Mitől lett Tony Romo a legjobb kommentátor?

Tony Romo sokak bánatára a visszavonulás mellett döntött a tavalyi szezon végén, és a 2017-es esztendőtől a CBS-hez szerződött szakkommentátornak. Nem igazán tudtuk mit várjunk tőle a mikrofon mögül, de csak kaparni tudjuk az állunkat a földről Romo szakértését hallván. És nem csak mi a jelek szerint.

[quote]Romo megkapta a Sports Illustrated Az Év Médiaszemélyisége díját, mindezt úgy, hogy tényleg a nulláról kezdte a TV-s karrierjét idén májusban. A korábbi cowboysos csillag ugyanis olyan pluszt adott az USA legnézettebb sporteseményeihez, amire talán csak az ősidőkben voltak képesek. Több csatornánál is korábbi játékosok ülnek a kommentátorok mellett, de ilyen szintű infólavinát egyikük sem volt képes a nézőknek átadni az elmúlt években, csak Romo. A Sports Illustrated készített is vele egy terjedelmes interjút, ebből ollóztunk ki néhány idézetet.[/quote]

Romo elsődleges terve nem a szakkommentátorkodás volt, de a családapa helyzetéből adódóan ez volt a leglogikusabb lépés.

Szeretem a focit, és a visszavonulásom után sem akartam tőle távol maradni. Az edzősködés érdekel a leginkább, de három gyerek vár otthon, egy 5 éves, egy 3 éves, meg egy 13 hetes. A két nagyobbik konkrétan a gyermekkorát éli, a legszebb éveket, és én erről nem akarok lemaradni az apjukként. Így hát inkább a szakkommentátorkodást választottam, amivel nem szakadok el a focitól, de a családra is jut idő.

Bölcsen döntött! Hozzátette, hogy nem titkoltan az is mozgatta döntését, hogy Jim Nantz-cel beszélheti végig a találkozókat, aki nagy hatással volt Romóra a korább munkássága során. Nem maradhatott ki az interjúból a playbook szerű közvetítés sem, ami a sajátjává vált a 14 forduló alatt.

Több dolgot is meg kell figyelned. Nem elég csak a formációt nézned, tudnod kell, hogy ki hívja és hogy milyen szisztéma szerint dolgozik a stáb. Tudnod kell, hogy ki milyen rendszert követ, például Rod Marinelli, Monte Kiffin vagy Lovie Smith hasonló stílust képviselnek. Ugyanakkor játékszituációtól is függenek ezek, nem mindegy honnan jön az ellenfél. A red zone-ból indítanak? Első vagy harmadik kísérlet? Nyilván nem ugyanazt hívják egyik vagy másik helyzetben. Ismerni kell a rendszer sajátosságát, például Marinellinél, aki csak a játékok 14%-ában blitz-cel, könnyebben kiszúrod ezeket a helyzeteket, és nem kell folyton erre koncentrálnod. A szemem ilyenkor mindig a linebackerek mozgását követi, majd hogy a safety vagy nickelback feláll-e a vonalra. Aztán ránézek a coverage-re, és onnantól már le lehet következtetni, hogy mi fog következni.

Ezt az elemzést nem mással, mint Khalil Mackkel hozta fel példának.

Meg kell nézned, hogy kap-e segítséget maga mellé, vagy hagyják egy az egyben pusztítani. Ha utóbbi, akkor jó eséllyel az irányító valami gyors cselekedetre szánja el magát, főleg, ha egy jó offense stáb dolgozik vele. Ha viszont nincs jó stáb körülötte, akkor csak remélik, hogy a tackle képes őt megállítani majd egy az egyben, ők pedig meg tudják játszani a labdát. Ilyesmik futnak át az agyamon a snapek előtt.

Na jó, de mégis mindenki arra kíváncsi, hogy mi az a különleges módszer, amivel készül a meccsekre. Erről szólt a következő kérdés.

Szerintem ezt a kérdést szegezték a legtöbbször hozzám szeptember óta. Kezdjük ott, hogy a meccsek után mindent átbeszélünk a hazafelé tartó gépen, a jó és rossz dolgokat egyaránt a közvetítés alatt, ezután jön a felkészülés a következő hétre. A hétfő és a kedd az, amikor a legtöbb egyéni felkészülés zajlik, különösen ha csütörtökön is van meccsünk. Ilyenkor mindig megnézem a TNF csapatok legutóbbi meccseit, valamint a különböző csapatrészekre is vetek pár pillantást. Kedden vagy szerdán a csatornával is tartunk egy meetinget, hogy a közvetítés alatt kivel készítünk interjút, meg ilyenek. Aztán jönnek a háttérszemélyzettel való egyeztetések, akik lehetővé teszik például, hogy rajzolgassak a képernyőre, vagy külön kamerával figyelik azt, amit szerintem kellene, és később ki lehet emelni képi bizonyítékkal is a közvetítésben.

Természetesen a személyes tapasztalatok sem maradhattak ki új munkaköréből. Elmondta, hogy mik az előnyök és a hátrányok egy ilyen állásnál. Mert bizony az álommelónak is lehetnek hátulütői.

Az egyik legjobb rész, amikor interakcióba kerülök az edzőkkel. Szeretek nekik kérdéseket feltenni és beszélgetni velük, de érthető okokból nem osztanak meg minden titkot, így a playbokra magamtól kell rájöjjek. Ez azért is vicces, mert játékosként én sem rajongtam ezekért, amikor engem faggattak. Viszont annál jobb érzés nincs, mint amikor Bill Belichikkel beszélgetsz! Mint amikor két futballfüggő találkozik, ezek azok az élmények, amiért érdemes ezt csinálni! A legnehezebb része viszont egyértelműnek a közvetítés, amikor akár csak 20 másodpercet beszélnél valakiről, de csak 6 áll a rendelkezésedre. Erre felkészülni nagyon nehéz volt az elején, de egyre jobban megy, azt hiszem.

Ha már élmények, volt egy meccs, amire biztosan élete végéig emlékezni fog: az első Cowboys meccs, amin kommentálhatott. Romo ekkor tért vissza először az AT&T Stadiumba az NFL égisze alatt visszavonulása óta, és egy kisebb ünnepség fogadta, amire a családját is elhívták.

Az első Cowboys meccs több szempontból is kemény feladat volt számomra. Ahogy érzed a lelátóról érkező erőt és szeretetet, az egészen félelmetes, ilyenkor érzem azt, hogy mennyire megérte az a sok év a csapat mezében. Különlegesnek éreztem magam abban a helyzetben, és fura róla beszélni. Amikor látod, hogy a közönség a te nevedet élteti, és ráadásul ott volt a családom is, a gyermekeim, csak boldogságot érzek. De nem eshettem ki a szerepmből, hiszen nekem akkor és ott nem szabadott erre konentrálnom, ami elég nehéz volt. Természetesen a korábbi csapatomat is furcsa volt kommentálni, de főként érzelmileg volt nehéz számomra az a meccs.

Romo később elmondta, hogy rengeteg tanácsot kap szinte mindenkitől, ezért is tarthat ott, ahol most tart. Nem úgy érkezett ide, hogy meg akarja váltani a világot, de május óta annyi ember segíti a TV-s beilleszkedését, és annyi javaslattal látták el, hogy végül kialakult az ő stílusa, ami a védjegyévé vált. És nem győzi hangsúlyozni, hogy nem csak a saját érdeme ez az elsimerés.

Az októberi Raiders – Chiefs meccs utolsó drive-ja egyértelműen a legjobb jelenet, amit kommentálhattam. Hatalmas volt a tét, hiszen a Raiders egy vereség esetén alaposan leszakadt volna. Ha emlékeznek, a snap előtt beszéltem arról, hogy Carrnak mit kellene csinálnia. Bekarikáztam a két Chiefs safetyt, és azt mondtam, hogy ha valamelyikőjük visszalép, akkor Carrnak oldalra kéne passzolnia, ha mindkettő megteszi, akkor pedig középre a tight endnek. A szerkesztőm csak hallgatott, majd Nantz segítségével bekarikáztuk a két játékost, és elmondtam a magamét. Majd a nézők azt láthatták, hogy mindketten hátra mentek, a labda pedig középre, a tight end kezébe érkezett. Ahhoz, hogy ez így megtörténhetett élő adásban, 5-6 ember munkája kellett. Én vittem el az érdemi részt, mert én beszéltem, tanácsoltam, bla bla, de ez nem jöhetett volna létre csapatmunka nélkül. Ha nem tudná a szerkesztő és a többi kollégám hogy miről is akarok beszélni, akkor nem tudtuk volna ilyen szinten informálni a nézőket.

Ezeket a titkokat és háttérinformációkat osztotta meg Romo, de nyilván beletartozik, hogy 14 évnyi profi karriernek megvan a pozitív hatása. Egy biztos, az egész NFL társadalom imádja hallgatni, és megkapta “rookie” szezonjában az egyik legnagyobb elismerést.