Minden Idők legjobb Super Bowlja játékunk „I” csoportjának utolsó versenyzője egy olyan döntő lesz, ahol meglepő módon egyik fél sem adta el a labdát, és a végén a győztes kiléte szó szerint 1 yardon dőlt el. Ez a Titans és a Rams összecsapása.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A Titans útja a döntőbe
1999 különleges év volt a csapat történelmében. Miután 1997-ben elhagyta a csapat Houstont, két évig stadion nélkül játszottak, és többnyire a Nashville egyetem pályáját használták. ’99-ben azonban megépült az Adelphia Coliseum, így végre birtokba vehették az otthonukat. Az új stadion pedig annyira feltüzelte Jeff Fisher csapatát, hogy a korábbi zsinórban három 8-8-as eredményt feledve, átlendültek a pozitív szezonok térfelére, és mindenkit végigverve 13-3-mal fejezték be a szezont. Ez azonban bármennyire is meglepő, nem volt elég a csoportgyőzelemhez. Abban az évben ugyanis a Jaguars 14-2-vel zárt. Így a Titans kénytelen volt játszani a Wild Card héten is, és kis híján búcsúztak is. Ám az utolsó pillanatban a „Music City Miracle” elnevezésű play megmentette őket, és 22-16-ra legyőzték a Billst. Aztán Indianapolisban is győztek 19-16-ra, majd jöhetett a harmadik meccs a Jaguarsszal. A Titans nagyon tudhatott valamit, mert az alapszakaszban csak ők voltak képesek megverni a Jaguarst, és ezt a tudást az AFC döntőn is kamatoztatták. 33-14-re verték a csoportriválist, amivel kivívták a jogot a Super Bowlon való szereplésre.
A Rams útja a döntőbe
A Rams számára sem indult zökkenőmentesen a szezon. A csapat nagy reménysége, az irányító Trent Green az előszezon során lesérült, és a cserének Kurt Warnernek kellett a helyére állnia. Sokan egyből elkezdték temetni a csapatot, ám Warner gyorsan elhallgatta a kétkedőket. Már az első négy meccsen 14 TD-t dobott, és ez a szám később csak nőtt és nőtt. A „Greatest Show on Turf” becenévvel illetett offense az alapszakasz folyamán 526 pontot szerzett, amivel mindenkit maguk mögé utasítottak. 13-3-mal nyerték a csoportjukat, és miután a Vikingst hazaküldték egy 49-37-es végeredménnyel, már csak egy akadály maradt előttük. A Buccaneers ellen azonban az addig mindenkit lenyűgöző offense elveszett. Warner akármit próbált, képtelen volt pontokat szerezni, ám ezúttal a védelem tartotta magát. Végül az utolsó pillanatokban Warnernek összejött egy TD, amivel 11-6-ra sikerült nyerni, és bejutni a Super Bowlba.
Super Bowl XXXIV
Az Atlantában megrendezett döntő egyik legnagyobb kérdése az volt, hogy vajon a Titans védelme képes lesz-e megállítani a Rams szárnyaló támadósorát. A Buccaneers megmutatta, mit lehet tenni ez ellen az offense ellen, ám kérdéses volt, hogy Fisher képes lesz-e leutánozni a Tampa Bay taktikáját. Nos, az első félidő alapján úgy tűnt, hogy képes lesz rá.
Warner ugyan szétpasszolta a Titans védelmet az első félidőben, ám hiába szerzett rekordot jelentő 277 yardot az első játékrészben, TD-t nem tudtak szerezni, háromszor is csak a mezőnygól jött össze. A Titans védelem megtette a maga dolgát, az offense azonban nem. Steve McNair képtelen volt levegőben megverni a Rams védelmet, és ezúttal Eddie George futásai sem működtek. Semmit nem tudtak haladni előre, így félidőre 9-0-ás Rams vezetéssel vonultak a felek.
A második félidőre egyértelmű volt, ha a Titans offense nem lesz képes haladni, akkor hiába tartja a védelem mezőnygólokon Warnert, az is elég lesz a Ramsnek. Márpedig a Titans képtelen volt haladni, és a sokadik sikertelen kísérlet után már a defense sem bírta tovább fogni a „Greatest Show on Turf”-t. A harmadik negyed közepén Warner végre megtalálta a saját játékosát a célterületen belül, amivel 16-0-ra alakította az eredményt.
Meglepő módon azonban pont erre volt szüksége a Titans offense-nek ahhoz, hogy végre felébredjen. Két és fél negyedig magatehetetlenek voltak, de a meccs végére végre megtalálták a rést a Rams védelmén. Zsinórban 3 pontot érő drive-ot is levezettek, és a Two Minute Warningra ki is egyenlítettek.
Ezen a ponton eluralkodott a pánik a Rams szurkolók körében. A 16 pontos előnyük egy negyed alatt semmivé lett, a momentum az ellenfélnél volt, emiatt pedig reménytelen volt a helyzet. Volt azonban valaki, aki még ebben a pillanatban is meg tudta őrizni a hidegvérét. Kurt Warner.
A Rams közvetlenül a Titans egyenlítése után egy nagy játékot hívott be, és bár Warnert megütötték a passz pillanatában, mégis képes volt tökéletesen odadobni a labdát Isaac Bruce-nak, aki befutott vele a célterületre.
A 73 yardos TD-nek köszönhetően a Rams 7 pontos előnyre tett szert, de túl sok időt hagytak az órán. A Titansnek majdnem két perce maradt az egyenlítésre, így sokan lélekben már a hosszabbítással számoltak. A Titans azonban nagyon lassan haladt előre. A Rams jól zárta a széleket, és bár engedték a yardokat, de folyamatosan pörgött az óra. Mindössze 6 másodperc maradt az órán, mikor a Titans eljutott a 10 yardosig.
6 másodperc nagyon kevés idő volt. A Titansnek egy dobása maradt csak, ha azzal nem szereznek TD-t, akkor vége a mérkőzésnek. McNair azonban kiosztott egy tökéletes passzt Kevin Dysonnak, aki el is kapta a játékszert. Csakhogy alighogy megkapta, a Rams LB-je, Mike Jones földrevitte őt, egy yardra a célterülettől. És mivel időkérése több nem volt a Titansnek, így az óra lepörgött, és 23-16-ra nyert a Rams.
1 yard. Mindössze ennyin múlott, hogy nem lett hosszabbítás, ahol a Titans talán nyerhetett volna. Ám Mike Jones jó
[/ppp_patron_only]helyzetfelismerő képességének köszönhetően a végén ez az 1 yard jelentette a különbséget a két csapat között.
? Köszi az olvasmányt, Jarred! Sokadik nézésre is elképesztő végjáték volt.