Az a bizonyos elkapás az utolsó percben – Super Bowl XLIII

Folytatjuk a Super Bowlokat bemutató sorozatunkat, a mai napra egy igazi csemege jutott, amit már magyarul is élőben lehetett nézni, a 43. döntő, ahol a Steelers és a Cardinals játszott egy felejthetetlen mérkőzést. A döntő, ami az utolsó percben dőlt el egy azóta is emlékezetes és felfoghatatlan elkapással. A döntő, ahol védő szerzett 100 yardos touchdownt. A döntő, amire mindenki emlékszik, aki egyszer látta. A döntő, amit mindenkinek meg kell ismernie.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A Steelers útja a döntőig

A szezon előtt az ESPN már Super Bowl esélyes csapatnak tartotta a 2008-as Pittsburgh Steelerst, akiknek a sorsolása régen látott nehéz volt (papíron). A csapat 12-4-es mérleggel megvédte a címét az AFC északi csoportjában és a döntő előtti díjátadón két fontos díjat is besepertek, Mike Tomlin lett az év edzője, James Harrison pedig az év védője. A védelem szinte minden statisztikában a legjobb volt a ligában, legkevesebb pont, legkevesebb yard, legkevesebb first down stb. Végül egy győzelemmel előzték meg csoporton belül a Baltimore Ravenst és második kiemeltként várhatták a rájátszást. A divízió elődöntőben a San Diego volt az ellenfél, hiába szerzett a Chargers 24 pontot (ami holtversenyben a második legtöbb volt ebben a szezonban a Steelersnek), végül 35-24-re a Roethlisberger vezette Steelers jutott a konferencia döntőbe. Az AFC fináléjában ebben a szezonban már harmadszorra csaptak össze a csoport rivális Ravensszel, eddig a mérkőzésig 2-0 volt a Pittsburghnek és a harmadikat is megnyerték 23-14-re, így készülhettek a Super Bowlra.

A Cardinals útja a döntőig 

Az Arizona egy ütős szlogennel vágott neki a szezonnak, “Shock The World”. Sokkolni csak azzal tudták az alapszakaszban a világot, hogy ők jutottak be a legrosszabb mérleggel a rájátszásba az NFC-ben. Nagy szerencséjük volt, hogy a gyenge NFC nyugati csoportban a 9-7-es mérleg is elég volt, hogy megnyerjék. A Cardinalsnál már nem annyira a védelem, mint inkább a támadósor dominált, három elkapó és Kurt Warner irányító is Pro Bowlba jutott a szezon végén. A védelem annyira nem volt erős, hogyha megnézzük az összes rájátszásba jutott csapatot, akkor ők kapták a legtöbb pontot (426), de a 427 szerzett pont holtversenyben a második legjobb volt a ligában. 1947 után játszhatott újra hazai pályán a rájátszásban a Cardinals, a wild card körben az Atlanta Falcons volt az ellenfél, akiket 30-24-gyel sikerül kiütni, majd a konferencia elődöntőben a második kiemelt Panthers várt rájuk, a végeredmény sima volt, hiszen 33-13-ra nyert az Arizona. Miután kivégezték az NFC déli csoportjának tagjait, a konferencia döntőben a hatodik kiemelt Eagles várt rájuk, így hazai pályán játszhattak a Super Bowlért, a mérkőzést végül 32-25-re nyerte a Cardinals.

Super Bowl XLIII

A legendás döntőt Floridában, a Buccanneers stadionjában rendezték, ahol a liga legjobb védelme (Steelers) és az egyik legjobb támadó egysége (Cardinals) csapott össze. A Pittsburgh hetedik alkalommal játszhatott Super Bowlon, az előző hatból ötöt meg is nyert, a Cardinals pedig első alkalommal jutott el az utolsó mérkőzésig. Ken Wisenhuntnak, a Cardinals edzőjének érzelmileg is fontos mérkőzése volt ez a döntő, hiszen mielőtt elment Arizonába, a Steelers támadókoordinátora volt.

A mérkőzés első drive-ját a Steelers vezethette és el is jutottak a red zone-ig, végül Roethlisberger dőlt be a célterületre, vezetést szerezve a csapatának. Azonban jött egy csavar, Wisenhunt bedobta a piros zászlót és visszavették a TD-t, mert az irányító térde előbb lent volt, mint beért volna az end zone-ba. A hét pontos előny helyett így három pont lett “csak” a Pittsburghé, mert a field goalt Jeff Reed berúgta. A döntő előtt joggal tarthatott a Cardinals a bivalyerős Steelers védelemtől, az első negyedben szinte semmit nem haladt előre az Arizona, a futások nem indultak be, Warnernek pedig nem volt elég ideje ahhoz, hogy pontosan passzoljon.

Big Ben második alkalommal is ficánkolt a pályán és megint végig vezette egy hosszú drive-ban csapatát, amelynek végén a második játékrész első percében Gary Russell befutott a célterületre, tíz pontosra növelve az acélvárosiak előnyét. Ezek után a liga második legjobban passzoló csapata is beindult, a rutinos Kurt Warner egyre többet találta meg társait és egy több mint 40 yardos átadással, amit Anquan Boldin kapott el, máris remek pozícióba kerültek. Meg is lett az eredménye a jó drive-nak, Warner passzát Ben Patrick szerezte meg, ezzel a Cardinals is felírt már pontokat a táblára és 10-7-re szépítettek. A negyed közepére az Arizona defense is összekapta magát és már nem volt annyi ideje Roethlisbergernek passzolnia, ennek az lett az eredménye, hogy az irányító egyik passzába bele tudtak ütni, amit Karlos Dansby szedett le a levegőből. A félidő utolsó másodperceiben ott volt a lehetőség, hogy a Cardinals egyenlítsen vagy megfordítsa a mérkőzést, hiszen a tíz yardoson belül jártak már, de ekkor jött a Super Bowlok egyik legemlékezetesebb játéka. Warner átadását Boldin elől James Harrison szerezte meg az end zone-ban és végig vitte 100 yardon keresztül a labdát, hiszen csapata csak így szerezhetett pontot, mivel az idő már lejárt. Harrison hétpontosával döntetlen vagy Arizona vezetés helyett 17-7-re vezetett a Steelers. Érdekesség még ehhez a TD-hez, hogy ha a szerelni igyekvő Fitzgeraldot az oldalvonalnál álló csapattársa Antrel Rolle nem tartja fel, akkor az elkapó meg tudta volna akadályozni a pontszerzést.

A Steelers védelme a második félidőre ha lehet, még brutálisabb lett, Warnerhez szinte mindig odaérték és a futásokat is megállították egy-két yard után. A harmadik negyedben csak a Pittsburgh szerzett pontot, Jeff Reed második mezőnygólját szerezte, így az utolsó negyed előtt 20-7-re vezettek és szinte már mindenki azt hitte, hogy ezzel el is dőlt a Super Bowl, de ezek az emberek tévedtek, hiszen az egyik legemlékezetesebb 15 perc jött.

Az idő már sürgette a Cardinalst, így a no huddle offense stratégiát kezdték el követni, ami ellen nagyon látványosan szenvedett a liga legjobb védelme. Larry Fitzgerald egész szezonban szenzációs formában volt és a döntő utolsó részére magára talált. Egy remek drive végén a Warner-Fitzgerald duó közelebb hozta a Cardinalst, már csak egy labdabirtoklásnyi különbség volt a két csapat között. Három perc volt hátra, amikor a visszaszorult Steelers azt hitte, kijutott a szorított helyzetből, de Justin Hartwig szabálytalansága miatt safety lett a bírói döntés, így már csak négy pont volt a két csapat között és még majdnem három perc, ráadásként a Cardinals a labdát is megkapta. Jött a dráma első felvonása, Warner passzát Larry Fitzgerald vitte végig a pályán, ezzel a mérkőzésen először vezetett az Arizona, viszont ez a TD túl gyors volt és még az órán maradt 2 perc és 37 másodperc, hogy megnyerje hatodik gyűrűjét a Steelers.

Ennyi idő pedig pont elég volt Big Bennek, hogy végig vezessen egy jó drive-ot, aminek a végén az volt a kérdés, hogy egyenlít vagy fordít a Pittsburgh. Roethlisberger már az egész drive alatt Santonio Holmest kereste több labdával, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a red zone-ba jusson csapata. 49 másodperc az órán, 5 yadra a bajnok címtől a Steelers, Roethlisberger első kísérlete elmegy Holmes kezei között. A második kísérletet viszont behúzta Holmes, de még hogy húzta be Holmes, azóta is irigykedve nézik kötéltáncosok és tornászok, hogy lábujjheggyel érintve az end zone-t előre dőlve behúzza Big Ben széles passzát, ezzel megnyerve csapatának a Super Bowlt és önmagának pedig a Super Bowl MVP címet. Még több mint 30 másodperc hátra volt, de ekkor a Pittsburgh védelme megmutatta miért ők a legjobbak, Warner kezéből kiszedték a labdát és azt Brett Keisel szerezte meg, amivel végleg eldőlt a döntő.

Ezt a döntőt aki látta, nem felejti és ugye még emlékszünk mi volt a szezon előtt a Cardinals szlogenje, “Shock The Wolrd”, hát ez a döntő mindenkit sokkolt, utolsó negyedes feltámadás, 100 yardos védő TD és az utolsó elkapás, amit OBJ is megirigyelhetne. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy ezt a döntőt is a liga legjobb védelme nyerte meg. Két legendás irányító, Warner és Roethlisberger nagy csatája volt ez, hetedik döntőjén hatodik gyűrűjét szerezte a Steelers, amivel azóta is csúcstartó a csapat. Ez az összecsapás nem csak az E csoport megnyerésére esélyes, hanem az egész játék

[/ppp_patron_only]végső győzelmére is komoly esélyei vannak.