Steel Curtain vs Doomsday Defense- Super Bowl XIII Steelers vs Cowboys

Folytatjuk a Super Bowlokat bemutató sorozatunkat, az utolsó csoportban az egyik versenyző a 13. döntő, ahol a Steelers és a Cowboys mérkőzött meg. Egy úgymond álomdöntő jött létre ezzel a párosítással, hiszen a liga történelmének két kiemelkedő védelmi egysége csapott össze, ehhez képest azért 66 pontot összehoztak. Húsz másodperc nem sok, de ennyi pont elég, hogy eldöntsön egy mérkőzést. 

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A Steelers útja a döntőig

A Steelers az 1978-as idényt is esélyesként kezdte, hiszen volt egy jó irányítójuk Terry Bradshaw személyében és emellett még ott volt a méltán híres Steel Curtain, a liga történelmének egyik legjobb védelme. Esélyeshez méltóan meg is nyerték az AFC Central csoportját és a 14-2-es mérlegük ebben az évben a liga legjobbja volt, nem érdemtelenül Terry Bradshaw lett az MVP, második Steelers játékosként kapta meg az elismerést. A rájátszás első körében visszavágtak az előző évben elszenvedett playoff vereségért a Denvernek, majd a Houston Oilerst is könnyen verték, azok után, hogy az alapszakaszban pont az Oilers vette el a nyolcadik héten a Steelers veretlenségét. A Steel Curtain erősségét jól mutatja, hogy a csoportjuk második helyén az Oilers több mint száz ponttal többet kapott, a Super Bowlig a rájátszásban pedig két mérkőzésen sikerült tizenöt pontot szereznie a Denvernek és a Houstonnak.

A Cowboys útja a döntőig

A Cowboys címvédőként kezdte el az idényt, csoportjukat meg is nyerték és első kiemeltként várhatták a rájátszást. A Steelersnél is láthattuk, hogy mindkét egység igen erős és ez a Dallasnál sem volt másképp: 384 ponttal ők szerezték a legtöbb pontot az alapszakaszban és a 208 kapott pont az NFC-ben a legjobb volt a Doomsday Defense-től. A Staubach vezette támadóegységtől joggal tarthatott mindenki a rájátszás kezdete előtt, az Atlanta ellen egy nehezebb meccsen sikerült nyerniük hét ponttal, majd a Los Angeles Rams ellen már az igazi Cowboys volt a pályán. Az első félidőben egyik fél sem szerzett pontot, a második játékrészben azonban Staubach és társai 28 pontot is szereztek, a Rams pedig egész mérkőzésen nem volt képes a pontszerzésre, így címvédés reményében várhatták a döntőt.

Super Bowl XIII

A helyszín Miami volt, ahol két legendás védelem, a Steel Curtain és a Doomsday Defense csapott össze, de azért a két irányító sem éppen kutyaütő, hiszen Terry Bradshaw és Roger Staubach is már a halhatatlanok között van Cantonban. Az előzetes várakozás az volt, hogy itt nem lát majd túl sok pontot a közönség és aki előbb megtalálja a másik fél védelmi egységének gyenge pontját, jó eséllyel megnyerheti a 13. döntőt.

Nem így lett, a mérkőzésen összesen 66 pont született, valószínűleg a támadófalaknak elfelejtettek szólni, hogy a mérkőzés elkezdődött, hiszen az első negyedben mindkét irányítót többször sackelték és Staubachnak szinte nem volt olyan passza, amikor nem volt rajta nyomás, de az egyik játékban azért kiosztott egy touchdownt a nyolc emberről blitzelő Steelers ellen. Az eladott labdák száma sem volt kevés az első félidőben, a Dallas egy rossz snap után vesztett labdát, míg Bradshaw egy interceptionit és két fumble-t is vétett, a második fumble után Mike Hagman TD-t is szerzett.

Fej-fej mellett haladtak a csapatok az első félidőben, hol az egyik, hol a másik csapat vezetett. A védelmek tudtak nyomást gyakorolni az irányítókra, de a két legendás QB nem maradt pontok nélkül 30 perc után, a második negyed végére azért valamelyest magára talált a Steel Curtain és ennek köszönhetően ők mehettek előnnyel a pihenőre. 21-14 állt az eredményjelzőn, érdekesség, hogy a Steelers a két rájátszás meccsen kapott majdnem ennyi pontot (15), míg a Dallas a két előző meccsén nem kapott ennyit (20).

A második félidőre azért már felszívták magukat a védelmek és megállt a pontgyártás, a harmadik negyedben mindössze egy field goal volt, de ekkor jött a záró játékrész, aminek a közepét inkább elfelejtené a Cowboys. Húsz másodperc alatt kaptak tizennégy pontot és ezzel el is úszott a címvédés, a mérkőzés végére még szépített a Dallas, de reális esélyük már nem volt a fordításra, így a két legendás védelem csatáját 35-31-re a Pittsburgh Steelers nyerte, az MVP Terry Bradshaw lett.

Érdekes, hogy ha nézzük az eredményt akkor azt hihetnénk, hogy a védelmek betliztek ezen a napon, pedig a nyomás mindkét irányítón ott volt és könnyű passzt nem sokat ereszthetett el egyik QB sem, de ez mutatja nagyságukat, hogy

[/ppp_patron_only]ebből a helyzetből is kihozták a legtöbbet, ezen a Super Bowlon végül húsz másodperc döntött.