Csillaghullás

Véget ért a remény számos csapat számára, és hátradőlhet a liga másik fele. A Vikes eldöntötte a saját sorsát és a Bengalsét is, a Rams a gyepálással összetörte a Hawks playoff-álmait, a Pats nem engedett a negyvennyolcból, a Dallas pedig életben tartja a reményeket – lehetetlen reményeket, de reményeket.

Bengals – Vikings 7-34

Sokat nem lehet írni erről a meccsről, a Cincinnati 7 pontja is azért került fel a táblára, mert a Vikes megengedte nekik. A játék elejétől fogva dominálták a Bengalst, Kendricks pedig 9 perc után eldöntötte a mérkőzést egy pick-sixszel. AJ Green 2/30-on lett tartva, 1/13 harmadik kísérleten, és egyszer jutottak el a Red Zone-ba. Ami mindennél fontosabb, hogy Teddy viszont a pályára lépett, és két handoff után McKinnon képtelen volt elkapni a labdát, amiből INT lett, de láthatólag senkit nem zavart különösebben. Az számított csak, hogy egy horrorsérülés után másfél évvel Teddy ott volt a gyepen, és játszott. Számszerileg a nap McKinnoné volt amúgy, a kellemesnek kicsit sem nevezhető orgánumú zsebrakéta 9/24 volt a földön, és 7/114 a levegőben, felszántotta a Bengalst egyedül.

Pacman Jones arcára fagyhatott a mosoly (Twitteren a meccs előtt Thielent puhának nevezte, ennek ellenére ő fekszik most IR-en, és csúnyán kikaptak), McCarron viszont tolta felfelé kicsit az értékét, a jövőre szabadügynök irányító is beállt hat passz erejéig, Daltonnak pedig szüksége lenne egy McVay-szintű váltásra hamarosan. A csapat egésze borzasztóan játszott, talán William Jackson és Geno Atkins emelhető ki a meccsről. Nem elképzelhetetlen, hogy Lewis távozása miatt volt ennyire élettelen a játékuk, nyilván nem segít egy csapat morálján, ha a meccs előtt tudják meg, hogy elmegy a főni.

Rams – Seahawks 42-7

Na ez érdekesebb meccs volt, mint az előző. A Rams akadálytalanul pakolt fel 42 pontot a Seahawksra idegenben, és össz-vissz hetet kaptak vissza. Todd Gurley hoppanálva közlekedett a pályán, a Seahawks védelme még csak az oldalvonalon sem volt. 3&20 másodpercekkel a félidő vége előtt? Adjuk Gurley-nek, aki kontakt nélkül megy 57 yardot. Jared Goff a minimál szintet hozta, semmi nyomás nem volt rajta, Gurley jött, látott, győzött, a többiek alvállalkozók voltak maximum. A védelem kiállt magáért, Aaron Donald előkarácsonyt tartott a Hawks támadófalában, három sack, tíz nyomás, öt futásmegállítás. De ott volt még Troy Hill is, aki négy yardot engedett a rá dobott passzokon, lényegében a pálya minden pontján képesek voltak jobbak lenni a Seahawksnál. (És ezeket a számokat nagyobb részt az első két negyedben szedték össze.)

Recap of Todd Gurley’s 4 TD day. pic.twitter.com/XbBDUhWRMS

— Bleacher Report (@BleacherReport) 2017. december 18.

A Seahawks teljesen a földbe állt. Nehéz kiemelni akárkit, aki jól játszott, Wilson folyamatosan nyomás alatt volt, Goffnál bőven rosszabb volt, pedig itt rajta múlt minden. A futójáték nem vált megint köddé, mert eddig is csak vízpára volt, és sajnos a levegőben sem tudtak haladni. A gameplan érthetetlen, két futás, aztán screen passz, és punt. A támadóbüntetések minden ritmust megölnek (itt rád nézek, Ifedi!), Russ hamar ki is húzta magát az MVP-versenyből, lényegében a legrosszabb meccset láthattuk a csapattól az ő érájában. Csak hogy perspektívába helyezzük: Wilson eddig nyolcszor kapott ki otthon, összesen 40 ponttal. Tegnap 35-tel. A védelem sem brillírozott, Sheldon Richardsonon kívül ki sem tudok emelni senkit. Richardson príma fogás volt a falba, tényleg van értelme, Bennettnek viszont jelenleg nincs sok. Simán el kéne őt tiltani most már, de mivel amúgy teljesen láthatatlan volt a meccsen, sok Rams-drukkernek nem fő a feje miatta.

Pete Carroll megint egy negyedik negyedes játékkal próbál belógni a rájátszásba:

Patriots – Steelers 27-24

A Pats igazi kétezres évek Super Bowlja-hangulatot hozott nekünk, kaparás a meccsen, majd Vinatieri Lewis bevágja beviszi. Brady kimagaslóan játszott egy harapós védelem ellen, ebben pedig segítségére volt az MVP Gronkowski, aki desszertként fogyasztotta el a Steelers emberezését. (Amúgy jó szar lehet, hogy zónázáskor felzabálják őket, erre átállnak emberezésre, és jön Gronk.) Sean Davist nagyon megégette, a 168 yardjából tíz híján mindet rajta hozta, egy kétpontosnál ki is nevette látványosan. Amíg a passzpáros a levegőben brillírozott (mert valljuk be, talán még Cooks életképes elkapó), addig Dion Lewis szétfutott mindenkit. Nem ment sokat, de mindig kritikus helyzetben hozta a formát, elsősorban kontakt után, és a TD-vel megfordította a mérkőzés ritmusát. A védelem hektikus volt, fel tudtak lépni, amikor kellett, de azért nagyon nem jön át a tavalyi ligaelit érzés, most inkább foltokban látni csak ezt. Trey Flowers például jól tolta passzsiettetésben, de három coverage snapje volt, azon pedig Bell hozott rajta 30 yardot. Elandon Roberts tök jó szokott lenni a futás ellen, most pedig a földbe lett döngölve, és hoztak rajta néhány kritikus playt. Rowe hatalmasat mentett a végén (ő ütötte Harmon kezébe a fake spike passzt), közben pedig 106 yardra lett megégetve és közel tökéletes ratinget engedett maga ellen.

James nemelkapását már bemutattuk cikkben, teljesen szabályosan fújtak itt a bírók, ezzel itt nem foglalkoznánk. A Steelers támadósorára sem lehet panasz, igaz AB nélkül kicsit nehezebben ment a meccs, de azért ott egy Bell, ott egy JuJu, meg egy Martavis. Velük is el lehet lavírozni azért, amit az is mutat, hogy az utolsó playig versenyben volt a Steelers. Az a fake spike INT elég csúnya volt, de mit lehet mondani, többször is bejött már, csak az öreg Belichick egy ilyentől nem ijed meg. Big Ben rezüméjén az egyetlen folt ez az erőltetett passz volt, ezen kívül szépen játszott, és láthatólag jól hozta le a “rövid passzok-labdabirtoklás” gameplant. Az offense jól zakatolt, ha nem ilyen jó gameplannel felálló csapat ellen nyomják, simán feltolnak 40 pontot is. Megcsinálták harmadikra, Red Zone-ban TD-t szereztek, nem csináltak hibákat. A védelem is működött, az emberezés Davisen ment el, és még így is jobb ötlet volt a zónázásnál, fogták a harmadikokat, fogták a gólvonalat, négy emberrel is nyomást tettek Bradyre. Csoda-INT is volt, így kell működni 2017-ben egy contender csapatnak. Tényleg lehet, hogy AB hiánya volt itt a különbség, mert tökéletesen végrehajtották amúgy a “New England elverése”-feliratú tervet.

Cowboys – Raiders 20-17

A kő elveri az ollót, az olló elveri a papírt, a papír elveri a Raiderst. Húzós meccs volt, de a Cowboys életben tartja a rájátszásreményeit, még ha ezt egy félbehajtott papírdarabnak is köszönhetik. Kemény meccs volt, az biztos, fake punt, 40 alatti kihagyott mezőnygól, vitás első kísérlet. A futójátékot nem tudták letolni a Raiders torkán, Dak viszont hozta a jobb formáját (kritikus playeken ott volt fejben), és a védelem is fel tudta tartani a Raiderst. Sean Lee egyszerűen csal, mindenhol ott van, mindent ő csinál, egész egyszerűen átváltozik a defense, ha ő is a pályán van. A secondary a megszokottal ellentétben hatalmas játékot hozott le, a cornerback-trió 12/21 volt 109 yardra, ami nagyon szép munka.

A támadósorban egyedül Lynch működött ezen a meccsen. Ott egy böhöm fal, persze, hogy külső futásokat erőltetnek. Carr csúszik tovább a lejtőn (10 yard feletti passzokon 3/12, 47 yard), Crabtree pedig az 55 yardos zászlóért ment csak fel (ez szezonrekord a ligában). A győzelem torkából elmarták a vereséget, Carr vetődése önmagában nem volt hülyeség, de legalább két kézzel csinálhatta volna, hogy meghagyja az utolsó yardot Lynchnek három kísérletből. A védelem viszont legalább kevésbé volt rossz, Pagano talán össze tudja kapni őket jövőre – kérdés ha Del Rio esetleg repül, akkor ő marad-e. De így is a védelem jelenleg egyedül Khalil Mack, esetleg Bruce Irvin, és most talán még TJ Carrie, aki keveset volt a támadás pontjában, de akkor helyt állt.