Összefoglaló
Szombat esti láz!
Szombat este NFL? Bizony, ez már azt jelzi, hogy közeleg az alapszakasz vége, cserébe több meccset láthatunk a TV-ben. Az első meccsen egy táncshowt láthattunk, valamint kevesebb tétet (Tate-et? jó, abbahagytam), míg az éjszakai meccsen izgalmakat vártunk, de egészen mást kaptunk.
Erre mondják, hogy iskolajáték
Elsőként a Bears detroiti vendégjátékával kezdünk, ahol brutális oktatást rendezett a Lions. Hiába kezdett dadogva a hazai csapat, egy percig nem gondolhattuk azt, hogy veszélyben van a hazai győzelmük, köszönhetően annak, hogy folyamatosan ütötték a Bears gyenge pontjait. A beharangozónkban azt emeltük ki, hogy ha sikerül a Lionsnak kivennie a játékból Jordan Howardot, akkor azzal be is mattolják a Macik támadósorát. Nos, Howard 10 futásból mindössze 37 yardot szerzett, és az első félidőben tényleg semmi esélyük nem volt a pontszerzésre.
A Lions pedig rábízta a meccset a playmakereire, és ennyi elég volt. Stafford végig vigyázott a labdára, és nagyon pontosan játszott akkor, amikor még bőven volt tétje a meccsnek, Marvin Jones egy elképesztő 50+ yardos elkapással vétette észre magát, Golden Tate hozta a szokásos szlalomozását. A labda túloldalán Darius “Big Play” Slay, valamint a strong safetyvé előlépő Quandre Diggs hozott kulcspillanatokban nagyszerű megoldásokat, ketten együtt 3 interceptiont szereztek, vagyis a “turnover defense” tovább dübörgött. Ami pluszt jelentett a Lions támadsaiban, az a futójáték. Legalább is egy félideig.
Marvin Jones is a low key beast pic.twitter.com/tWWGxmKdJT
— NFL Retweet (@NFLRT) 2017. december 16.
Theo Riddick és Tion Green ugyanis szépen termelte a yardokat a földön, ám a félidő vége előtt Riddick elvesztette a labdát, és onnantól már nem is kapott érdemi lehetőséget. Mindez a Lions térfelén történt pár másodperccel a félidő vége előtt, és ekkor úgy tűnhetett, hogy a momentum átkerül majd a Bears oldalára, de Trubisky hamar gondoskodott arról, hogy ez bedőljön. Az első félidőben a 100 total yardot sem érte el az offense, innen kellett talpra állnia az újonc irányítónak. Ennek örömére a harmadik negyed első drive-jában jött is az első interception, amiből a Lions egy TD drive-ot vezetett.
Innentől két szép hosszú drive-ot épített fel a Bears, ami hiába javította fel a támadó yardok számát, a Lions malmára hajtotta a vizet. Az óra ugyanis szüntelenül pörgött, és mindössze 7 pont jött össze a két negyed alatt. Sima meccsen nyert a Lions, de a győzelem ellenére nem lehetnek elégedettek. A támadófalból két kezdőjátékos is hiányzott, a meccs közben ráadásul T.J. Lang is kiesett, ami azt eredményezte, hogy Stafford többször került földre, mint ahányszor elindult a Hells Bells az AC/DC-től, pedig higgyétek el, sokszor benyomták… Előbb-utóbb erre nagyon rá fog b*szni a Lions, ráadásul a legutolsót meg lehetett volna előzni, ha 10 pontos előnyben hagyják inkább futni Greent, helyette két passzt hívtak, két sackért cserébe, egymás után.
Chicago Bears 10 – 20 Detroit Lions
“A játék küzdő jellege dominált”
A Chargers – Chiefs első negyedét látva ezzel az örökbecsű labdarúgó közhellyel lehetett előrukkolni. Tapogatóztak a csapatok, és egyikük sem mert kockáztatni. Végül a Chiefs egy általa megnehezített helyzetből kihozott egy szép hosszú drive során egy mezőnygólt még épp a negyed vége előtt, de ez a 3 pont nem döntött el semmit. Aztán később egy időutazásnak lehettünk szemtanúi!
A Chiefs ugyebár 5-0-lal, a Chargers meg 0-4-gyel startolt idén, majd mindkét csapat élete fenekestül felfordult. Most szépen visszatekerték az óramutatókat, és sikerült a pusztító Chiefst és a lúzer Chargerst látnunk a folytatásban. A Kansas City egy már-már klasszikus Chiefs játékkal meglépett, amikor az n+1 futás után Alex Smith eldobta a hosszú passzt a meglóduló Tyreek Hill elé, akinek nem okozott gondot Casey Hayward lerázása sebességből. Ebből még sikerült felállnia a Chargersnek, sőt!
Két TD-vel a fordítás is összejött, ám az elsőnél kihagyott extra pont már elhozta a lúzerség szellőjét a képernyők elé, de Riversék ekkor még nem sejtettek semmit. Pedig innentől az arcukba robbant az egész folyamat! Az utóbbi időben megúsztak egy csomó sérülést, Jason Verrett óta nem dőlt ki kulcsjátékos a csapatból hosszabb távra, hát most a karma mindent visszaadott. Keenan Allen, Joe Barksdale, Russell Okung, Corey Liuget, Denzel Perryman, Jatavis Brown mind összeszedett egy kisebb-nagyobb sérülést, amikből a legtöbbjük nem is tért már vissza a pályára. Ráadásul az eddig god mode-ban játszó Rivers is visszavedlett, és 3 interceptiont is dobott, teljesen szétesett fejben.
Amíg a Chargers bénázott, a Chiefs Kareem Hunt futásaival masírozott előre. Múlt héten hosszú idő után újra szerzett TD-t, hát most kettővel is örvendeztette az Arrowhead népét. Hunt újra annak a freaknek tűnt, akit a szezon elején képtelenség volt megállítani, sorra gyűjtötte az elhibázott szereléseket a védőkön, és láthatóan önbizalommal telve játszott. Ez Matt Nagy érdeme is, akit nem győzünk megemlíteni a Chiefs feltámadása miatt. Marcus Peters visszatért az egy meccses eltiltásából, és ellenállhatatlan volt. Két interceptiont és egy kierőszakolt fumble-t szerzett, így a négy turnoverből három az ő nevéhez fűződik, amivel le is pecsételte a meccs győztesének kilétét.
A Chiefs ezzel hatalmas lépést tett a csoportgyőzelem felé, hiszen oda-vissza legyőzte a Chargerst, és ha a Raiders akárcsak egy vereséget is szenved, a Chiefs pedig a hátralévő két meccséből bármelyiket megnyeri, akkor behúzza a csoportot. A Chargers pedig lehet elchokerkedi megint a rájátszást, mikor már annak kapujában érezhették magukat?