Így menedzseld a fizetési sapkád!

A fizetési sapka menedzselése nem egy egyszerű tudomány. Sőt, lehet nem is tudománynak kéne hívni, hanem művészetnek. A modern NFL-ben borzasztóan nehéz fenntartani a sikerességet és a Patriotson kívül kvázi lehetetlen dinasztiát felépíteni. A jó csapatok hamar lecsúszhatnak, a gyenge csapatok pedig hamar felemelkedhetnek. De van egy hüvelykujjszabály, ami a fizetési sapkát, illetve a 10 legjobban fizetett játékost alapul véve megmutatja, mikor lehetsz sikeres. 

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Az esélykiegyenlítés elve az, ami széppé teszi ezt a ligát. A gyengébbeket jutalmazzuk, az erősebbek dolgát megnehezítjük. De más szemszögből ez is a rákfenéje. A major sportok közül az NFL-ben a legnehezebb fenntartani a sikerességet egyik évről a másikra és itt a legkisebb a korreláció az egyes csapatoknál az N. és az N+1. éves mérleget tekintve. Nem hogy dinasztiákat nem lehet építeni, két egymást követő évben is borzasztóan nehéz sikeresnek lenni. Jól mutatja ezt, hogy az idei szezon 4 legjobb csapatából (a Football Outsiders DVOA mutatója alapján) három a top20-ban sem volt 2016-ban. A 2016-os legjobb háromból pedig kettő kiesett a top12-ből is 2017-re.

Az aranyszabály

Ettől függetlenül az NFL-csapatoknak fenn kell tartniuk egy egyensúlyt a fizetési sapkájukban, ha sikeresek akarnak lenni. De érdekes módon nem az a fontos, hogy minél egyenlőbben osszák el a fizetéseket a teljes keret játékosait tekintve, hanem hogy minél nagyobb hányadot különítsenek el a top10 legjobban fizetett játékosuknak – egy bizonyos határig. Ez a határ pedig pontosan 60%. Tehát minél jobban megközelíted a fizetési sapka 60%-át a 10 legjobban fizetett játékosod szerződésével, annál sikeresebb leszel. Viszont vigyázz! Ha ezt átléped, akkor mehetsz a süllyesztőbe.

A táblázatból jól látható, hogy ahogy növekszik a 10 legjobban fizetett játékos sapkában elfoglalt helye, úgy növekednek a győzelmek és az átlagos pontkülönbségek is. Egészen addig, amíg el nem érjük a mágikus 60%-os határt, ott viszont egy hatalmas szakadék tátong és aki túlfizeti a saját top10-ét, az nagy problémákkal néz szembe.

A korreláció egyértelmű, azt azonban látni kell, hogy nem ok-okozati viszony van a kettő között. Szóval nyilván nem az a megoldás, hogy belövöd 59%-ra a top10 fizetést és bármi van, pontosan ennyit fogsz kifizetni. A jól allokált fizetések mellett akkor lehetsz igazán sikeres, ha

• elkerülnek a sérülések és
• sok kiváló játékos van a keretedben újonc szerződésen.

Ezen felül pedig oda kell figyelni erre az egyensúlyra, azaz hogy meg kell próbálni megközelíteni a 60%-ot a 10 legjobban fizetett játékos szerződésével. Ha ezt minél jobban meg tudja valaki közelíteni, akkor jó eséllyel jó csapatot rakott össze. Ha ettől távol áll, akkor minden bizonnyal nincs elég “elit” játékosa. Viszont ha ezt túllépi, akkor már túlságosan fejnehéz a csapat és nem fog tudni sikereket elérni.

A 2017-es kivétel? A Los Angeles Rams

Összesen 8 csapat volt eddig 2011 (az új CBA életbe lépése) óta, amelyik több, mint 60%-át költötte a sapkának mindössze 10 játékosra, ők átlagban 5,5 győzelmet szereztek. A nyolcból egy a tavalyi Rams volt, ők ugyanis 63,1%-át allokálták a sapkának a 10 legjobban fizetett játékosuknak (a másik egyébként a Super Bowl győztes Broncos, de csak +59 volt a pontkülönbségük és 11-3-as mérlegük volt szoros meccseken, tehát minden szempontból kivételnek tekinthetők). Hogyan sikerült mégis a Ramsnek 11 győzelmet és +149-es pontkülönbséget összehoznia?

Úgy, hogy tele voltak fiatalokkal újonc szerződéseken, akik nagy részt vállaltak a sikerben. Csak hogy a legnagyobbakat említsem:

• Jared Goff
• Todd Gurley
• Cooper Kupp
• Sammy Watkins
• Aaron Donald
• Lamarcus Joyner

Ha még hozzáveszük Tyler Higbee-t, Paroh Coopert és Josh Johnsont, azaz a tavalyi újoncaikat, akik szintén elég sokat és jól játszottak, akkor azt látjuk, hogy a fenti játékosok összesen a fizetési sapka 12%-át foglalták el. Azért így elég sok lehetőségük van még nagyon megfizetni olyan játékosokat, mint Robert Woods és Tavon Austin (ketten együtt 14%), Mark Barron és Robert Quinn (ketten együtt 14%), Trumaine Johnson (11%), Michael Brockers (7%) vagy Andrew Whitworth (6%).

Az ilyen siker persze teljesen fenntarthatatlan, hiszen előbb vagy utóbb meg kell fizetniük a fiatal játékosaikat. Ezt a Ramsnél például azzal próbálják kiküszöbölni, hogy cseréltek Marcus Petersért, aki még két évig bagóért játszik, illetve elcserélték Alec Ogletreet és Robert Quinnt is, akik ellenben túl sokat kerestek.

A mindenkori kivétel? New England Patriots

2011-től 2017-ig 16 csapat tudott felmutatni +150-es vagy ennél jobb pontkülönbséget. Ebből hat (7 év alatt!) a New England Patriots volt.

• A legjobban fizetett 10 játékosra allokált rész a fizetési sapkában (az adott 6 Patriots csapat): 45,7%
• A legjobban fizetett 10 játékosra allokált rész a fizetési sapkában (a másik 10 csapat): 52,1%

Persze ha van egy Bradyd és egy Belichicked, akkor sokkal könnyebb a helyzet, más csapatoknak ez a stratégia nem működik. A Patriots viszont sokszor tudott “kukázni” és olcsón játszatni játékosokat, akik jobbak voltak, mint korábbi csapataiknál és New Englandben kulcsszerepük volt.

[/ppp_patron_only]