Folytatjuk a sorozatunkat, amelyben a Super Bowlok kerülnek bemutatásra, a mai napra a 45. döntő jutott, ahol a Steelers és a Packers küzdött meg a Lombardi trófeáért. Ebben a döntőben is bebizonyosodott, hogy ha sokat hibázol, nem nyerhetsz gyűrűt. A Steelers kemény védelme és a Packers rettegett támadósora közül végül csak egy juthatott fel a csúcsra.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A Steelers útja a döntőig
Nem indult túl biztatóan a szezon a Steelersnek, hiszen a holtidény alatt a franchise első számú irányítóját, Ben Roethlisbergert szexuális zaklatás miatt hat mérkőzésre eltiltották, amit szezon közben lecsökkentettek négyre. Emellett még a 43. döntő MVP-jét és hősét, Santonio Holmest is elvesztették, aki a Jetshez igazolt, de hogy jó dolgot is említsünk, a drafton például a hatodik körben egy bizonyos Antonio Brownt sikerült kiválasztani 2010-ben. A nehézségek ellenére végül második kiemelést szerezték meg az AFC-ben, a Patriots mögött. Ha az akkori Steelersről beszélünk, akkor elsősorban a védelem jut eszünkbe és nem hazudtolta meg magát most sem az egység, hiszen a ligában a legkevesebb pontot kapták, mérkőzésenként 14,5-öt átlagban. A rájátszás első körében a csoportrivális Baltimore Ravens volt az ellenfél, szoros csatában a második félidőben 21-7-es hátrányból sikerült nyerniük, majd már mindenki várta a Patriots-Steelers AFC-döntőt, de a Jets megviccelte riválisát és végül ők jutottak egy lépésre a nagydöntőtől. Ez sem volt egy könnyű mérkőzés a pennsylvaniai csapatnak, az első félidőben kialakítottak egy komolyabb előnyt, de a másodikban már nem tudtak pontot feltenni a táblára, a negyedik negyedben azonban sikerült megtartani az előnyt, így utazhattak Arlingtonba.
A Packers útja a döntőig
A Green Bayt természetesen 2010-ben is az NFC egyik nagy esélyeseként tartották számon, ehhez képest 10-6-os mérleg és hatodik kiemelés jött csak össze. Ezt is annak köszönhették, hogy nekik nehezebb sorsolásuk volt, mint a Giantsnek és a Buccanneersnek, így a szintén 10-6-tal végző New Yorki és floridai csapatok lemaradtak a playoffról. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon senkinek sem sikerült elvernie a Packerst, a hat vereség alatt összesen 20 ponttal voltak jobbak az ellenfelek és két mérkőzésen is hosszabbítás után maradtak alul a Redskins és a Dolphins ellen. A wild card körben jöhetett a Philadelphia Eagles (az Eagles mérlege is 10-6 volt az alapszakaszban) elleni mérkőzés, az utolsó negyedre komolyabb előnnyel érkezett a vendég Packers, amit sikerült is megtartani, így mehettek az első kiemelt Falconshoz. Láttuk már sokszor, hogy egy éppen rájátszásba jutó csapat akkora erőre kap, hogy egészen a Super Bowlig menetel, na ez volt a Green Bayjel is, az első helyen rangsorolt atlantai csapatot hazai közönségük előtt alázták meg és 48-21 arányban diadalmaskodtak. Az NFC-döntőben a csoportrivális Bears volt az ellenfél, az első három negyedet átalvó Bears későn ébredt, így a Packers mehetett a Super Bowlba.
Super Bowl XLV
A döntőt a Cowboys otthonában, Arlingtonban rendezték, a Steelers nyolcadik, míg a Packers ötödik alkalommal vehetett részt a szezon utolsó mérkőzésén. A két csapat játékfelfogása között lényeges különbség volt, hiszen a Steelers a ligaelső védelmében bízott, hogy meg tudja állítani az Aaron Rodgers által irányított kiváló Packers támadóegységet.
A döntő első játékrésze után nem úgy tűnt, hogy a Steelers meg tudja állítani Rodgerst, hiszen a tizenöt perc alatt kétszer is végigértek a pályán, először Jordy Nelson szerzett touchdownt, majd Big Ben eladott labdáját Nick Collins vitte vissza hat pontért. Akár itt le is fújhatták volna a mérkőzést, hiszen eddig ha egy csapat a Super Bowlok történetében touchdownt szerzett interceptionből, akkor mindig nyert.
A Steeleres a második játékrészre próbálta összekapni magát, az első drive végén egy field goallal kerültek közelebb ellenfelükhöz, amit Shaun Suisham értékesített, de még mielőtt reménykedhettek volna a további felzárkózásban, Roethlisberger eladott egy újabb labdát és ha ezt most nem is sikerült visszavinni, azért Rodgers a támadás végén megtalálta Greg Jenningst, így már 18 ponttal vezetett az NFC bajnoka. A félidő vége előtt még egy kis remény azért volt a Steelers szurkolóknak, hiszen 37 másodperccel a vége előtt Hines Ward szerzett egy TD-t.
A második félidőre sikerült a mérkőzésbe megérkeznie a Steelers védelmének is és a maradék 30 perc alatt sokkal jobban kordában tudták tartani Rodgerséket. A harmadik negyedben sikerült közelebb lépnie a pittsburghieknek, egy sok futásos drive végén Rashard Mendenhall ért be a célterületre, így négy pont hátrány maradt az utolsó játékrészre.
A negyedik negyedre pedig az izgalmak is megérkeztek Arlingtonba, nem úgy indult azonban, hogy lesz miért aggódni a Packers fanatikusainak. Rögtön az elején a nemrég még TD-t szerző Mendenhall vesztette el a labdát, amit újra megbüntetett Rodgers egy touchdownnal, most is Greg Jennings volt a célpont az end zone-ban. Hét perccel a vége előtt viszont a Steelers hátránya már csak egy field goal volt, mert Mike Wallace TD-je után egy trükkös játékkal Antwaan Randle El szerzett kétpontost. A Steelers most nagyon bízott a védelemben, jól is indultak, hiszen harmadik és tízre kényszerítették a Packerst, de Rodgers megoldotta a hosszú játékot és a támadás végén Crosby mezőnygóljával hat pont lett a különbség, de még két perc hátra volt. Roethlisberger első passza sikeres volt ebben a fontos támadásban, de ezután
[/ppp_patron_only]háromszor sem találta meg elkapóit, így Rodgers ért fel a csúcsra és szerezte meg az MVP címet is.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások