Folytatjuk a Super Bowlokat bemutató sorozatunkat, a mai napon a XV. döntőről olvashattok. A Raiders és az Eagles csaphatott össze New Orleansben, a döntőn nem egy olyan rekord született, amit eddig még nem sikerült megdönteni. Egy olyan személy is fontos szerepet játszott, aki ott sem volt, hiszen Fortuna ezúttal nagyon elpártolt az egyik csapattól. Nem minden idők legizgalmasabb SB-je volt, de azért történtek olyan események, ami miatt érdemes megismerni a XV. döntőt.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A Raiders útja a döntőig
Az oaklandi csapat az AFC negyedik helyén végzett az alapszakasz után, 11-5-ös mérlegük nem volt elég a csoport megnyeréséhez, mivel rosszabb volt a pontkülönbségük a Chargersszel szemben, egy irányító csere is történt sérülés miatt a szezonban, Dan Pastorini helyett Jim Plunkett játszott az idény hátralévő részében. A rájátszás első körében hazai közönség előtt simán lelépték a Houstont 27-7 arányban, a főcsoport elődöntőben meg tudták verni a második kiemelt Clevelandet egy kevés pontot hozó, szoros meccsen 14-12-re. Az AFC döntőben pedig sikerült visszavágni a San Diegónak, a mérkőzés első negyedében 21 pontot feltettek a táblára, majd a végére felzárkózott a Chargers, de fordítani már nem sikerült, így a Raiders mehetett a Super Bowlba.
Az Eagles útja a döntőig
A sasok az alapszakasz során 12 győzelem mellett négyszer kaptak ki, ez mégsem volt elég az NFC megnyeréséhez, mivel a Falcons ellen kikaptak, így az összevetés következtében az Atlanta kapta az első kiemelést. A rájátszás első körét kihagyta az Eagles, majd ezek után a Minnesotát lépték le 31-15-re. A főcsoportdöntőben jöhetett a Dallas, akiket sikerült hét pontot tartaniuk, így az NFC képviseletében a Philadelphia utazhatott New Orleansba.
A XV. Super Bowl
A mérkőzést a Saints otthonában rendezték, ahol a Raiders harmadik alkalommal vett részt nagydöntőn, míg az Eagles első döntőjét játszhatta a Super Bowlok történetében.
Nem éppen ideálisan indult a játék az Eaglesnek, Ron Jaworski passzát leszedte Rod Martin, így rögtön átkerült a labda a Raiders támadóihoz. Az Oakland élt is a jó kiinduló pozícióból szerzett előnnyel és a nem egész félpályát Jim Plunkett vezetésével meg is tették, a touchdownt végül Cliff Branch szerezte meg. Egy jó drive végén az Eagles szurkolói már felugrottak a helyükről TD-t kiáltva, de a majdnem félpályás átadás közben egy sárga zászló is berepült a pályára, így nem tudtak egyenlíteni a sasok. Ha ez eddig történtek még nem sokkolták volna eléggé a zöld-fehér szurkolókat, akkor erre rátett egy lapáttal a Plunkett – Kenny King duó. A Super Bowlok történetében a leghosszabb touchdownt hozták össze, a 80 yardos átadás azóta is rekord.
A második negyedre összekapta magát az Eagles, Jaworski passzai megtalálták az elkapókat, de a futást nagyon jól védekezte le a Raiders. Ebben a negyedben csak a Philadelphia tudott pontot elérni, Tony Franklin mezítláb (!!!) értékesítette a mezőnygólt. A kezdőrúgás után rögtön visszakerülhetett volna a labda a sasokhoz, de végül a kipördült játékszerre egy fosztogató tudott lecsapni. Fortuna ezen a napon nem éppen az NFC bajnokára nézett, Jaworski ejtette ki a labdát, amit nem a csapattársai szedtek össze, nem úgy mint a másik oldalon. A jó passzok után az elkapók nem tudták behúzni a labdákat, az embernek olyan érzése volt, hogy itt bármit csinálhat a Philly, ma nem jön össze nekik semmi. Egy remek drive végén az Eagles irányítója pontatlanul passzolt, majd Franklin mezőnygól kísérletét blokkolni tudták, a félidőben ezzel 14-3-ra vezetett az Oakland.
Plunkettnek rengeteg ideje volt a passzoknál, a fal előtte szépen szűrte ki az Eagles passzsiettetőit, ennek meg is lett az eredménye, Cliff Branch a második TD-jét is megszerezte egy 29 yardos átadás után. Ha még a nagy hátrány nem lett volna elég baj, Jaworski újra eladta a labdát, amit másodszor is Rod Martin szerzett meg. Chris Bahr mezőnygóljával már három labdabirtoklás volt a különbség, az Oakland secondary egyszerűen minden nagy játékot meg tudott állítani, ezzel esélye sem volt közelebb kerülni az Eaglesnek ellenfeléhez.
Nem akarták feladni a mérkőzést a zöld-fehérek, az utolsó játékrész elején közelebb kerültek ellenfelükhöz, Jaworski egy-két nagyobb játékkal a red zone-ig vezette a csapatát, ahol Keith Krpefle nyolc yardos elkapásával 14 pontra csökkentették hátrányukat, ezzel még nem dőlt el teljesen a döntő. Az oaklandiek azonban nem adtak esélyt a további zárkózásra, okosan sokáig maguknál tartották a labdát, ezzel az idő is telt és ők is közelebb kerültek a célterülethez. A végeredményt végül Chris Bahr állította be, mezőnygóljával 27-10-re nyert a Raiders. A végére jött még egy rekord, Jaworski harmadik alkalommal is eladta a labdát és újra Rod Martin szedte le a passzt, a három INT-vel ő a csúcstartó a Super Bowlok történetében.
Az MVP címet végül nem Rod Martin kapta meg, hanem a három TD-t passzoló Jim Plunkett. Nem ez volt minden idők legjobb döntője, de azért lehet emlékezni jó pár dologra. Elég csak arra a két rekordra, amit még mindig ez a döntő tart, hiszen a 80 yardos touchdown és a három szerzett interception az utána következő 37 döntőn nem került veszélybe. A felvételeket nézve az embernek van egy olyan érzése, hogy ezt a döntőt játszhatták volna bármeddig, az Eagles soha nem nyerte volna meg, a kipattanó labdák, a sok elrontott elkapás és még megannyi momentum, ami elég volt ahhoz, hogy ezt a döntőt simán elveszítsék. Ebben a Super Bowlban is végül a jobban védekező csapat diadalmaskodott, az Oakland a
[/ppp_patron_only]szezon közben azt is túlélte, hogy elvesztette kezdő irányítóját és ezzel megszerezték történetük második gyűrűjét.
