Megkezdjük Minden Idők Legjobb Super Bowlja játékunk utolsó előtti csoportját, az “L” csoportot. Az első versenyző pedig egy döntő lesz, ahol páratlan módon a vesztes csapat képtelen volt TD-t szerezni. Ez a Dolphins és a Cowboys összecsapása.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A Dolphins útja a döntőbe
Az alapítás utáni első négy év a Dolphins számára maga volt a pokol. Rendre a csoport utolsó helyén végeztek, és még az 50%-ot sem tudták soha elérni. 1970-ben azonban érkezett Don Shula, aki egy év alatt győzteseket csinált a vesztesekből, és már abban az évben playoffba juttatta a csapatot. ’71-ben aztán újabb szintet léptek, és ezúttal 10-3-1-gyel a csoportot is sikerült megnyerni, és meg sem álltak a nagydöntőig. Igaz az első akadálynál kis híján elbotlottak. A Chiefs ellen ugyanis 82 perc 40 másodpercig viaskodtak egymással, mire végre sikerült 27-24-re nyerniük. Minden idők leghosszabb mérkőzése után pedig már könnyű volt legyőzni Shula korábbi csapatát, a Coltsot, és a 21-0-s diadal után már készülhettek is a csapat történelmének első döntőjére.
A Cowboys útja a döntőbe
Dallasban sem mentek a dolgok könnyebben. A csapat ugyan a „Doomsday Defense” személyében a liga legjobb védelmével rendelkezett, és a futójátékuk is imponáló volt, de az irányító poszton akadtak problémák. A Cowboys két jó képességű irányítóval is rendelkezett, Craig Morton és Roger Staubach személyében, akik között Tom Landry vezetőedző egyszerűen nem tudott dönteni. A döntésképtelensége végül oly magasságokig fajult, hogy már nem meccsenként, hanem playenként kezdte el cserélgetni az irányítóit. Meg is lett az eredménye a szezon közepén 4-3-mal álltak, és a playoff nagyon messzinek tűnt. Végül azonban Landry belátta, hogy muszáj döntenie a két irányító közül, és végül Staubachba helyezte minden bizodalmát. Staubach pedig meghálálta a belé vetett bizalmat. A vezetése alatt a Cowboys minden hátralévő mérkőzését megnyerte, és playoffban előbb Minnesotában nyertek 20-12-re, majd hazai pályán ütötték ki a 49erst 14-3-ra. A Super Bowl szereplés ezáltal összejött, a kérdés már csak az volt, meg is tudják-e nyerni.
Super Bowl VI
A New Orleansban megrendezett döntőn két ellenétes múltú csapat találkozott. A Dolphins még csak alig-alig kezdte meg ízlelgetni a győzelmek ízét, és számukra már az is hatalmas öröm volt, hogy idáig eljutottak. A Cowboys ellenben már többször eljutott a végső győzelem kapujába, viszont minden egyes alkalommal elbukott. ’66-67-ben kétszer is 1 yardon vesztették el az NFL döntőt, ’70-ben pedig egy utolsó másodperces mezőnygóllal kaptak ki a Coltstól a Super Bowlon. E vereségek miatt folyamatosan a liga többi csapatának a célkeresztjében voltak, és mindenki azt gondolta róluk, hogy képtelenek megnyerni az igazán fontos mérkőzéseket. Egyértelmű volt számukra, ha most is elbuknak az utolsó akadálynál, akkor soha nem mossák le magukről az „örök vesztes” jelzőt.
Nem lehetett semmit a véletlenre bízni, és ez az extra motiváció kifizetődő volt. A „Doomsday Defense” tökéletesen lezárta a vonalakat, és semlegesítette a Dolphins futójátékát. Mivel földön nem tudott haladni a Dolphins, ezért levegőben kellett volna megverniük az ellenfelet, de itt sem voltak sikeresebbek. Sőt!
A második negyedben a Dallas DT-je, Bob Lilly áttört a Dolphins támadófalán és az irányító felé rohant. Bob Griese meglátta a felé közeledő védőt, és kétségbeesetten próbált menekülni előle. Ezzel azonban csak azt érte el, hogy egyre hátrább és hátrább került, és mikor már nem tudott hova hátrálni, Lilly megfogta, és a földre vitte. Ezzel a sackel pedig 29 yardot veszített a Dolphins.
Ez az egy play tökéletesen bemutatta mennyire uralja a pályát a „Doomsday Defense”. A Dolphins támadósora tehát nem igazán tudott semmit tenni, és egy idő után a védelem sem. A meccs elején még kordában tudták tartani Staubachot, de egy idő után elfáradtak, és már nem bírták tartani az iramot.
A Cowboys végül könnyedén, 24-3-ra megnyerte a Super Bowlt, és ezzel a győzelemmel végre le tudták mosni magukról az „örök vesztes” jelzőt. Ráadásul úgy sikerült nyerniük, hogy az ellenfél egyetlen TD-t sem tudott szerezni. Későbbi döntőkön ennél jóval nagyobb pontkülönbségek is kijöttek, de mindegyiken sikerült a vesztes csapatnak legalább egy TD-t szereznie. A Dolphinsnak ezen a döntőn ez nem sikerült, így máig ők az egyetlen csapat, akiknek ez a „bravúr” összejött.
[/ppp_patron_only]Igaz egy évvel később egy másik sokkal nagyobb bravúrt sikerült végrehajtaniuk.
Köszi a cikket, Jarred! Sokat nem lehetett ragozni azon, h. ezen a – vélhetően nem a későbbi csoportgyőztes – döntőn cipóra verték a delfineket. :)
” A Chiefs ellen ugyanis tiszta játékidőt nézve 82 perc 40 másodpercig viaskodtak,”
És azt úgy hogy? Mióta igaz a 4*15>82,67 reláció?
“’66-67 között kétszer is 1 yardon vesztették el az NFL döntőt,”
Ezt is hogy?A két év között egyetlen év sincs. Helyesen 66-67-ben.
A másodikban igazad van, ott valóban arra gondolt a költő, hogy mindkét alkalommal.
Az elsőnél pedig valószínűleg fogalmi zavar merült fel kettőnkben. Én elsősorban azt értettem tiszta játékidőnek, hogy csak a játék része tartott közel 83 percig(4*15+23 perc hosszabbítás), amibe nincsenek benne a reklámszünetek/óraállások. De valóban így félreérthető, szóval átírom, hogy ne zavarodjon bele senki.
Köszi.