Összefoglaló
Overdogs – Egy dinasztia vége
Ha a Patriots játszik a Super Bowlon, az garantáltan izgalmas lesz. Így volt ez az 52. Super Bowlon is a Philadelphia Eagles ellen, ahol az utolsó másodpercekig izgulhattak a csapatok szurkolói, hisz a Falcons elleni csoda óta tudjuk, hogy Tom Bradyéknek minden lehetséges. Végül azonban a jobb csapat, a jobb coaching és a nagyobb szív nyert.
A Super Bowl előtt sorra jöttünk ki az érdekesebbnél érdekesebb statisztikákkal, amik alapján a mérkőzés győztesét próbáltuk megtippelni. Ezek közül csak kettőt emelnék ki: még soha nem nyert az a csapat Super Bowlt, melynek az irányítója a legtöbb yardot passzolta az alapszakaszban, illetve ebben az évezredben még nem nyert Super Bowlt az adott év MVP-je. Idén mindkettő Tom Brady volt. Ezek alapján persze azt gondolhatnánk, hogy az Eagles ligaelit védelme nyerte meg a meccset, pedig valójában nem sok közük volt a mérkőzéshez. Sőt olyannyira nem, hogy a két csapat által szerzett 1151 total yard minden idők legtöbbje:
[quote]nem csak a Super Bowlok történetebén, hanem bármilyen NFL-meccsen valaha![/quote]
Tom Brady MVP-hez méltóan játszott, 505 passzolt yardja rekord (ahogy a 10 ezer PO-ban szerzett yardja is az), mellé még dobott három TD-t is, ennél többet nem nagyon tehet egy irányító. Persze voltak hibái, pont úgy, ahogy az 500+ yardot benyelő védelemnek és a négy pontot is elszórakozó speciális egységnek. Azonban a hibák benne voltak a meccsben, az Eagles is hibázott (szerencsétlen INT, kihagyott extra pont és sikertelen kétpontos kísérlet), de ezt a meccset a szív döntötte el.
Egy dinasztia vége
Ezelőtt három Super Bowlt láttam, amin a Patriots is részt vett és Bradyéknek mindig volt okuk arra, hogy nyerjenek. 2011-ben bosszút akartak állni a veretlen szezonért, de a nagy akarásnak nyögés és görcsölés lett a vége. 2014-ben azért akartak nyerni, mert már lassan 10 éve nem nyertek és szomjaztak a sikerre. 2016-ban azért akartak nyerni, mert az NFL meghurcolta a csapatot a labdaleeresztés miatt és a bolond is tudta, hogy a feltüzelt Tom Bradyvel mindenkin átlép majd a csapat. Ráadásul mindezt úgy sikerült, hogy 25 pontos hátrányt dolgoztak le egy negyed alatt, minden idők legnagyobb csodáját vitték véghez, elérték az abszolút csúcsot, ennél feljebb már nem volt.
Idén már nem volt igazán oka a Patriotsnak arra, hogy nyerjen. Győzni akartak, mert ez egy győztes franchise, mert mindenki maximalista és ehhez értenek a legjobban. Győzni akartak, mert ők a legjobbak. Azonban ebben már nem voltak érzelmek, nem volt tűz, csak hideg profizmus. Bill Belichick úgy passzolta le az AFC-győztesnek járó trófeát, mintha a szemetet dobná ki, a meccs közben nem láttam a toporzékoló, érzelmektől túlfűtött, minden áron nyerni akaró Tom Bradyt.
A Falcons ellen a második TD után biztos voltam benne, éreztem, hogy ez meglesz a Patriotsnak. Látszott a játékosok arcán. Most nem éreztem ezt. Ellenben az Eagles játékosok egy álmot éltek meg. Akarták ezt a sikert, kapartak minden egyes yardért, ujjongtak minden egyes sikeres játék után, élvezték a mérkőzés minden egyes pillanatát. Nem volt rajtuk teher, magabiztosak és felszabadultak voltak, akik nyerni akartak, Eagles-mércével csodát tenni és bizonyítani azok után, hogy mindenki leírta őket. Ők akarták jobban a sikert.
A Patriotsnál pedig ez olyan volt, mint az utolsó kötelező kör, még mielőtt mindenki hagyja a fenébe az egészet. Tom Brady a meccs után azt nyilatkozta, hogy visszatérne, mert miért ne tenné, de Bill Belichick már nem akart erről beszélni, Rob Gronkowski pedig már a visszavonulását is belengette (ami a sérülései után nem is meglepő). Persze ezek lehetnek csak a vereség miatti csalódott nyilatkozatok vagy terelések, de már nem érződik rajtuk az a motiváltság és elszántság, ami az utóbbi 4-5 évben még megvolt. Befásult, jóllakott a csapat, ez pedig, ha nem is azonnal, de a történelem legsikeresebb dinasztiájának végét jelentheti.
Foles az ász
Amint előkerült a szezon közben az, hogy Carson Wentz esetleg MVP lehetne, egyből mondtam, hogy semmivel nem hoz többet, mint mondjuk Case Keenum vagy Jared Goff: az átlagosnál jobb, de ennyi, inkább csak menedzseli a csapatot. Amikor megsérült és a legjobb SB-párosításokról írtam, akkor azt mondtam, hogy az Eagles a legjobb csapat a ligában és igazságtalanság, hogy Wentz nélkül kell küzdeniük. Mint kiderült, ez az Eagles – a csapat, az edzők, a játékosok – sokkal jobb, mint ahogy gondoltam (ez még 1-2 évig, míg Wentz újonc szerződéssel játszik, még így is lehet, bár az Eagles már most hatalmas mínuszban van).
Nick Foles nem egy jó irányító, az alapszakasz végén borzalmas volt. Ám a pihenőhét elegendő volt ahhoz, hogy rászabják az offense-t, felépítsék az önbizalmát és semmivel, egyetlen yardnyival nem nyújtott kevesebbet, mint amire Wentz képes lett volna. Sőt, mivel róla alig volt film, az ellenfél dolgát is megnehezítette, ráadásul a csapatról is lekerült a teher, megszűnt az “irányító majd úgy is megoldja” illúziója és mindenkit arra késztetett, hogy 110 százalékot nyújtson.
Foles nem játszott rosszul a két NFC-s meccsén, de nem is rajta múlott a siker. A döntőn azonban belőle is kijött az a 110 százalék, mert azt a 373 yardot és három TD-t ő dobta meg, nem screenekből és öt yardos passzokból, hanem saját erőből és meglátásokból. Persze ehhez nyilván kellett Doug Pederson zsenialitása, a liga legjobb támadófala, ami mellett 6,1 yardot átlagolt futásonként a csapat és még sok más is,
[quote]de 33-32-es Patriots vezetésnél ő csinálta meg negyedik kísérletre a first downt, ő dobta meg a győztes TD-t, ő volt az, aki nem omlott össze a nyomás alatt. Nem véletlenül ő lett a mérkőzés MVP-je. [/quote]
Furcsaságok
Mindent egybevetve kiváló mérkőzést játszott egymással a két csapat, és a végén csak odatette magát az Eagles defense a strip-sackkel (ez volt a meccs egyetlen sackje egyébként). Azonban nem vagy nem csak erről lesz emlékezetes a mérkőzés, hanem Tom Brady elejtett first downjáról és Nick Foles negyedik kísérletes TD-elkapásáról. Ugyanaz a játék, de azért lássuk be: negyedik kísérletre, a Super Bowlon, az ellenfél red zone-jában ilyet csak a legnagyobb hősök mernek meghúzni:
Ez egy zseniális játék és egy zseniális elkapás volt, vitathatatlanul szabályos. Azonban nem lehet elmenni a mellett, hogy Corey Clement TD-je miért volt TD. Nekem egyébként ezzel nincs bajom, ha az elkapás szabályait logikai úton határoznák meg, akkor ez egy tiszta elkapás lenne. Azonban nem egy olyan hasonló esetet láttunk a szezonban (például Austin Seferian-Jenkins elvett TD-jét a Patriots ellen vagy Jesse James visszafújt TD-je), amit ilyen-olyan okok miatt végül nem adtak meg. A Calvin Johnson-rule a lehető legnagyobb baromság, ami létezik az NFL-ben, amivel egyedül vitát lehet csak generálni. Én például biztos voltam benne, hogy visszafújják a TD-t, de végül is lehet mellette is érvelni, azt is elfogadom. Azonban nagyon jó lenne már, ha lenne egy normális, relatíve objektíven ellenőrizhető szabályozás.
Végül pedig említsük meg azt, hogy Malcolm Butler talán egy percet nem töltött a pályán, pedig Gilmore-on kívül mindenkit csúnyán megégettek CB-poszton, ennél rosszabb ő sem lehetett volna. Viszont ezzel gyakorlatilag garantálható, hogy jövőre nem marad a Patriots játékosa. Az ő Super Bowlja ért véget a legcsúnyábban.