Gruden, a hazardőr – Raiders draftértékelő

Gruden átvette a stafétát a Raidersnél, és egy felemás free agency után vághattak neki az idei draftnak, amelynél viszonylag sok pickkel rendelkeztek köszönhetően annak, hogy négy kompenzációs picket is kaptak, amit majd aztán egy letrade-del tovább bővítettek. A választásokból látható, hogy ez a Raiders draft több szempontból sem olyan, mint a korábbiak, ez pedig arra enged következtetni, hogy hiába Reggie McKenzie a general manager még mindig, nem az övé a döntő szó személyi kérdésekben, hanem a 10 éves, $100 milliós szerződést kapott főedzőé. Aki pedig egy meglehetősen vitatott megítélésű, szokatlan draftot hozott össze, szinte mindegyik újoncuk komoly kockázattal rendelkezik.

 1/15 
 Kolton Miller
 OT, UCLA

A Raiders duplán ráfázott, mielőtt az első körben húzhattak volna. Először is pénzfeldobással bukták az 1/9-es picket a 49ersszel szemben, majd a Frisco kivitte azt a Mike McGlinchey-t, aki a Raiders célpontja volt. Mivel ezt a játékost nem tudták behúzni, de továbbra is tackle-t akartak draftolni, letrade-eltek 1/15-re, de nevetséges ellenérték mellett. Hiszen a Cards potenciális franchise irányítóért jött fel, ezért pedig csak 3. és 5. kört kellett adniuk. De ami ennél is rosszabb, hogy arra a Kolton Millerre esett a választásuk, akit a Combine előtt sokan nem tartottak első körösnek. Bár a 6’9 magasságú tackle a felmérőkön megmutatta, hogy atletikus, de ez nem változtat azon, hogy jelenleg gyenge játékos, aki nem megfelelő kézhasználata és lábmunkája miatt Josh Rosen életét megkeserítette az egyetemen. Egy jó OL edző lehet, hogy átlagos NFL tackle-t tudna belőle faragni, de ez Oaklandben nincs meg, helyette van a Seattle-ben megbukott Tom Cable. Mindenképpen reach ez, jóval jobb prospectek is voltak bent, aki ráadásul hiányposztra jöhettek volna, mint Tremaine Edmunds vagy Derwin James. Jaj lesz Carrnak, ha Miller egyből a kezdőbe kerül – már pedig minden erre enged következtetni, Vadal Alexander 4 meccses eltiltást kapott – és Von Millerrel kell szembenéznie, a tackle ugyanis a speed rusherek ellen kifejezetten szenvedett.

 2/57 
 PJ Hall
 DT, Sam Houston State

Aki azt hitte, hogy az első körös választást nem lehet alulmúlni, tévedett. Rögtön a második körben jött egy másodosztályú defensive tackle. Előtte azért – ahelyett, hogy Harold Landryt behúzták volna – letrade-elt a Raiders. Érzésem szerint azért, mert ők is tudták, hogy nincs csapat rajtuk kívül, aki behúzta volna a második körben PJ Hallt, így kockázat nélkül tehették meg ezt. Akit egyébként a szegény ember Aaron Donaldjaként is lehetne jellemezni: hasonlóan alulméretezett a poszton, de legalább olyan gyors és robbanékony. A különbség az, hogy Donald az első osztályban volt produktív, Hall a másodikban. Illetve, hogy Donald nem csak a robbanékonyságára alapozott, hanem a technikájára is, ez utóbbi Hallnál hiányzik. A draftszakértők konszenzus boardján ő csak a 163. számú prospect volt. Izmos reachről beszélünk tehát, amit mi sem bizonyít jobban, hogy saját bevallása szerint Hall is meglepődött azon, hogy a 2. körben ment ki.

3/65 
Brandon Parker
OT, North Carolina A&T

Újabb másodosztályú játékos, nehezen érthető, hogy Gruden miért ragaszkodik ennyire hozzájuk. Ez legalább olyan rossz pick, mint Hall, mert Parkerért fel is trade-elt a Raiders a harmadik kör legelejére. Ismét tackle-t választottak, amiből az egyik leggyengébb a felhozatal az idei drafton, ennek ellenére rögtön két játékost is vitt erre a posztra a Raiders. Parkerről pozitívumként el lehet mondani, hogy felépítést és atletikusságot tekintve rendelkezik azzal, amivel egy NFL tackle-nek rendelkeznie kell. De ennél többel sajnos már nem, mert a képzettsége nincs meg. Tom Cable-ön a feladat ismét, hogy felkészítse, de ő nem arról híres, hogy ezt sikerrel teszi.  Hallhoz hasonlóan Parker szintén meglepődött azon, hogy ilyen magasan kelt el, ami sok mindent elmond.

 3/87 
 Arden Key
 ED, LSU

Az első védhető választásuk az idei drafton, de nem jelenti azt, hogy problémamentes. Key ugyanis az előzőekhez hasonlóan kockázatos, csak ő nem azért, mert nyers, hanem a karaktere miatt. A 2016-os szezonja után még első körös tehetségként számoltak vele, de ezt tavaly – amikor a legjobb teljesítményt kellett volna nyújtania – sikeresen lerombolta. 2017 tavaszától négy hónapra elhagyta a csapatot, rehabilitációs otthonba vonult marihuánafüggősége miatt, ekkor egyébként vállműtéte is volt, majd felhízott 270 fontra, és magához képest gyenge szezont zárt. Emiatt csúszott a 3. körig, sok csapatot ugyanis elriasztott a karaktere. Ha vissza tud térni 2016-es formájához, akkor egy magas, hosszú karú, robbanékony, pass rushban használható játékost szerzett a Raiders, akinek viszont a futás elleni védekezés és a coverage sosem volt az erőssége. A játékossal kapcsolatos kockázatot fokozza az, hogy a Raiders öltözője tavaly meglehetősen kaotikus volt a sok bomlasztó haramia miatt – akik közül többen távoztak, de nem mindenki – illetőleg amiatt, hogy nem volt vezére a csapatnak. A játékosok közül most sincs, viszont Gruden biztosan keményebben fogja őket majd, mint Del Rio tette.

 4/110 
 Nick Nelson
 CB, Wisconsin

Ez pedig az első jó pickjük, a harmadik napig kellett rá várni. Egy minimális kockázat Nelsonnál is van, térdsérülést szenvedett egy draftot megelőző privát edzésen, de állítólag az edzőtáborra fel fog épülni. Nelson kicsit máshogy nyilatkozott, mint Hall és Parker – akik meglepődtek, hogy ilyen korán keltek el – ő azt mondta, hogy első kör végi / második körös tehetségnek tartja magát, aki a sérülése miatt csúszott. Nelson egy szezont játszott a Badgersben (Hawaiiról transzferelt) de ebben az egy szezonban csapatrekordot jelentő 21 passzt ütött le (interceptiont viszont nem szerzett). Szimpatikus, jó mentalitású játékosról van szó, aki először a slotban kaphat szerepet, és idővel a Brownsba távozott TJ Carrie-t is pótolhatja majd.

 5/140 
 Maurice Hurst
 DT, Michigan

Volt már olyan, hogy egy csapat 5. körben nagyobb tehetséget válasszon, mint az elsőben? Márpedig itt erről van szó, Hurst a szívproblémája miatt csúszott idáig, de egyébként top 20-as prospect. Ha a szívével nem lesz gond (jelenleg a Harvard orvosai szerint játékra alkalmas, de ezzel nem minden csapat orvosa ért egyet) akkor az egész idei draft legjobb húzása lehet csapattól függetlenül. A Raidersnek azért is kellett egy Hurst-féle belső pass rusher, hogy levegye a terhet az eddig folyamatosan duplázott Khalil Mackről. Remekül illik az új DC, Paul Guenther sémájába (Geno Atkins-féle szerepet fogja kapni). Nelsonhoz hasonlóan szimpatikus, jó mentalitású játékos, akiért csak szorítani lehet.

5/173 - Johnny Townsend, P, Florida
6/216 - Azeem Victor, LB, Washington
7/228 - Marcell Ateman, WR, Oklahoma State

A Raidersnek Marquette King kivágása után punterre volt szüksége, be is húztak egyet az 5. körben. Csak az a baj, hogy nem a legjobb puntert, mert az kivitte a Seahawks. Sőt, még csak nem is a második legjobb puntert, mert azt pedig pont az orruk elől halászta el a Packers, így egy kicsit vitatható választás ez. Victor a 6. körben szintén érdekes pick, Arden Keyhez hasonlóan őt is sokkal többre tartották a 2016-os szezonja után, mint most, és ő is túlsúlyosan játszott tavaly. Mind a csapaton belül, mind azon kívül (ittas vezetés) voltak balhéi, ami miatt több alkalommal eltiltották, gyenge teljesítménye miatt hamar kiszorult a kezdőből az elmúlt szezonban. Victort Burficthez hasonlították, ez azonban vélhetően nem dicséret volt, de a játékos ezt bóknak vette, és azt mondta, hogy hozzá hasonló játékstílusa van. Az utolsóként választott Ateman egy magas, jó kezekkel megáldott elkapó, azonban kicsit lassú, és csak kevés (konkrétan két) route-ot tud futni.

Összességében a Raiders idei draftja C+ értékelést kap tőlem.

Ez a gif frappánsan kifejezi, hogy mit érzett sok Raiders-fan a draft közben:

Az első három pick ugyanis rémálom volt, a Miller – Hall – Parker hármas helyett választhatták volna a Tremaine Edmunds – Harold Landry – Justin Reid triót is. Arden Key már vállalható, a 3. napi húzások pedig jók. Gruden szinte mindegyik pickjére jellemző az, hogy valamilyen okból komoly kockázattal bírnak, ami miatt könnyen bust lehet belőlük. Azonban ha csak néhány beválik közülük (gondolok itt elsősorban Maurice Hurstre), akkor már jó draftról beszélhetünk. A furcsaságát mutatja az, hogyha az első öt picket sorrendjét megfordítanánk (mondjuk így: Hurst – Nelson – Miller – Parker – Hall) akkor még akár védhetőbb is lehetett volna.