Harrison a Steelersnek: Nem cheerleadernek jöttem!

James Harrison a Steelers egyik élő legendája, azonban a felek utolsó szezonja elég balhésra sikerült: a Steelers kivágta, Harrison aláírt apróért a Patriotshoz, a Steelers jelenlegi játékosai pedig elkezdték besározni a remek pass rushert (hogy jogosan vagy sem, azt nehéz megítélni). Ennek apropóján Harrison egy Instagram-posztban írta le a véleményét, amivel egyébként lezártnak tekinti a dolgot.

Téved az, aki azt hiszi, hogy 39 évesen azért írtam alá két évre egy NFL-csapathoz, hogy a padot melegítsem vagy a részvételért járó trófeákat gyűjtsem. Nem azért írtam alá, hogy egy cheerleader legyek! Egyértelműen megmondtam már az aláírásom előtt, hogy én azért maradok, hogy játsszak. Ám amikor a táborban azt kértem, hogy felmehessek a pályára, nem engedték. Elmondták, hogy tudják, mire vagyok képes, nincs szükségem gyakorlatokra. Én azonban tudom, hogy mi kell a testemnek ahhoz, hogy csúcsformában legyen és ezt el is mondtam, de ennek ellenére sem kaptam semmi terhelést.

 

A szezon elején egyértelmű volt, hogy nincs már szerepem a csapatban, ezért megkértem őket, engedjenek el. Nem tették. A szezon közben azzal voltam áltatva minden héten, hogy pályára léphetek, de nem ez sem történt meg. Elkezdett frusztrálni ez az egész dolog. Kértem, hogy ne nevezzenek az aktív keretbe vagy csináltassanak velem fölösleges gyakorlatokat, ha nem fogok játszani. Ez ment pár hétig, majd aztán hirtelen egy csomót voltam az edzőpályán, mindenki azt feltételezte, hogy játszani fogok. Épp ezért, ahogy szoktam, négy órával a meccs előtt már ott voltam a stadionban, de az öltözőszekrényem üres volt. Senki nem szólt nekem egy szót sem arról, hogy inaktív leszek, csak egy üres öltözőszekrény várt. Ismét megkértem a csapatot, hogy engedjenek el, de megint nemet mondtak.

 

Néhány héttel később megint beöltöztettek a meccsre és azt hittem, végre játszok, de megint egy percet nem voltam a pályán. Álltam a pálya mellett egész meccs alatt. Megint megkértem a csapatot, hogy engedjenek el, megint nemet mondtak. Pár nappal később aztán kivágtak. Soha nem mondták azt, hogy visszahoznak, mindössze annyit, hogy ha hívnak, legyek formában. Senki nem vitt el a waiverről és a Steelers sem keresett meg. A New England viszont igen. Ennyi. És csak, hogy tisztázzuk, kérdezzék meg Ryan Shaziert, hogy voltam-e meglátogatni a kórházba. Nem segítettem Dupreenek vagy TJ Wattnak? Kérdezzék meg TJ-t, hogy segítettem-e neki.

 

Talán nem kezeltem olyan jól a helyzetet, ahogy lehetett volna. Ám 16 év alatt már igazán megtanulhatták volna, hogy egy versengő típus vagyok, a versenyért élek. Mindent megteszek azért, hogy a testem és az elmém kész legyen arra, hogy a pályára léphessek. Magamért teszem mindezt, a családomért, a csapatomért, a rajongókért. Semmi másért. Végül a Steelers hozott egy üzleti döntést azzal, hogy elküldött, én pedig hoztam egy üzleti döntést azzal, hogy aláírtam a Patriotshoz.