem tetszett?
A 49ers védekezése az első félidő utolsó másfél percéig közel tökéletes volt. Erre Mariotáéknak alig van ideje, tudják hogy passzolni fognak és mégis szétesett az egész. A különösen dühítő nem az, hogy a Titans 1 perc alatt végigmasírozott rajtuk, hanem hogy úgy tették ezt, hogy a 49ers védelem folyamatosan buta hibákat vétett és szabálytalanságokkal segítette az előrehaladást (a buta szabálytalanságok a mérkőzés további részében is megmaradtak). Egyszerűen nem értem, hogy akik ilyen jól védekeznek egy teljes félidőn át, azok hogy bírnak ilyen drive-okat engedni.
A Titans oldalárol továbbra is a támadókkal van bajom, ahol kicsit hiányzik a kreatívitás. Van egy lábon jó irányítójuk, erre nem használják még mutatóban se. Annyira meg nem jó az emberanyag, hogy csupa ötlettelen játékkal megverjenek mindenkit.
Miami Dolphins 16 @ Buffalo Bills 24
Mi az, ami tetszett?
A Bills futójátékra épülő támadójátéka továbbra is egyedülálló. Egy darab normális elkapójuk nincs (Benjamin nem gondolom, hogy beilleszkedett volna), tudják, hogy futni fognak és mégsincs ellenszer. Különösen megy nekik, ha Taylort hagyják improvizálni és játszani. Teljesen érthetetlen volt a cseréje, mert az egyértelműen látszik, hogy nagyon illik ebbe a támadósorba. A másik kulcs pedig a fáradhatatlan McCoy, aki ugyan nem igazán futott jó átlaggal, de közel 100 scrimmage yardot és két TD-t azért bepakolt a közösbe. A védelem visszatalált régi önmagához, igaz ehhez jól asszisztált az ellenfél is.
A Dolphins részéről leginkább Kenyan Drake-et lehet kiemelni, aki amióta elsőszámú futóvá vált, ráadásul társ nélkül, azóta bebizonyította, hogy képes jó teljesítményre. Nem ez volt a legnagyobb meccse, de 100 scrimmage yard felé küzdötte magát most is, ráadásul a küzdés szó teljesen illik a teljesítményére, mert a 76 futott yardjából 69 kontakt után született és három missed tackle-t is kiharcolt.
Mi az, ami nem tetszett?
Cutlert ideje lenne elfelejteni. A három interception touchdown nélkül sok mindent elmond, de ha jobban belemegyünk, akkor csak még elkeserítőbb. 20 yardnál hosszabb átadást hétszer kísérelt meg, ebből egy volt jó, a maradék hatból pedig két INT is született. Ha nyomás alatt volt, akkor 30.2-es ratinggel dobált, de ha nyomás nélkül próbálkozott, akkor se érte el a 60.0-as ratinget. Így nem lehet meccset nyerni. Ilyen inkonzisztens játékra talán senki nem képes rajta kívül.
A Bills oldalán az elkapó probléma a legnagyobb baj. Kiemeltem, hogy nem a passzjátékra épül az offense, de amíg a legjobb WR 21 yardot termel, addig nagyon egydimenziós a támadójáték. A támadófal szintén tudása alatt teljesített, különösen passzblokkolásban mondtak csődöt, Taylor a dropbackjeinek közel 40%-ában nyomás alatt volt, így nem csoda, hogy sokat kellett menekülnie.
Philadelphia Eagles 34 New York Giants 29
Mi az, ami tetszett?
Az Eagles edzői stábja nagyszerűen helytállt. Ahogy Wentzre tökéletes gameplant szabtak, úgy most alig egy hét alatt Folesszal is megtették ezt. Azaz, nem is igazán kellett sokat változtatni, mert Foles nagyszerűen ugrott be és mozgatta a szálakat. Egyelőre tehát nem látszott igazán Wentz hiánya. Hosszú átadásokat Folestól nem kértek, mindössze egy 20 yardot meghaladó sikeres átadása volt, de a társak segítségével ez is elég volt. Ezen kívül érdemes megemlíteni a csapat mentális tartását, akik elvesztették a franchise QB-t, miközben az első kiemelésért hajtanak, mégse roppantak össze. Pedig itt meg volt erre a lehetőség, mert a Giants többször is két labdabirtokláson kívülre került, de visszajöttek és nyertek. A speciális egységet is ki kell emelni három blokkolt rúgással.
A Giants szintén elégedett lehet, mert megmutatták, hogy igenis több van a csapatban, mint ami idén kijött. Szinte premium elkapók nélkül pakoltak fel 434 yardot, különösen Shepard és Engram dícsérhető.
Mi az ami nem tetszett?
Mindkét csapat védelme katasztrofálisan játszott. Eli Manning nem minden nap dob 434 yardot, több nagy játékot is benézett az Eagles védelme. A pass rush hatékonyság sem volt toppon, mindössze 1 sacket sikerült összehozni a Giants gyenge támadófala ellen.
A túloldal sem dicsérhető túlzottan, itt is 1 sackre futotta az erőből és a 34 pont sem mutat túl jól. Sokat elmond az is, hogy ez 34 pont úgy jött össze, hogy a Philly ‘mindössze’ 340 yardbot tett meg.
Green Bay Packers 24 @ Carolina Panthers 31
Mi az, ami tetszett?
Maga a játék üteme mindenképp felüdülés volt, ez pedig Rodgers nélkül nem jöhetett volna létre. Szerencsétlenségükre a Panthers elég jó formába lendült offense és defense oldalon is, így a tisztes helytállás maradt. Newtonék kiválóan bolondították meg a Packers védelmét a rengeteg option play hívásával. Newton előszeretettel tartotta meg a labdát vagy választotta McCaffrey-t biztonsági célpontként. Összesen 11 olyan játék volt, amikor kifejezetten rá hívták a futást, amelyekből öt first downt szerzett, ebből kettő harmadik kísérletnél volt. Dicsérhető még Greg Olsen is, akitől joggal retteghetnek az ellenfelek védői, mert most megmutatta, hogy a Kelce, Ertz, Gronk trió mellé megérkezett ő is. 116 yard és 1 TD lett a termése, kiválóan futotta meg a route-okat és játszotta tisztára magát. A Panthers egyébként a line of scrimmage-et uralta, a támadófal alig engedett nyomást a védőfal pedig terrorizálta a visszatérő Rodgerst. Ebben segítségükre volt az is, hogy Rodgers dropbackjeinek több mint 50%-ában blitzcel találta szembe magát, tehát a Panthers gameplan egyértelműen az volt, hogy a visszatérő irányító ne kaphassa el a ritmust.
A Packers oldaláról a meghosszabbított játékok dicsérhetők, Rodgers nem egy halott játékot toldott meg, amiből több first down is született. Öröm volt látni, hogy Rodgers visszatérésével Cobb is új erőre kapott, a touchdownja előtt szépen küldte el a Panthers védőket, labdával a kezében. A mérkőzés vége felé pedig Richard Rodgers lépett elő, aki 77 yarddal és TD-vel segítette a felzárkózást.
Mi az, mi nem tetszett?
A Panthers részéről nehéz negatívumokat találni, mert ha nem is egy lehengerlő gépezet, bőven meg tudják valósítani az elképzeléseiket. Az egyetlen dolog, ami nagyon nem tetszett az Davis brutális fejre mért ütése, amivel Adams játékának vetett véget. Ez azért is volt furcsa, mert Davis alapvetően nem egy mocskos játékos, de ez nagyon csúnya volt. Az egyetlen védhető dolog vele kapcsolatban, hogy utána úgy tűnt, hogy ő is nagyon megbánta, amit tett.
A Packers már közel sem volt ilyen hibátlan. Rodgers rettentően rozsdás volt, nyolc év után dobott újra 3 interceptiont, a karereje messze nem volt a megszokott és néhol ritmustalan volt a játéka. Legnagyobb segítője ezúttal nem tudott Jordy Nelson lenni, mert ő sem mozgott igazán jól. Hiányzott a megfelelő szeparáció, amit megszoktunk tőle korábban. A védelem nem volt különösen gyenge, de nincs egy igazi playmaker, egy igazi vezér, így nincs semmi ami elrettenti vagy megállítja a védelmet, ez pedig elég kevés szerintem.