Összefoglaló
Fájóan szerencsétlen csapat ez a Bucs
Hétfőn este egy meglehetősen szoros mérkőzést játszott egymással a Tampa Bay Buccaneers és az Atlanta Falcons, ahol utóbbinak megint sikerült az utolsó másodpercben bemákolni a győzelmet (Bears, Lions, Jets, Saints), bár ez aligha zavarja őket. A meccs egyébként nagyon jól megmutatja, hogy a Bucsban mekkora a potenciál és hogy az mennyire nincs kihozva a csapatból, lassan nagyon érik egy főedző csere.
Annak ellenére, hogy a formát és a mutatott játékot tekintve ég és föld a különbség a két csapat között, a Falcons meglehetősen nyögvenyelősen kezdte a mérkőzést. Matt Ryan pontatlanul játszott, rosszul kezelte a nyomást, ha rajta múlik, kikap a csapat. Azonban ahogy a Saints ellen a védelem és a bírók megnyerték neki a meccset, úgy most a futójáték hozta azt a pluszt, ami kell. Devonta Freeman egy állatként játszott a pályán, 22 futásból 126 yardot és egy TD-t, illetve öt elkapásból 68 yardot szerzett: konkrétan ő volt a csapata legjobb futója és elkapója egyben.
Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy Freemannek volt két fumble-je is: egy az end zone-ban, egy pedig a Falcons térfelén. Azonban olyan égbekiáltó mákja volt neki és a csapatának is, hogy az egész Bucs defense sült krumplit evett a meccs előtt a jó zsíros fajtából, és nem tudták megszerezni egyik labdát sem. Így Freeman két fumble-jéből egy hét yardos játék és egy TD-született, pedig bármelyiket megszerezve megnyerhette volna a meccset a Bucs (persze ez nyilván egy jó nagy ha).
Ryannel ellentétben Jameis Winston szinte hibátlanul játszott, 299 yardja és három TD-passza volt, és ennél sokkal eredményesebb is lehetett volna, ha Mike Evans kevésbé látványosan taszigálja el a védőit (két OPI-t dobtak be rá, az egyik miatt elvettek tőle egy TD-t). Az azonban kifejezetten csalódáskeltő volt, hogy Winston mennyire veszélytelen lábon, ellentétben például Matt Ryannel, aki szintén nem egy Newton alkat.
Természetesen a Bucs nyomorúsága nem csak a védőoldalon, hanem a támadóoldalon és a speciális egységben is megmutatkozott. Először is Peyton Barber elveszített egy labdát a Red Zone-ban, amiből minimum egy mezőnygól születhetett volna. Másrészt pedig a meccs végén kimaradt az egyenlítő mezőnygól, ami akkor is elég szívás, ha a kísérlet 54 yardos volt. Főleg annak tükrében, hogy 2. körös bust rúgójuk is volt nemrég, egyszerűen félelmetes, mennyire taszítja a csapat a jó kickereket. Bár azt azért tegyük hozzá, hogy az óra menedzselése és a játékhívások nem a legjobbak voltak, szélre menő labdákkal nem is próbálkoztak, ráadásul a játékokhoz is lassan álltak fel, minimum egy passzkísérletet elszórakoztak a végén.
Összességében elmondható, hogy jött a papírforma, bár ez a Falcons minden, csak nem meggyőző. Ennek ellenére még mindig a kezükben van a sorsuk (a Bucsnak ugye teljesen tét nélküli volt a meccs), ha egy meccset megnyernek a Saints-Panthers duó ellen a következő két hétben, akkor garantált a rájátszás számukra, ha pedig mindkettőt behúzzák, akkor a csoportgyőzelem is megvan. Ugyanakkor nem látom ebben a csapatban azt, ami elég lenne még egy Super Bowl runhoz, ilyen esetleges játékkal nem hiszem, hogy túlélnék az első kört, bár ki tudja: lehet csak a rájátszáshangulat kell ahhoz, hogy újra a tavalyi, szinte legyőzhetetlen Falconst lássuk a pályán.