A Super Bowl hősei

Az év legfontosabb meccsén mindenki igyekszik a lehető legjobb játékát nyújtani, és ez igaz azokra a játékosokra is, akik előtte vagy gyengén, vagy közepesen játszottak. Nem ritka a döntőkön, hogy a kis emberekből lesznek a nagyok, és ők lesznek a győzelem kulcsai. Az alábbi sorokban 10 olyan játékost fogok bemutatni, akiktől lényegében senki nem várt volna nagy játékot (akár sérülés akár más miatt), végül mégis ők lettek a győzelem kulcsai. Nem akartam rangsort készíteni, hogy kinek a váratlan teljesítménye volt fontosabb, így időrendben haladva fogom bemutatni őket. Jöjjenek hát a Super Bowl hősei.

Max McGee, WR, Packers – Super Bowl I

Max McGee (85) a Packers elkapója volt, ám a 66-os szezonban alig látott pályát. Összesen 4 elkapást produkált az egész alapszakasz során, és úgy gondolta, a Super Bowlon sem lesz semmilyen szerepe. Így a meccs előtti éjszakán fogta magát, és ha már úgyis Los Angelesben volt, akkor felfedezte a város éjszakai életét. Tette mindezt Lombardi mester tiltása ellenére. Gyakorlatilag az egész estét kint töltötte, és bár a reggeli indulásra visszaért, de egy szemhunyásnyit sem tudott aludni, így az év legfontosabb meccsén úgy vonult ki a pályára, hogy alig bírta nyitva tartani a szemeit. Azonban úgy gondolta, nem lesz ebből baj, úgysem lép pályára, majd a kispadon elszundít néha-néha. Hát ez a terve gyorsan füstbe ment. A kezdő elkapó, Boyd Dowler már az első negyedben lesérült, és Lombardi McGee-t küldte fel a helyére. McGee számára nem volt más választás, mint felmenni a pályára, és reménykedni abban, hogy képes lesz végigjátszani a meccset abban az állapotában is. Nos, McGee képes volt végigjátszani, nem is akárhogy. Hét elkapást, 138 yardot és 2 TD-t szerzett, amik között ott volt a Super Bowlok történelmének első TD-je is. Gyakorlatilag egymaga megverte az egész Chiefs védelmet. Azt nem tudni, mit csinált a győzelem után közvetlenül, de van egy erős tippem, hogy jól kialudta magát, ha már a döntő alatt nem sikerült.

Bob Kuechenberg, LG, Dolphins – Super Bowl VIII

A Dolphins támadófala az egyik legjobb volt a ligában a 70-es évek elején, és ennek a falnak az egyik legkiemelkedőbb pontja Kuechenberg (67) volt. Kuechenberg karrierje többnyire sérülésektől mentes volt, ám a 73-as szezon utolsó előtti hetén eltörte a bal kezét. A zárófordulóban értelemszerűen nem lépett pályára, de egy percig nem fordult meg a fejében, hogy a playoffot kihagyja. Gipsszel a kezén játszotta végig az összes találkozót, és mindegyik alkalommal maradéktalanul helyt állt. Ám a Super Bowlon a legnehezebb feladatot kapta. Vele szemben állt föl a Vikings és a liga legjobb védője, Alan Page, aki két évvel korábban még az MVP címet is megszerezte. Kuechenbergnek egy ép kézzel kellett kivennie a liga legjobb védőjét a játékból, ami nem tűnt könnyű feladatnak. Ő azonban megoldotta. A törött keze ellenére folyamatosan megtartotta Page-et, helyenként 5-6 másodpercig is, amivel szabad folyosót biztosított a futóknak. Page magatehetetlen volt vele szemben, és csak akkor bírt odaérni a futókhoz, mikor már rég késő volt. Kuechenberg helytállásának köszönhetően a Dolphins szétfutotta a Vikingst, és végül 24-7-re nyertek. Az MVP a futó Larry Csonka lett, aki teljesen megérdemelte a díjat (145 yard 2 TD), de a legnagyobb hőstettet a félkarú Kuechenberg hajtotta végre.

Lynn Swann, WR, Steelers – Super Bowl X

Swann (88) a Steelers elsőszámú elkapója volt, így talán sokakat meglephet, hogy itt szerepel a neve. Valóban Swann teljesítménye önmagában nem lenne váratlan, csakhogy a Super Bowl napjáig kérdéses volt, hogy pályára tud-e lépni. A Raiders elleni 1975-ös AFC-döntőn ugyanis olyan durva ütést kapott a fejére, hogy kiskocsival kellett levinni őt, és azonnal kórházba kellett szállítani. Szerencsére két hete volt felépülni, de saját bevallása szerint egyáltalán nem érezte késznek magát a játékra. Végül mégis pályára lépett, és 4 elkapással 161 yardot, valamint 1 TD-t szerzett a csapatának. Ráadásul több elkapását szoros őrizetben, a fizika törvényeit meghazudtolva hajtotta végre. A meccs végén meg is kapta az MVP címet, amivel ő lett a Super Bowlok történelmének első elkapója, aki ezt meg tudta szerezni.

Rod Martin, LB, Raiders – Super Bowl XV

Rod Martin 1980-ban egy közepes szezont játszott a Raiders színeiben. Nem volt rossz, de nem is emelkedett ki semmiben. Egy átlagos LB számokat hozott, semmi többet. Na de a Super Bowlon! Martin az év legfontosabb mérkőzésére tartogatta a legjobb játékát. A nagydöntőn 5 szerelést mutatott be, és 3 INT-t szerzett az Eagles irányítója, Ron Jaworski passzaiból. Ráadásul ezek mind olyan labdaszerzések voltak, ahol megdolgozott értük. Mindhárom alkalommal tökéletesen olvasva a játékot, a passzsávba belépve szerezte meg a labdát. Egymaga kikapcsolta a teljes Eagles támadósort, aminek köszönhetően a Raiders meg is nyerte a meccset. Mégsem kaphatta meg az MVP címet, azt a szintén nagyszerűen játszó irányító, Jim Plunkett kapta meg. Néha úgy tűnik minden idők egyik legjobb LB teéjesítménye sem elég az MVP-re. De a lényeg a győzelem volt.

Jack Squireck, LB, Raiders – Super Bowl XVIII

3 évvel később ismételten egy Raiders LB lépett elő a legfontosabb pillanatban. Squirek (58) Martinnal ellentétben nem volt kezdő, és csak bizonyos esetekben küldték fel a pályára. 12 másodperccel a félidő vége előtt a Raiders 14-3-ra vezetett, de a Redskinsnél volt a labda. Igaz a saját 10 yardosukon álltak, így valószínűsíthető volt, hogy lefuttatják az órát. Ám a Raiders DC-je, Charlie Sumner megérzett valamit. Az alapszakaszban a két csapat találkozásánál pontosan ugyanilyen helyzetben voltak, és akkor a Redskins egy screen passzt hívott, amit a Raiders védelem annyira megevett, hogy 76 yardot szerzett belőle a Washington. Sumners úgy gondolta, most is ezt fogják hívni, és megpróbálta a védelem kapitányának Matt Millennek bekiabálni ezt. Millen azonban nem hallotta, így Sumner egy hirtelen ötlettől vezérelve odafordult a pálya szélén álló Squireckhez, elmondta neki mire figyeljen, és beküldte Millen helyére. Sumner következtetése helyes volt, a Redskins valóban egy screen passzt próbált meg végrehajtani, ám Squireck követve az edzőjének utasításait, beugrott a passzsávba, ellopta a labdát, és meg sem állt vele a célterületig. Ezzel 21-3-ra növelte a csapat előnyét, és a Redskint annyira lesokkolta ez az eset, hogy a meccs hátralévő részében képtelenek voltak bármit is csinálni. Egy play volt ez csupán, de gyakorlatilag itt dőlt el, hogy a Raiders fog nyerni.

Desmond Howard, KR, Packers – Super Bowl XXXI

A Super Bowlokon általában a támadósorokat és a védőegységeket szokták kiemelni, és ritkán kapnak szerepet a speciális egységek, azon belül is a visszahordók. Mivel ritkán villannak, ezért valamennyire érthető is ez, de ha mégis sikerült egy visszahordónak nagyot alkotni, akkor felfigyelnek rá. Howard (81) a Packersben nagyrészt csak visszahordásokban kapott szerepet, és ezt a feladatát tökéletesen elvégezte. De az igazi durranást a legfontosabb mérkőzésre tartogatta. Az 1996-os nagydöntőn a Packers félidőben 27-14-re vezetett a Patriots ellen, de a harmadik negyedben a támadókat folyamatosan megfogták, és ezt kihasználva a Patriots 27-21-re feljött. A momentum átkerült a másik csapathoz, ám mindössze 17 másodpercig tudták azt megtartani. A TD utáni kickoffnál ugyanis odarúgták a labdát Howardnak, aki 99 yardot végignyargalva TD-t ért el belőle. Pillanatok alatt visszatért az élet a Packersbe, és többet nem engedték ki a meccset a kezükből. Howard végül a kickoffokat és a puntokat egybevéve 244 yardot adott a csapatának, ami egy elképesztő szám volt. Kisebb meglepetésre meg is választották MVP-nek, ami bár meglepő volt, de egyáltalán nem jogtalan.

David Tyree, WR, Giants – Super Bowl XLII

És elérkeztünk azokhoz a pillanatokhoz, amit a többség már valószínűleg ismer. 2007-ben a Giants hatalmas meglepetésre jutott be a Super Bowlba, ahol a veretlen Patriots ellen kellett bizonyítaniuk. A Giants szépen helytállt egész meccsen, de 1:15-tel a vége előtt 14-10-re a Patriots vezetett, és egy csodára volt szükségük a győzelemhez. És ez a csoda meg is érkezett. Már maga az hihetetlen volt, ahogyan Manning a Patriots védők szorításából ki tudott szabadulni, és el tudta dobni a labdát, de az igazi hőstettet Tyree (85) hajtotta végre. A magasan érkező labdát egy kézzel, a sisakjához szorítva kapta el úgy, hogy a Patriots safetyje, Rodney Harrison végig fogta őt. Valamilyen csoda folytán mégis sikerült megtartania a labdát, amivel megalapozta a Giants győztes TD-jét. Tyree-nek egyébként volt egy TD elkapása is a döntőn a negyedik negyed elején, de elsősorban erről a játékról maradt meg az emlékezetben.  Soha többé nem kapott el több labdát az NFL-ben, de azt az egyet, amit a legjobban kellett, elkapta.

Tarcy Porter, CB, Saints – Super Bowl XLIV

A csapatod 24-17-re vezet, de alig három perc van hátra, és a túloldalon Peyton Manning áll, aki karrierje során számtalan meccsnyerő drive-ot vezetett már. Nem volt túl biztató a helyzet a Saints számára a 2009-es Super Bowlon. Mindenki úgy gondolta, hogy Manning végig fog menni a pályán, és a Saintsnek lesz egy kevés ideje még egy mezőnygólra. Maga Drew Brees is ezzel kalkulált, és miközben Manninget nézte, folyamatosan azon agyalt, hogy milyen playeket kell majd hívniuk, ha el akarnak jutni FG távolságba. Végül Brees nem kapott esélyt egy újabb drive-ra, ugyanis a Saints CB-je Tracy Porter (22) ellopta Manning passzát, és 74 yardon keresztül visszavitte TD-re. Ezzel pedig megnyerte a meccset, mert a maradék idő már nem volt elég 14 pont hátrány ledolgozásához. Senki nem hitte volna, hogy az egyik legjobb szezonját játszó Manning el fogja adni a labdát, főleg nem egy game winning drive során. Ám Porter tökéletesen leolvasta, mi fog történni, és a Saints egyik legnagyobb hőse lett.

Malcolm Butler, CB, Patriots – Super Bowl XLIX

Ezt azt hiszem nem nagyon kell bemutatni. A döntő utolsó percében a Patriots vezetett 28-24-re, de a Seahawks az 1 yardos vonalon volt. Gyakorlatilag minden Patriots szurkoló lélekben már elfogadta, hogy megint elveszítik a döntőt, egy újabb hihetetlen elkapás miatt, amikor Butler (21) hirtelen a semmiből megcsinálta a meccsnyerő playt. Tökéletesen olvasva a játékot beugrott a passzsávba, és INT-t szerzett Wilson passzából. A döntő előtt senki nem tudta ki is az a Malcolm Butler, de ez után a play után mindenki megjegyezte a nevét.

James White, RB, Patriots – Super Bowl LI

Egy szituációs futó ritkán kap akkora szerepet, mint White kapott a tavalyi döntőn, de különböző okok miatt az ő vállára kellett helyezni a terhet. A Patriots első félideje katasztrófális volt, minden amit próbáltak elromlott, és nagy hátrányba kerültek. Rosszult játszott Brady, rosszul játszott a védelem, rosszul játszott mindenki. Mindenki, kivéve White. Ha futni kellett, akkor megfutotta. Ha elkapni, akkor ő volt az egyetlen, aki nem hibázott. Egy ideig ő volt az egyetlen, akiben lehetett bízni. Aztán ahogy jött fel a csapat, úgy kapott nagyobb és nagyobb szerepet. Egy elkapott, két futott TD, és egy sikeres kétpontos került a neve mellé. Egymaga 20 pontot tett föl a táblára, és a végső döfést is ő vitte be. Brady hatalmasat játszott az utolsó negyedben, de az igazi hős White volt.

Ők lennének hát a Super Bowl hősei. Lehet tippelni, hogy vajon idén is lesz-e a semmiből előtűnő hős.