Összefoglaló
PLAYOFF BABY!!!
Megérkezett a rájátszás, minden mennyiségben! Bár tartottunk tőle, hogy az “előjáték” nem lesz izgalmas az éjjeli slágermeccs előtt, kellemesen csalódtunk – az izgalmi faktort tekintve mindenképp. Ezzel két továbbjutónk már van az idei wild card körben!
Emlékezz a Titánokra!
Ezért más az alapszakasz és a rájátszás. Ahogy számos más sportban, az amerikai futballban is történnek meglepetések, ahol borul a papírforma, ez a rájátszásban fokozottan igaz. Így eshetett meg, hogy a Tennessee Titans átlépte a Kansas City Chiefs csapatát az Arrowheadben, hatalmas meglepetésre.
#grat
Pedig az első félidőt látva egyáltalán nem volt benne a meccsben, hogy itt bármiféle keresnivalója lesz Mariotáéknak a továbbjutást illetően. A hazai csapat ugyanis ellentmondást nem tűrően indított, és agyondominálta az első játékrészt. Hiába egy bizonyos Dick LeBeau a Titans védőkoordinátora, úgy tűnt, mintha egy percet nem készült volna soros ellenfelükből. Amikor zónázott a vendég védelem, simán túljártak az eszükön, a nagy dirrel-durral beharangozott Adoree’ Jackson vs Tyreek Hill csörtét is gyakran megbontották Reidék, hiszen csak egyszer rendezett futóversenyt a két gyorshajtó fiatal. A Chiefs szokás szerint nem játszott űrfocit, csupán bízott a playmakereiben, egyben kihasználta a Titans gyengeségeit, gondoljunk csak az első TD drive-ra, ahol két passzból haladtak vagy 70 yardot Kelcének és Hillnek hála. Hogy saját maguk alatt vágják a fát a Titansnél, az egyetlen értelmes drive-jukat egy Mariota interception zárta, a félidőre pedig 21-3-as hazai vezetéssel vonultak le a csapatok.
Hogy Mike Mularkey észbe kapott, miszerint neki az állása a tét, vagy LeBeau lelkesítő beszéde hatott a játékosokra, netán az, hogy a fordulást követően Kelce és Chris Jones, két kulcsjátékos is kiesett a Chiefs kezdőjéből a hátralévő időre volt hatással a folytatásra, azt nem tudni biztosan. Azt azonban igen, hogy a Chiefs innentől semmit, de tényleg nulla erőfeszítést tett meg a győzelemért, és szépen lassan engedték vissza a Titanst a meccsbe. Ezt tökéletesen jelzi, hogy a Titansnek 4 drive-ja volt az utolsó két negyedben, ezekből 3 TD lett, az utolsó pedig egy térdeléssel végződött, ami lezárta a meccset.
Halkan megkérdezném Andy Reidtől, hogy a friss Rushing Title címet birtokló Kareem Hunt miért csak 11-szer futott a meccsen? Amikor a Chiefs lehozta azt az 1-6-os mérleget, akkor kb hasonló mennyiségben futott Hunt, nem is működött az offense. Szerencsétlen Mularkey a túloldalon meg nem tehet arról, hogy játékosai ordas nagy hibák sorozatát követték el, ami miatt nehezen indult be a szekér. Gondolunk itt Jackson fumble-jére, a rengeteg dropra, vagy a sok bemozgásra a snapek előtt a labda mindkét oldalán.
Aztán jött egy olyan TD, amire korábban egyszer volt példa az NFL-ben evör: Marcus Mariota saját magának passzolt TD-t! Na jó, ez csak hivatalosan van így, ugyanis egy – épphogy a LOS mögött eleresztett – passzát Darrelle Revis leütötte, de épp a harmadéves irányító kezébe, aki köszönte szépen, és benyújtotta a pylonhoz a lasztit. Ez elindított valamit, főleg Derrick Henryben, aki innentől rivaldafénybe került, és futásaival elpusztította a Chiefst. Itt jöhet a képbe Jones sérülése, hiszen Henry az első félidőben nem fickándozott, de amint kiesett a védőfal legjobbja, mintha csak vörös szőnyeget terítettek volna a másodéves futó elé. Kellett is, mivel Mariota összességében nem játszott jól, ellenben volt néhány olyan labdája, ami méltó volt egy korábbi 1/2-eshez, köztük az Eric Deckernek adott TD passza, ami a győzelmet is jelentette a Titansnek.
Bár bírózni nem szeretek, hagyott maga után némi kívánnivalót a játékvezetés, gondolok itt a talán jogtalanul elvett Chiefs fumble return TD-re, amivel lehet végleg eldőlt volna a meccs. Ám ezt már sosem tudjuk meg, a Chiefs tovább folytatja 23 éve tartó vereségszériáját hazai rájátszás meccsen, Mike Mularkey pedig ezzel lehet megmentette állását, bár a mutatott játékot látva nem dőlnék hátra a helyében.
Tennessee Titans 22 @ 21 Kansas City Chiefs
A sólyom tud repülni, a kos nem
Az előző meccs után meglepődik bárki, hogy az éjjeli NFC meccsen sem az történt, amire számítottunk? A két bombaoffense helyett a védők kerültek főszerepbe, és sorra parancsolták le egymást a kezdést követően.
Az elején csak álomnak tűnt, hogy valaki eljusson ellenfele térfelére, hiszen rendre leparancsolták a védelmek a támadókat a fűről. A különbség annyi volt, hogy Hekker nem véletlenül lett All-Pro, ugyanis Ryan 10 yardon belül indíthatta támadásait. A továbbiakban szintén a Rams special team volt a döntő faktor, csak éppen az ellenkező irányba. Hol a (szintén All-Pro) visszahordó Pharoh Cooper hibázott, hol más ért bele a puntba, de a Falcons két támadást is indíthatott a Rams térfeléről, ebből pedig 10 pontot is feltettek a pályára. A különbség 13-0-ra duzzadt, amikor végre életjeleket adott a hazai csapat is 3 perccel a kötelező pihenő előtt. Ki más tette volna mindezt, mint az MVP várományos Todd Gurley, aki egy büntetésnek hála majdnem 40 yarddal előrébb hozta a következő downt csapatának, a drive pedig egy hatpontossal zárult. Ez a 3 perc azonban a TD mellett arra is elég volt, hogy leparancsolják a Falconst, majd egy mezőnygóllal tovább szépítsenek.
Bár összességében a Falcons védelme volt a dominánsabb, Aaron Donaldnál jobb védő nem volt a pályán. Olyan szinten uralja az O-Line-t, hogy az elképesztő. Fél sackje volt, szóval nem hozott látványos űrszámokat, ellenben könnyedén jutott át a vele szemben álló falemberen, egyenesen Ryan arcába. A fordulást követően továbbra sem esett vissza, a kedvenc jelenetem az volt, amikor bal kézzel a falembert tartotta el magától, a jobbal pedig szerelte a mozgásban lévő Freemant, szürreális látvány volt. A vendégektől csak Deion Jones ért fel a szintjére, mert bizony ha egy belső linebackert rá lehet küldeni egy Sammy Watkinsra coverage-ben, az bizony nem rossz dolog, hár még ha le is üti a felé szálló passzt (hogy előtte szabályosan fogta-e, az megint más kérdés).
Julio Jones takes end-around for 13 yards and a first down!!! pic.twitter.com/4cnUG2LEFM
— TheRenderNFL (@TheRenderNFL) 2018. január 7.
Az félidei elemzések a Falconsnak jöttek ki jobban. Sőt, igazából a végeredmény szinte ugyanaz lett minden drive-nak, mint az első két negyedben, csak a felépítés volt más. Amíg az első játékrészben kb a Rams special team bénázása kellett a pontszerzéshez, a fordulást követően már a saját kezébe vette az offesne a sorsát. Folyamatosan ölték az órát, hosszú drive-okat vezettek, és még az sem volt probléma, ha nem jutottak közel. Matt Bryant számára nem volt lehetetlen távolság mezőnygólkísérletre, 50+-ról is berúgta a póznák közé a disznóbőrt. Az idő fogyott, a Falcons előnye pedig nőtt, és a Rams semmit nem tudott rá reagálni. Ismét a játékrész végéig kellett várni, hogy végre megrázza magát az offense, de az idő hiányában és 13 pontos hátrányban nem szórakozhattak mezőnygóllal, így negyedik kísérletekre is rendre nekimentek – a gólvonalon kevés sikerrel.
Hogy meglepetés vagy sem, de a Falcons behúzta a meccset, mondhatni rutinból. McVay csak időlegesen tudott fogást találni Quinnen, és hát az első negyed alakulása elősegítette a Falcons továbbjutását. Győzelmével biztossá vált, hogy jövő héten az Eagles ellen lépnek pályára Philadelphiában a főcsoport döntőért.