Szabadügynök
Top10 szabadon igazolható running back
Az idei Free Agency a running backek terén elég mélynek mondható. Van itt franchise playertől elkezdve a szituációs játékosig mindenféle. A top10 minőségét jól jelzi, hogy még a lista végének is biztos helye lesz jövőre a ligában valamelyik csapatnál – az, hogy milyen szerepkörben, csak részletkérdés.
1.Le’Veon Bell
Bell első helyét nem hiszem, hogy nagyon magyarázni kellene. Csakis David Johnsont lehet vele egy lapon említeni, hogyha arról vitatkozunk, ki is a liga legjobb running backje jelenleg. A Steelers egyik legnagyobb fegyvere idén is átlépte az 1000 futott yardot, 9 futott TD-je mellett pedig még 655 elkapott yardot is beletett a közösbe. Egyértelműen a legnagyobb név az idei piacon, ennek pedig anyagi következményei is lesznek nyilvánvalóan.
2. Dion Lewis
Lewis karrierjét eddig nagyban korlátozták a sérülések, idén azonban bizonyította, hogy mennyire értékes fogaskereke egy jól működő támadógépezetnek. A 2017-es alapszakaszban mind a 16 mérkőzésen pályára lépett, az azt megelőző két szezonban összesen 14-szer számíthattak rá a Patriotsnál. Lewis karrierje legjobb évén van túl, 896 futott yardja karriercsúcs, ahogyan 6 futott TD-je is (korábbi öt évben összesen 4-et szerzett). Ám az elkapásairól sem szabad megfeledkezni, hiszen a csapatok számára a gyorsasága és a passzjátékban való felhasználhatósága teheti igazán vonzóvá az egyébként már veteránnak számító, 27 éves running backet.
3. Carlos Hyde
Felemás éven van túl. Futásonkénti legrosszabb átlagát hozta négyéves pályafutása alatt (3.9), azonban ennek ellenére is produktív volt a 49ersben (8 TD). Amellett viszont nem mehetünk el, hogy a passzjátékok során mennyire hasznossá vált a 2017-es szezon során. A 49ers passzjátékának idén szerves részévé vált 59 elkapása és 350 yardja kiemelkedő pályafutása során. Hyde-nak gyakran a konzisztencia hiányát róják fel, azonban az, hogy ilyen szinten képes volt változtatni a játékán, abszolút javít a megítélésén.
4. Jerick McKinnon
A Vikingsnál uralkodó sérüléshullámból abszolút győztesként jött ki. Habár a futójátékban hagy kívánnivalót a teljesítménye, a passzjátékban egészen komoly fegyverként lehet hasznosítani. 8.3 yardot átlagolt elkapásonként és egész évben ideális check-down opció volt, aki ha megkapta a labdát, tulajdonképpen nem lehetett megállítani a first down előtt. McKinnon olyan csapatnak lenne ideális választás, ahol az irányító még egyelőre nem több egy egyszeri game menedzsernél vagy nem merik bedobatni még a mély vízbe.
5. Isiah Crowell
Clevelandben létszámfölöttivé vált Hue Jackson támadórendszerében. Ugyan a lehetőséget megkapta egész évben, (206 carry, 853 yard), de a passzjáték során már csak biodíszletként küldik fel a pályára – már ha egyáltalán felküldik. A bizalmat Duke Johnson élvezi. Négy fölötti y/c mutatója biztató lehet azok számára, akik igazi erőfutót keresnek.
6. Jeremy Hill
Joe Mixon kihasználta a Hill sérülését követően az ölébe hullott lehetőséget. Ez után pedig nyilvánvalóvá vált, hogy Hillnek nincs maradása a Bengalsnál. Habár amikor egészséges, akkor egy produktív red zone játékosról beszélhetünk az ő személyében, de egyébként nem igazán tudott kitűnni az elmúlt években. Újoncként páros lábbal rúgta be az NFL ajtaját, azóta azonban folyamatosan esik visszafelé a teljesítménye úgy összességében. A tehetség továbbra is meg van benne és a számai alapján még mindig a liga egyik legjobb redzone játékosa lehet. Ehhez azonban a környezet-, és rendszerváltás elengedhetetlen a számára.
7. Le’Garrette Blount
Kezdőnek már nem való, erre Philadelphiában is rájöttek, ezért is hozták el Ajayit. Mellette azonban ki tudott bontakozni és hozta azt a faltörő, brusztolós stílust, amit már megszokhattunk tőle. Az Eaglesnél ráadásul még a támadófal is ideális volt a középső futásblokkolásban, így Blount minden erényét meg tudta csillogtatni. 4.4-es yard/carry átlaga 31 évesen is megsüvegelendő. Hosszú távra már semmiképp sem tervezhet vele egyik csapat sem, a rotáció bővítésére azonban ideális célpont lehet a csapatok számára.
8. Rex Burkhead
Nem véletlen, hogy két Patriots futó is a listán van, hiszen kifejezetten első számú futója nem igazán volt idén sem a New Englandnek. Burkheadet a szezon során rengeteg apróbb sérülés hátráltatta, de egyébként is szituációs játékosként használta őt Belichick. Leginkább a gólvonalas szituációknál volt a csapat hasznára, illetve elkapások során. Nem nyújtott olyan játékot, ami miatt tolonganának az aláírásáért a csapatok, azonban sokoldalúsága imponáló lehet azon csapatok számára, akik szituációs, RB2-t keresnek maguknak (vagy a Patsnek).
9. Thomas Rawls
Rawlsban hatalmas potenciál volt újoncként, aztán jöttek a sérülések, amik az elmúlt két szezonját teljesen tönkretették, valamint a Seahawksnál látott fejetlenség és kétségbeesett próbálkozások a futójáték stabilizálására sem tettek jót a játékosnak. Ez persze nem jelent semmit, ügyetlenebb nem lett az évek során, de ahhoz, hogy ezt bizonyítani is tudja, nem ártana egy olyan csapat, aminek értékelhető támadófala van.
10. Orleans Darkwa
Vakok közt a félszemű, aki még annak ellenére is 4.4 yardot tudott átlagolni futásonként, hogy a liga egyik legrosszabb fala próbálta egyengetni az ő útjait (kevesebb sikerrel). Karriercsúcsot döntött futások, futott yardok és futott TD-k terén. A körülmények ellenére tehát jó évet produkált, ami egy jó ajánlólevél az idei piacra.