Nem Wilks kinevezése okozhat csalódást

Az Arizona Cardinals volt az utolsó csapat, amelyik megtalálta az új főedzőjüket. Mondhatjuk, hogy ugyan nem közvetlen emiatt, de Steve Wilks dolga talán a legnehezebb az összes leendő főedző közül.

A Cardinalsnál volt az egyetlen “nem tervezett” edzőváltás, hiszen Bruce Arians visszavonulásával üresedett meg a főedzői szék. Nem aprózták el a keresést, hiszen ők neveztek meg utoljára új hadvezért, aki 4 éves szerződést kötött egy opciós ötödik évvel. Ám ezzel felmerült annak a veszélye, hogy lemaradtak olyan edzőkről, akiket esetleg jobban favorizálhattak.

Miért ő kellett a Cardinalsnak?

1995 óta edzősködik, de az NFL-ben csak 2006 óta. Ekkor alkalmazta a vele Super Bowlba jutó Chicago Bears, majd később a San Diego Chargers is, mint defensive back edzőt. Mindkét franchise-nál három szezont töltött, majd ezután a Carolina Panthers következett számára, szintén ebben a szerepkörben. Később egyre feljebb lépett a ranglétrán, előbb Ron Rivera asszisztense, majd Sean McDermott tavalyi távozásával a csapat védőkoordinátora lett. Wilks kulcsszerepet játszott abban, hogy a Panthers védelme a liga jobb egységei közé tartozott és tartozik még most is.

A 48 éves szakember neve volt az egyik legkapósabb a piacon, hiszen több csapat is meghívta interjúzni. Ám végül az Arizona Cardinals volt az, aki szerződést is adott neki. Steve Keim, a franchise general managere elmondta, hogy a strandon, a pihenőidőszaka közben odajött hozzá egy alak, hogy bemutatkozzon, egyben ajánlja magát a megüresedett főedzői állásra. Keim nem tudta mire vélni, de olyan szinten lenyűgözte az entrée és az azutáni beszélgetés, hogy már akkor sejtette, hogy megvan az Arizona Cardinals új főedzője.

Ez a pasas nem volt más, mint Steve Wilks.

Új állomáshelyén hasonló feladata lesz, mint korábbi állomáshelyén: egy ligaelit védelem fabrikálása. Márpedig ehhez már megvannak a szükséges alapanyagok. A 2017-es évben a total defense statisztikában a hatodik legjobb volt a Pintyeké, de ennél magasabb szintet is elérhetnek. Így van ezzel Josh Norman és Patrick Peterson is.

Járhat-e változtatásokkal a védelmi séma?

Wilks egy 4-3-as védelemmel dolgozott Charlotte-ban, ahol a második legnagyobb blitzelési rátával (44%) riogatta az ellenfél irányítóit. Mivel a Cardinals védelme tele van sokoldalú, afféle “hibrid” játékosokkal, szinte lényegtelen, hogy 3-4-es vagy 4-3-as alapfelállásban állnak fel, így ezzel nem is kell foglalkozni. Az agresszivitás a sivatagban is várható lesz majd a védelmétől. Múltjából fakadóan a secondaryre specializálódott, korábbi állomáshelyein erre nyomot is hagyott. A Bearsnél töltött időszaka alatt összesen 42 interceptiont és 20 kierőszakolt fumble-t szereztek csak a defensive backek, amivel abban az időszakban egyeduralkodók voltak a ligában. Ám nem csak a keményebb játékot hozhatja el, hanem a zónázást is. Bár nem ragaszkodott annyira a zónázásokhoz, mint korábban McDermott, azért így is ez volt a jellemzőbb a Panthers védelmében. Wilks viszont szerette mixelni a zónázást a „pattern matchinggel”, ezáltal vegyítette a zónázást az emberezéssel.

Erre tökéletes példa Luke Kuechly interceptionje a Miami Dolphins ellen: hiába zónázott cover 4-ben a Panthers, Kuechly a zónahatáron túl is lekövette Julius Thomas route-ját, és lehúzta a passzt.

Természetesen az ilyenhez nem árt, ha van egy olyan futball IQ-val rendelkező játékosod, mint amilyen Kuechly, Ha nem is olyan jó játékosok, de hasonló coverage képességű védők azért akadnak a rosteren. Deone Bucannon, Tyrann Mathieu vagy Patrick Peterson képes lehet elsajátítani ezt, de Budda Bakert és Haason Reddicket sem írnám még le.

Korábbi játékosai szerint Wilks mindenkiből képes kihozni a maximumot, ez pedig reménnyel töltheti el a szurkolókat. A védelem ugyanis tele van tehetséges játékosokkal, ám eddig nem sikerült néhányukból (tartósan) kihozni a legjobbat. A Robert Nkemdiche – Olsen Pierre kettős például elképesztő passzsiettetésre lehetne képes a védőfalban, de Haason Reddicktől sem azt kaptuk eddig, amit vártunk tőle a draft előtti elemzések során. Talán most az új rezsim képes lesz kihozni belőlük az állatot.

Szegény Carolina Panthers

Véleményem szerint egy új edző kinevezése addig nem ér semmit, amíg össze nem áll a stáb körülötte, hiszen ők kiegészíthetik a hiányosságait. Nem újdonság, hogy egy új főedző új pozíciós edzőket és koordinátorokat hoz maga után, Arizonában sem történt ez másképp, a Panthers nagy bánatára.

Ha már ennyit volt a védelmen a hangsúly, akkor kezdjük a védőkoordinátorral. Wilks szabad kezet kapott segítői kiválasztásában, így kapva kapott az alkalmon, és elszipkázta maga mellé védőkoordinátornak a Panthers linebacker edzőjét, Al Holcombot. Már kezditek megérteni, miért is várhatunk Reddicktől végre berobbanást, ugye? Tökéletes választás, remek mesterük volt Ron Rivera személyében, és egy nagyszerű védelmi filozófiát ültethetnek át most a Cardinalsba. A további posztokra szinte mind új nevek érkeztek:

• Védőfal edző: Don Johnson (Chicagóban és San Diegóban is dolgoztak együtt Wilksszel)
• Linebacker edző: Larry Foote (ő megtarthatta állását)
• Defensive Back edző: David Merritt (2004-től volt a Giants szolgálatában, a GM Steve Keim csapattársa is volt 1993-ban)

Ami megnehezíti a dolgát

A bevezetőben megemlítettem, hogy övé talán a legnehezebb feladat, hiszen jelenleg nincs irányítója a csapatnak. Carson Palmer visszavonult, Drew Stanton, Blaine Gabbert és Matt Barkley pedig egyaránt szabadügynök lesz (nem mintha bármelyikükből is franchise irányító lehetne). A hátrányból lehet előny is, hiszen így ő maga választhat olyan irányítót, akivel együtt kíván dolgozni. Ám mivel ő a védelmekre szakosodott, ezért rengeteg fog múlni a támadókoordinátoron is. És itt érkeztünk el az első komoly negatívumhoz: a Cardinals új támadókoordinátorának Mike McCoyt nevezte ki Wilks. Azt a McCoyt, akit szezon közben, mindössze 10 hónap után penderített ki a Denver Broncos, miután egy borzasztó támadósort sikerült összehoznia. Az ő kezébe adni a támadósor sikerességét elég homlokráncoló elgondolás.

A 45 éves edző 2009 óta lát el támadókoordinátori, vagy rangosabb feladatokat, és istenigazából csak három emlékezetes éve maradt meg az emberek tudatában. A 2011-es, amikor a legjobb futó csapat volt a Broncos, a 2012-es, amikor Peyton Manninget elcsábította John Elway, illetve a 2013-as, amikor első főedzői évét töltötte a Chargers élén. Ez a három emlékezetes év könnyen kettőre is szűkíthető, hiszen Ken Whisenhunt személyében kiváló OC állt a 2013-as szezonban a rendelkezésére, de az idény végi távozása után meg sem közelítette a csapat az akkori offense teljesítményét. Ha az elhangzottak után jóindulatú vagyok, akkor is három értékelhető egymás utáni szezonja volt, annak is 5 éve már, ennek ellenére mégis őt akarta Wilks. Sosem nevelt ki irányítót, csak egy ölébe hulló Manninggel és Riversszel tudott értékelhetőt nyújtani, a Cards pedig lehet egy újonc irányítóval vág neki a 2018-as szezonnak. Ha viszont az a terv, hogy egy szabadügynök irányítóval kezdik meg a felkészülést, akkor talán menthető az ötlet.

Kivéve, ha beigazolódik az a pletyka, hogy Brock Osweilert hozná magával Arizonába.

További érvként szólhat mellette, hogy fiatal kora ellenére több évnyi edzői, és ami fontosabb, főedzői tapasztalata is van, így talán a játékosok kezelésével is jobban boldogulhat majd. Egyelőre itt még nem történt meg minden pozíciós edzői posztra a kinevezés, hiszen McCoy is nemrég kapta meg az állást. A teljes bukástól David Johnson, illetve Larry Fitzgerald mentheti meg, utóbbi viszont ha visszavonul, akkor még mélyebb gödörbe sodorhatja csapatát.

A special teamerek is emberek!

A stáb a speciális egység koordinátorával, Jeff Rodgers kinevezésével lett teljes. Rodgers eddig John Fox alatt töltötte be ezt a posztot a Panthersnél, a Broncosnál, majd a Bearsnél is, és számos emlékezetes játékos fűződik a nevéhez. Elég csak azt mondani, hogy ő alatta lett Matt Praterből az egyik legjobb rúgó 50+-ról, alatta vált ismertté a visszahordó specialista, Trondon Holliday. Britton Colquitt neki köszönheti, hogy megdöntötte a csapaton belüli puntrekordokat a Broncosban, illetve Deonte Thompson is a másodig legjobb returner volt 2016-ban a Bearsben. A mindössze 40 éves szakemberrel így egy egész fiatal, 40 és 50 év közötti stáb alakult ki, akikkel bátran lehet hosszú távon tervezni.

Összegzés

A megannyi kinevezés egy valakinek okozhat nagy nyomást a nyakára: Steve Keimnek. Az új stáb vélhetően biztonságban lesz, azonban ez a general managerre nem mondható el, hogyha nem talál normális irányítót. McCoy eddigi munkássága miatt pedig főhet a feje rendesen, szerencséjére lehet válogatni már bevált irányítókból az idei piacon. A védelmi része a dolgoknak teljesen világos, sőt, előrelépést jelentő, de eddig sem a védelem volt a nagy kérdés a csapat körül, hanem a támadósor. Sok munkája lesz még ezzel a csapattal, hiszen a liga legöregebb rosterét vette át, ami így is tele van hiányposztokkal, így első munkára ez kemény meló lesz számára. A kinevezésével semmi baj nincs (A-), ahogy védőkoordinátorával sem (A), ám McCoy nagyon csúnyán lehúzza az összképet nálam (D).

Értékelés: B-