Meghalt a király, éljen a király! – A Chargers TE-váltása

A szemünk előtt történik meg az őrségváltás a Chargers tight endjei között. Philip Rivers életében Antonio Gates volt a legbiztosabb pont, ketten együtt 9054 yardot és 89 (!!!) touchdownt jegyeznek. Most viszont szemünk előtt szorítja ki őt a kezdőből és a lehetőségektől Hunter Henry, aki az elmúlt évek egyik legjobb fiatal TE-je. Íme a változás szele. (Vigyázat, súlyos adattúltengés!)

Antonio Gates minden idők egyik legproduktívabbika a posztján, és ehhez feltételezhetően magas képességek is párosultak. Soha nem focizott az egyetemen, inkább michigani kosárlabda-félisten volt, még a mezét is visszavonultatták. A tryoutján mégis 19 csapat alkalmazottja volt jelen, a Chargers pedig azonnal az orra alá dugott egy szerződést. Eltelt másfél évtized, és Gates csupán 30 elkapást jegyzett a második körös másodéves, Hunter Henry mögött 2017-ben. Az alábbiakban számba vesszük, mit láthattunk eddig Gatestől, és mit várhatunk Henrytől az eddigi szezonjaik alapján.

Először is le kell szögezni valamit. Tisztában kell lenni vele, hogy Antonio Gates eredményessége vitathatatlan. Azonban azt is bevallhatjuk, hogy képességek tekintetében nagyjából a 2011-es szezontól kezdődően elkezdett megcsúszni, viszont ekkor még a nagy volumen palástolta ezt. Lehet, hogy már nem a legjobbak között volt, de amíg valaki így is kap 100 labdát, abba nem fognak belekötni. Az adatok viszont elsősorban 2009-től állnak rendelkezésemre (na jó, bevallom, hogy ez 2006, de nálam sokkal több idővel rendelkező emberek már létrehozták a saját kis appjaikat 2009-es adatokkal, így nézzétek el nekem, hogy nem akarok még órákat programozni, hogy aztán egy hajszálnyival elmozduljanak a trendvonalak), a bontást viszont Hunter Henry érkezése szerint eszközöltem. A célom itt nem a 2011-től való gyengülés bizonyítása, hanem a lehetőségek elhappolásának bemutatása – és nyilván valamelyest Hunter Henry jövőjének kibontása.

Az ábrán a Henrypokalipszis előtti néhány Gates-év mutatóit láthatjátok. Antonio Gates passzmélységgel kiigazított elkapási aránya ha nem is minden kétséget kizáróan, de az átlag felett volt, ezekből az elkapásokból körülbelül átlagos yardot hozott a labda megszerzése után, 15-20 yardos mélységben kifejezetten hatékonyan működött elkapóként, és a 9.1 yardos átlagos passzmélysége megsüvegelendő ekkora szálfatermetű játékosoknál. (A RACR Josh Hermsmeyer mutatója, ami az elkapási arányt és az elkapás után hozott yardokat egy számba sűríti. Úgy kell elképzelni, hogy mennyi elkapott yardot hoz létre egy játékos minden egyes rá dobott, levegőben megtett yard után. Ez az eddig megalkotott “legragadósabb” ilyen jellegű mutató, évről-évre nézve stabil, nem ugrál nagyokat, tehát valami olyat mér, ami valóban a játékosok képessége.)

A fentebbi ábrákból látni, hogy Gates egy igazi vadállat volt a pályán, úgy kell elképzelni őt fénykorában, mint egy öt centivel alacsonyabb Gronkowski. Szinte mindenben tökéletesen egyeznek a passzmélységen kívül, Gates ebben 9.1, Gronk 10.6. Most azonban, hogy Hunter Henry elveszi tőle az értékes labdákat, megmutatkozik, hogy sajnos 37 évesen utolérte a father time, és nem véletlen, hogy pár éve lebukott teljesítménynövelő szerekkel. A következőkben a 2016-2017-es szezonok adatait látjátok.

Gates már nem tud úgy elkapni, mint régen, Henry sokkal stabilabb lehetőséget jelent szinte minden pontján a pályának. Ezzel együtt meg kell jegyezni azt is, hogy arányaiban Gates keze sokkal biztosabb, az elkapható labdák közül kevesebbet ejt el.

Henry az elkapás utáni yardokban rövidtávon jobbnak, mélyebb részeken rosszabbnak tűnik, igaz itt nem tudunk azzal számolni, hogy ki milyen route után kapja a labdát, és a pálya melyik részén, van-e egyáltalán lehetősége tovább haladni.

A RACR esetében már látszik az előny. Egész egyszerűen azt látni Henrytől, hogy a pálya legtöbb részén sokkal jobb hozamot biztosít a befektetéshez. Gates 10-15 között még mindig pofásnak tűnik, Henry viszont mindenhol az, ahová eljutott egy futott útvonal alatt.

Apróság csupán, de Henry közel egy yarddal mélyebben kapja a passzokat. Ez még mindig nem sok (9), de azért Gates 8.3 yardja felett van. Az end zone-ban mindketten félelmetes mismatchet jelentenek, egyszerűen ép ésszel védhetetlenek.

A sebesség sem elhanyagolható kérdés, erről az elmúlt két szezonból van adatunk. A két játékos szinte megkülönböztethetetlen ebből a szempontból, és viszonyításképp Gronk is pont ugyanezt mutatná. Hogy teljesebb legyen a kép, durva összehasonlításban a passzjáték esetén Henry = fénykorában levő Gates = Gronk, ha nem ennyire mélységi módon használnák. Persze Gronk abból a szempontból különleges, hogy kevés olyan TE van, aki egyszerre tud jól elkapni, futáshoz blokkolni, és passzhoz blokkolni a zsebben.

A jobb oszlopban Gates számai látszanak, amikor Henrynek nem volt 1 elkapott yardja sem, a bal oszlopban, mikor igen, a cellákban pedig meccsre és szezonra vetített mutatók. Látható, hogy Henry érkezése megfogta őt, és mint egy fűnyíró tenné, megfelezte a számait.

És ha már lehetőség, akkor snapek. Gates nincs lenullázva, de az egyértelmű, hogy amíg Henry egészséges volt, le volt fojtva, és legjobb esetben is TE2 volt a playeken, vagyis futott egy checkdown útvonalat vagy maradt blokkolni. Nem annyira jó kilátások.

Azt látjuk, hogy Hunter Henry egész egyszerűen azzal vette el a lehetőséget Gates elől, hogy jobb nála a jelen helyzetben. Na de mit várhatunk Henrytől? Ha minden jól megy, és szinten tartja a mutatóit, akkor az egészségétől függően egy új Antonio Gates jelent meg a ligában. Csak most fehér a bőre, és három centivel magasabb. Aminek én személy szerint örülök, mert Jared Allen mellett Rivers és Gates kapcsolata volt az, ami miatt elkezdtem nézni a sportot. Hunter Henry két év alatt a pozíciójának krémjébe küzdötte magát, simán lehet amellett érvelni, hogy Gronk után ő a legjobb TE most. Reméljük, hogy fel is nő ezekhez az érvekhez.