A jövő sztárjai – Mason Rudolph

A draft legnagyobb meglepetése lehet Mason Rudolph, aki kis szerencsével első kör eleji színvonalat mutathat úgy, hogy simán a második kör elejéig benn lehet a drafton. Meglepetés-irányító Oklahomából, aki minden scoutot elhallgattathat.

Rudolph utolsó évében 4904 yardot passzolt, magasan verve minden vetélytársát. Hatékony játékos, és tiszta fejlődési ívet lehet látni tőle az egyetemen. Két Bowl-meccset is megnyert három éve alatt, rendszertől függetlenül jó játékos. Az egyetlen veszély a személyével, hogy olyan csapathoz kerül, ahol évekig padoztatni fogják, és nem fog lehetőséget kapni az élesben való fejlődésre és az első csapatos gyakorlójátékokra. Ha később húzzák ki, nagyobbak az elvárások is, és kevés hibával mehet a padra, míg ha ő is körülrajongott top pick lenne, akkor egy középszerű játékkal is hatalmas szerződéseket és biztos helyet kaphatna.

Erősségek

Rudolph egy elképesztően érdekes prospect. Olyan jól passzol mélyre, mintha egy oktatóvideóból húzták volna elő, és rövid távokra is életképes, de közepes passzokon borzasztó. Ennek leginkább az ellenkezőjét látni a valóságban, ez is jól mutatja, hogy nála a mély passzolás nem tanult, hanem érzésből jön. Minden téren kompetens játékos, kevés kiugró hibával, nem lehet nem számolni vele. Ő az, akit az optimisták is az első kör végére várnak, és mégis minden csapatnak részletes riportot kell írnia róla. Fizikálisan nagyon masszív, még a fizikumáért piedesztálra emelt Josh Allennél is nagyobb darab. Jól passzol a zsebből, tiszta a zsebben a mozgása, jól érzi a nyomást, és magas a futball IQ-ja, viszont sokszor bizonytalan, és nem elég “alfa személyiség” ahhoz, hogy az – amúgy helyesen – kiszúrt védelemre merjen is reagálni.

Kiforrott játéka van, és különleges képessége, hogy folyamatosan képes vezetni az elkapóit, hogy azoknak ne kelljen megállniuk az útvonal közepén, hogy elessenek a további yardoktól, és össze is törjék őket. (Emlékezzünk Dallas Clarkra, aki 6000 yardot szerzett a nagy Peyton kezei alatt úgy, hogy ebből minden második passzt a safetyk elé középre kapott és általában rongyosra verték őt.)

Gyengeségek

A közepes távra irányuló passzokban való gyengesége nagy hiba, ugyanis nem a mély passzokból élnek meg a jó irányítók a ligában, hanem 20-25 yardon belül. Ezen jó eséllyel sokat lehetne javítani, ha a dobási mozdulatát rendbe szednék. Nincs vele nagy gond, viszont nem patent az egész, a csípőjét vagy túl korán, vagy túl későn nyitja fel. Ez nyilván teljesen összekuszálja az időzítését, többen hiányolják is belőle a precíz belső órát, ugyanis pont az ütemes útvonalakat marha nehezen dobja meg. Sok kritikát kap a karerő hiánya is, ugyanis ez nem csak azt jelenti, hogy kifulladhat hosszú meccsek és szezonok során (Carson Palmer a neves példa), de nem engedhet meg magának egyetlen alkalmat sem, hogy hibázzon a mechanikájával, amit a karerővel pótolna.

Emiatt a dobási sebessége is inkonzisztens, nyilván 2-3 handoff vagy screen után ki tud csavarni egy-két komolyabb labdát, de a comeback drive nehezen fog kizárólag a mozdulatára épülni. A gyakori rookie-hiba nála is jelen van, mereven figyeli az olvasott elkapót, ami ugye mélyen és röviden nem feltétlenül baj, de középre nagyon. Sok felelősséget helyez az elsőnek olvasott elkapójára, és kérdéses, ha egy elit védőjátékos elveszi tőle a kiszemelt célpontot, akkor tud-e kezdeni ezzel valamit. Nem látni azt, hogy végig tudná olvasni az elkapóit éles szituációkban. A Big 12 nem a színvonalas védelmekről híres, hogy finoman mondjuk. Ez magasabb szinten komoly baj lehet, ahol a védő Rudolph szeme fehérjéből is meg fogja tudni mondani, kinek megy a passz.

Rudolph igazi sötét ló, aki a második körből kihúzva válhat franchise-irányítóvá, persze ha kap lehetőséget hozzá. Az biztos, hogy meg fog gyűlni a baja a liga profi védelmeivel, ugyanis nem volt folyamatosan ilyen jellegű nyomás alatt korábban. Személy szerint én nagyon bízom benne, és több lehetőséget látok benne, mint sok más irányítóban, nálam ő egyértelműen Top 5, de meg merném kockáztatni a Top 3-at is.