Összefoglaló
Akkor játssz jól, ha már nincs tétje!
Szeretnék gratulálni a csapatoknak, akik kitettek magukért akkor, mikor semmi értelme nem volt már!
Jets – Patriots 6-26
Tökéletesen eseménytelen mérkőzést láthattunk, tét nélkül, hiszen azért nem volt reális, hogy a Pats ne hozná le a meccset az első kiemelésért. Brady messze a legjobb QB-ként zárta a szezont, igaz a tegnapi számai nem ezt mutatják. A gárda körülötte nem volt annyira felcsiszolt, négy labdáját is elejtették, és legalább két playen rontották el az útvonalat. Ettől függetlenül Cooks és Lewis kitettek magukért, sokszor kockáztatva lehozták a kötelező eredményt. A védelem harapósabb volt a megszokottnál, Malcom Brown és Trey Flowers ketten megoldották a Jets-fal megrogyasztását és az utak zárását, és Harrison első meccsén a Hazafiak mezében szerzett is két sacket, az egyiknél ki is verve Petty kezéből a labdát. Van még az öregben, az biztos, és most nagyon szeretne bizonyítani is. Nem hiába pihent eddig a szezonban. A secondary sem volt feltétlenül rossz, bár egy Petty ellen nem feltétlenül nehéz.
A Jets a támadóoldalon teljesen vállalhatatlan volt, de ez elsősorban Pettyn múlik, egész egyszerűen a karrierjében hét kezdett meccsel nem lehet elvárni tőle ilyen szintű játékot. A csapat körülötte nem a legveretesebb, de vannak használható nevek (Powell, Kearse, Anderson), nekik viszont pont szükségük lenne egy veteránra – McCown már elég volt a sikerekhez. A felcsillanó értéket inkább a védők közt kell keresni, például Jamal Adamsben, aki félelmetesen tehetséges, és nagyon nagy játékos lehet belőle. Megállta a helyét a Pats ellen, pedig sokat volt fenn a pályán. Bowles megtartása jó döntés lesz, képes volt ebből a felállásból kihozni keményen küzdő játékosokat, 5 győzelmet, és van értelme a holtszezont várni New Yorkban.
Raiders – Chargers 10-30
Valaki mondja meg nekem, hogy miért egy számukra teljesen tét nélküli meccsen vannak Carrnak olyan megmozdulásai, amik idén eddig még nem? Miért most játszik Cooper úgy, ahogy a draft óta folyamatosan kéne? Miért egy drop volt csak az egész meccsen? Na azért nagyon elszállni sem kell, nem volt ez egy jó meccs, de most villanásokat láthattunk, hogy mit b*szott el az edzői stáb részben tavaly, de leginkább idén. (Vagy most elsején írva tavalyelőtt és tavaly.) Del Rio kirúgását nagyon sajnálja az egész szurkolótábor, de az ő mentalitása akkor jó egy csapatba, ha az nyer. Ha a gödörből kell kihúzni, nem sikerül, de őszintén remélem, hogy valahol megtalálja a számítását. Az biztos, hogy a kirúgásának hírére nevetés hallatszott az öltözőből a támadók részéről. A meccsen Marshawn Lynch volt az egyedüli értékelhető játékos en bloc, és ő sem száz százalék, hogy marad jövőre. 19/101-et futott az borzasztó Chargers-futásvédelem ellen, és ennek nagyobb részét kontakt és szerelési kísérletek után szerezte. Azért amikor maga előtt tolt karral védőt, az nem volt piskóta. A védelem simán csak sz*r volt, a magányos farkas Khalil Macken kívül (aki a saját oldalát egyedül lezárta a futások ellen) egyedül Bowman tudott akármihez kezdeni, a secondary folyamatosan vakon volt.
A Chargers mindent megtett, de nem rajtuk múlott. Rivers ott tépte meg a Raiders mélységi védelmét, ahol akarta, 20+ yardos passzokból 4/6, 166 yard, 2 TD, és teljesen kikapcsolta az ellenfél pass rush-kísérleteit a gyors passzokkal, ha kellett. Allen és Benjamin, Williamsszel karöltve nagyon nagyot mentek, egész egyszerűen falatoztak az Ezüst és Fekete zónáiból. A labda túloldalán Ingram és Bosa kötötték fel a partedlit, ugyanis Penn hiánya miatt Ingram előtt szabad volt az út, és ha esetleg figyeltek rá, akkor Bosa harapta seggen őket. Ketten együtt hat snapen helyezték nyomás alá Carrt, és számos alkalommal tizedmásodperccel maradtak le róla, meg ugye az apró a futójátékban. A Chargers 9-7-je nem tükrözi az erejüket, kis szerencsével jövőre rohadt félelmetesek lesznek.
Bears – Vikings 10-23
A Vikes a Panthers elleni vereség óta 73-17-re hozta le a meccseit, és a 17-ből csupán egy támadó TD volt, az is már garbage time-ban, amikor szórakozott csak a csapat. A Bears ellen mégis aggasztóan sokszor állt meg a támadássorozat. A franchise második legjobb szezonjának lezárásaként meg kell említeni a futójátékot, amit értelmesen tudnak használni végre (a Bears ellen száz yard fölé jutott, kemény gólvonali munkával), és felcsillant a tehetség a főleg passzblokkoló és speciális egység-tag David Morganben, aki 3/35 volt a levegőben, és keményen megtolta a belső futásblokkolást. A védőoldal parádés, a liga valaha volt harmadik legjobbja harmadik kísérleteken, Trae Waynes igazi első körösként játszik, és Sendejo is képes Smith mellé fellépni.
A Bears pedig lezárta Trubisky újonc évét. Van benne lehetőség, és Fox nem is kért tőle sokat. A safety csúnya volt, de ettől eltekintve látni benne, hogy miért lehet belőle jó irányító pár éven belül. Inmant lehet kiemelni, aki jókat játszott Rhodes ellenében, és amikor utóbbi elkezdett bicegni, onnan már nagyon jól érezte magát Inman. A védelemben lehet itt is a lényeget keresni, az Amos – Jackson páros teljesen életképes, és nagyon jó tandemet alkotnak. Ők ketten erős részei voltak tegnap is a csapatnak, majdnem teljesen lezárva a területüket földön és levegőben egyaránt. Akiem Hicks pedig minden egyes meccsén megszolgálja a szerződését, mivel rá figyelt a blokkolási séma több alkalommal is, ezért Robertson-Harris és Jenkins szabad utat kapott Keenum felé. A védőfal működőképes, itt is látszódott ez, nagyon fizikális játék kellett Murraytől, hogy haladjon, még extra blokkolókkal is.
Jaguars – Titans 10-15
A Titans az ellenszere a Jaguars védelmének, annak ellenére, hogy borzasztó a támadójátékuk. Behúzták ugyan a rájátszást, de az egyik legrosszabb, ha nem a legrosszabb csapat lesznek ott. Valamiért mégis működik, amit csinálnak, mert a JAX 3 pontot tett fel támadásból, a maradék 7 egy csúnya Mariota-Henry összeütközésből történt fumble visszahordásának eredménye. A támadók kénytelenek voltak passzolni, mert a futásukat teljesen megfogták, ennek örömére Henry screen passzból is vitt egy 66 yardos TD-t. Szenvedés volt az egész mérkőzés, gyenge támadósorok küzdöttek több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel. A Titans védelme (különösen a secondary) viszont nem szerette volna, ha Bortles szépen zárja az eddigi talán legkevésbé rossz évét, ezért Byard, aki nagyon ígéretes safety, le is szedte két passzát, biztosítva ezzel a helyüket. (Byard tavaly a második legjobb rookie, idén a negyedik legjobb safety a PFF-nél.) Külön ki lehet emelni Adoree’ Jacksont is, aki a tökéletes első körös pick volt, amennyire látszik most, azonnali értékes kezdő játékos.
A JAX számára teljes mértékben tét nélküli volt a meccs, viszont most örülhetnek, hogy a Bills ellen fogják kezdeni a playoffot. Bortles minősíthetetlenül játszott, Fournette nélkül pedig nincs haladás. Mivel Fournette 4 yard alatt hozott kísérletenként, ezért a matek egyértelmű, passzolni is kell. Bortles passzai, amik áthaladtak a scrimmage vonalán, csupán 32%-ban voltak sikeresek, 98 yardot és két leszedett passzt eredményeztek. A védelem persze odaszúrt, Calais Campbell megint átment berzerkerbe, öt futást fogott, és nyomást is helyezett Mariotára, a Jack-Smith-Gipson-háromszög pedig lényegében egyedül megfogott mindent, amit Campbell átengedett.
Saints – Buccaneers 24-31
Ugyan sokat nem bántottak vele, egyet még jól odasz*rt a küszöbre a Bucs. Godwin kilenc másodperccel a vége előtt, egypontos hátrányban húzott be egy 39 yardos elkapást a győzelemért. Ken Crawleyt még Winston borzalmas passzaival is megetette, 7/7 111 yardra. Winston tényleg nagyon rossz volt, idén az edzők és ő maga is beomlasztották a csapatot, és csak a meccs végére hozta ki szépre. Hét leszedhető passza volt, ebből hármat leszedtek, kettőt elejtettek, nem vigyázott a labdára különösebben. A túloldalon McCoy hozta a formáját, minden téren kiváló falembert láthatunk benne. A liga leggyengébb secondaryje hirtelen feléledt, Brent Grimes alig kapott célpontot, elsősorban Ryan Smithre és a LB-sorra pakolta fel Brees a labdákat.
A Saints számára nem volt tétje a vereségnek a Panthers vereségével, így őket fogadják jövő héten otthon. Brees kimérten játszott, patikamérleggel számolta a yardokat és a passzait, néha pedig meglódította messzire is, ezekből 3/5 106 yard lett az eredmény. Elsősorban rövid passzokon tépte meg a Bucs védelmét, ebben pedig Thomas és Kamara is a segítségére volt. Lattimore nagyon elengedte magát, simán élete eddigi legrosszabb meccse is lehetne, hogy egy WR4-nek 43 yardot engedett. A példáját követte a secondary egésze, igazából elsősorban Marcus Williams volt megbízhatóan jó. Nem ígéretes, hogy ennyire megborultak, de lehet New Orleansben reménykedni, hogy ez egyszeri volt – a feltett pontok sem ígéretesek, hiszen Kamara visszahordottja is kellett hozzá. A Saints playoff-menetelését az alábbi gifen mutatjuk be.
Andy Dalton Bills – Dolphins 22-16
A Buffalo az 1999 óta tartó PO-ínségét törte meg részben a Dolphins elleni győzelemmel. Sean McDermott álló f*sszal sétálgat a hírek szerint a stadionban, ugyanis mindenki biztosra vette, hogy ez egy bukó szezon lesz. A Bills végig vezetett, és gyorsan 22-3-ra ugrottak, mielőtt majdnem leadták a meccset. Taylor jobban játszott önmagánál, igaz a Dolphins védelme nem szokta a QB-kat nagy kihívás elé állítani. Charles Clay betöltötte azt a szerepet, amit mindenki várt tőle, McCoy sérülése azonban nagyon para, bár a JAX úgyis jól fogja a futást, oda lehet gyűrni Tolbertet végre. Az offense biztonsági rövid játékokkal lehozta szépen a játékot. A védelemben is érezték a lehetőséget, Jerry Hughes valahogy mindig átteleportált a fal mögé, és üldözte David Falest. Nehéz kiemelni akárkit, igazából életképesen játszottak, csak az a fránya Dolphins-feléledést nem kellett volna engedni.
A Dolphins pedig – érezve a reménytelenséget – inkább leültette Cutlert az első támadás után, és bemutatkozott David Fales, aki NEM VOLT ANNYIRA ROSSZ. Ez igazi nagy bók, ugyanis nyomás nélkül szépen játszott. Jarvis Landry jövőre szerződést akar valahol, ezzel a játékkal pedig egy kicsit feltolta az árát, rövid passzokból csinált hosszú elkapásokat. A védelem viszont nagyon rossz volt, Tannehill sérülése ide vagy oda, az egész szezont átívelő motívum, hogy Suh, Wake, és Jones személyein kívül senkiben nem lehet bízni, hogy támadásokat állítson meg, ez a Bills ellen sem sikerült.