Az NFL történelem 10 legnagyobb szezonvégi feltámadása

Egy rossz kezdés után még nincs veszve minden. Az NFL történelme során számtalan olyan csapat volt, amely rosszul kezdte a szezont, és utána gyakorlatilag fel is adta a harcot, és azzal kezdett foglalkozni, ki húzhatnának a drafton. Voltak azonban csapatok, akik nem voltak hajlandók feladni, és utolsó lélegzetvételükig küzdöttek. Az ő jutalmuk pedig egy playoff szereplés lett. Ezekből a csapatokból jöjjön most az általam választott 10 legjobb.

[ppp_patron_only level=”4″ silent=”no”]

10. 2016 Packers

A lista 10. helyezettje valószínűleg ismerős mindenkinek. Két évvel ezelőtt a Packers egy igencsak mély gödörben találta magát, mikor a szezon felénél 4-6-tal álltak. A Redskins elleni 42-24-es vereség után pedig úgy tűnt, meglesz a második szezon Aaron Rodgers karrierjében, mikor nem jutnak be a playoffba. Rodgers azonban nem hagyta, hogy ez megtörténjen. Bejelentette a „Run the Table” hadjáratot, és végül a Packers minden maradék meccsét megnyerve 10-6-tal csoportelsőként bejutott a rájátszásba. Ott pedig egészen az NFC döntőig jutottak. Nem is ragozom tovább ezt, feltételezem mindenki emlékszik még erre.

9. 2012 Redskins

Ez sem volt még olyan régen. A Redskins 2012-ben a fél draftját eladta, csak megszerezhesse Robert Griffint. Griffin és vele a Redskins is szenvedett a szezon első felében, és 3-6 után már lélekben mindenki feladta azt az évet. Csakhogy Griffin erőt vett magán, és a vezetésével a Redskins megnyerte mind a 7 hátra lévő meccsét, és végül 10-6-tal csoportelső lett.  Sajnos ez a történet nem ért szép véget, hála annak a remek edzői/játékosi döntésnek, hogy a láthatóan járni is képtelen Griffin maradjon továbbra is pályán a playoffban a Seahawks ellen. Kár érte, egy szép karrier kezdete lehetett volna ez a szezonvégi feltámadás.

8. 1994 Patriots

1994-ben nagyon sok minden megváltozott New Englandben. Az új tulajdonos Robert Kraft annak lehetett a tanúja, hogy a frissen megvett csapata végre jól játszik, de valahogy soha nem jön ki a lépés. Az első két meccsüket úgy veszítették el, hogy kétszer is 35 pontot szereztek. És a következő hetekben sem lettek sokkal szerencsésebbek. A szezon felénél 3-6-tal álltak, ahonnan nem sok remény volt egy pozitív szezonra. De egy meccs mindent megváltoztatott. A 11. héten a Vikings ellen játszottak és két negyed után 20-0-s hátrányba kerültek. De nem adták fel, és hatalmasat küzdve hosszabbításban 26-20-ra diadalmaskodhattak. Ez a győzelem pedig elindította őket az úton felfelé, és megnyerve a hátralévő összes meccsüket, 10-6-tal sikerült elcsípni az utolsó playoff helyett. Igaz, ott a Belichick által edzett Browns megverte őket, de a csapat így is erőn felül teljesített, és ezzel a szezon végi teljesítménnyel visszaadták a hitet szurkolóknak, és Kraftnak is.

7. 1995 Lions

1995-ben a Lionsnál állt a bál. A vezetőség és az edző, Wayne Fontes között megromlott a viszony, és nyílt titok volt, hogy meg szeretnének szabadulni az edzőtől. És nagyon úgy tűnt, ez be fog következni, a Lions ugyanis 3-6-tal rajtolt, és egy esetleges playoff nélküli szezon tökéletes ürügy lett volna Fontes kirúgására. Csakhogy a Lions játékosok nagyon szerették az edzőjüket, és elhatározták, mindent megtesznek azért, hogy megmentsék az állását. Rosszul kezdték a szezont, de a közös akarat mindenkiből kihozta a legjobbat. A hátralévő 7 meccset mind megnyerték, ráadásul úgy, hogy 24 pont volt a legkevesebb, amit szereztek ezeken a meccseken. Ennek köszönhetően 10-6-tal wild card helyen bejutottak a playoffba, és Fontes megtarthatta az állását. Igaz, messzire nem jutottak. Mindjárt a legelső playoff meccsen 58-37-es vereséget szenvedtek el az Eaglestől, így a csodaszezon véget ért. De még ennek ellenére is büszkén emlékezhettek vissza arra a szezonra, mikor a játékosok szeretete az edzőjük iránt olyan végletekbe tört, hogy egy ilyen rossz kezdést is képesek voltak kijavítani.

6. 2002 Jets

2002-ben a Jetsnél valami nagyon elromlott. Azok után, hogy az első meccsüket megnyerték, négy meccset buktak zsinórban. Ráadásul mindezt 38-131-es pontkülönbséggel sikerült elérni. Teljesen kilátástalan volt a helyzet, és két héttel később sem lett rózsásabb. Csakhogy 2-5 után a csapat edzője, Herm Edwards összeszedte a csapatot, és lépett egy merészet. Az addig gyengén játszó irányítót, Vinny Testaverde-t a padra ültette, és pályára küldte az addig még kipróbálatlan Chad Penningtont. Pennington pedig meghálálta a bizalmat, és a vezetésével a Jets legyőzte a 6-2-vel álló Chargerst 44-13-ra. Ez a győzelem pedig elindított valamit a többi játékosban is, és elkezdték sorra nyerni a meccseiket. Az utolsó héten aztán a 12-3-mal álló Packers ellen is diadalmaskodtak 42-17-re, és végül 9-7-tel sikerült megnyerniük a csoportot. A jó formát pedig sikerült legalább egy playoff meccsre átmenteni, és 41-0-s eredménnyel küldték haza a Coltsot. A divíziós kört már nem élték túl, ott 30-10-re kikaptak a Raiderstől, de a szezonra így is büszkék lehettek, mert a teljes kilátástalanságból sikerült a lehető legtöbbet kihozni.

5. 1993 Oilers

Az Oilersnek 1993-ban nem volt könnyű feladata. Az előző évben elszenvedték történelmük legnagyobb vereségét, mikor 35-3-as előnyről kikaptak a Billsszel szemben a wild card körben. Ez a vereség pedig rányomta a bélyegét a szezonkezdetükre is. Az Oilers az első öt mérkőzéséből négyet bukott, és a mutatott játékra sem lehettek túl büszkék. Főleg a Buffalo elleni visszavágó volt kínos, ahol a Bills a földbe döngölte őket egy 35-7-es eredménnyel. És ez volt az utolsó vereségük abban az alapszakaszban. Ez a Bills elleni vereség akkora pofont adott nekik, hogy feleszméltek az előző évi másnaposságból, és végre elkezdtek playoff esélyeshez méltóan játszani. Az Oilers 11 meccset nyert zsinórban, és az 1-4-es kezdés után 12-4-gyel fejezték be a szezont, ami a második kiemelésre volt elég. Az álomszezon azonban nem folytatódott, a playoffban a Chiefs kiverte őket, így elmaradt a Bills elleni tényleges visszavágó. Ennek ellenére idáig eljutni a kezdés után szép teljesítmény volt. És ha már a Chiefs szóba jött…

4. 2015 Chiefs

Ez is viszonylag friss emlék még. Három éve a Chiefs egy borzalmas szezonrajtot vett. Az első heti győzelem után 5 meccset bukott zsinórban, és Andy Reid a nagyszerű döntéseivel (pl. Charles futás a Broncos ellen, amiből fumble TD lett) gyorsan elkezdhetett aggódni az állása miatt. Ez a pánik pedig beindíthatott nála valamit, és azonnal összerántotta a csapatot. A szezon második felében pedig rá sem lehetett ismerni a Chiefsre. Mindenki, aki szembement velük elbukott, és ha egy kicsit szerencsésebben alakulnak az utolsó heti meccsek, akkor még a csoportot is megnyerhették volna. A 11-5 azonban végül csak egy wild card helyre volt elég, de arra a meccsre sikerült továbbmenteniük a jó formát. 30-0-ra verték a Texanst és 1993 után végre újra nyertek a playoffban. Andy Reid pedig mennybe ment ezután a nagyszerű feltámadás után.

3. 1992 Chargers

A dobogó alsó fokára került az a csapat, amely azt a bravúrt hajtotta végre, hogy 0-4-es kezdés után megnyerte a csoportját. Ez a csapat pedig a Chargers volt. ’92-ben a csapat új vezetőedzővel, Bobby Ross-szal vágott neki a szezonnak, akinek mindjárt egy nehéz helyzetből kellett kiutat találnia. A Chargers az első négy meccsén összesen 2 TD-t tudott csak értékesíteni, és egy 1/1-es csapat benyomását keltette a játékuk. Ross azonban úrrá lett a kialakult káoszon, a csapat pedig követvén edzőjüket 11 meccset nyert a maradék 12-ből. A 11-5-ös mérleg pedig elég volt arra, hogy megnyerjék a csoportot, és még a playoffban is győzni tudtak a Chiefs ellen, akiktől nem mellesleg mindkétszer kikaptak az alapszakaszban. Ross talán az újonc edzők legnagyobb tettét hajtotta végre ezzel a szezonnal, mert 0-4 után is képes volt kiutat találni. Máig a ’92-es Chargers az egyetlen csapat, amely képes volt 0-4 után csoportot nyerni, ez pedig olyan teljesítmény, ami legalább egy bronzérmet érdemel.

2. 1976 Steelers

A ’70-es évek nagy csapata a Steelers volt, akik mindenkin átgázoltak, és nem hagytak túlélőket. ’76-ban azonban ez a kép a rettegett Steelersről megtörni látszott. Az első öt meccsükből négyet buktak, és még a kezdőirányító Terry Bradshaw is megsérült. A helyzet reménytelennek tűnt, hiszen ekkor még csak négy csapat juthatott tovább konferenciánként, és csak 14 meccset játszottak a csapatok. 1-4 után pedig elég kicsi volt annak az esélye, hogy a Steelers belekerüljön ebbe a négyesbe. A Steelersnek azonban sikerült ez, köszönhetően a védelmének,  ami a hátralévő 9 meccsen csak egyetlen alkalommal engedett TD-t az ellenfélnek. És nem mellesleg ötször is lenullázták az aktuális ellenfelet. A Steelers védelme hatalmas küzdeni akarásról tett tanúbizonyságot ’76-ban, és mivel a csillagok is úgy álltak, sikerült 10-4-gyel megnyerni a csoportot. Végül az AFC döntőben kikaptak a Raiderstől, de talán erre a szezonra lehetnek a legbüszkébbek. Azon a 9 meccsen a „Steel Curtain” valóban áthatolhatatlan volt, és minden idők egyik legjobb védőegységét adták át az utókornak. Ez pedig nálam egy ezüstérmet ért.

1. 1970 Bengals

És itt az aranyérmes. Gondolom sokatokban felmerült a kérdés, hogy mivel lehet még ezt fokozni. Volt már 0-4, 1-5, 9 meccs 1 kapott TD-vel, meg sok egyéb más. Mi tudja ezt még ezeket is verni? Nos, a Bengals 1970-ben győzelemmel kezdte a szezont, és után zsinórban hat meccset bukott. 1-6 a szezon közepén, és ugye még itt is érvényes volt az, hogy konferenciánként csak négy csapat juthatott tovább egy 14 meccses alapszakaszban. 1-6 után erre a létező legkevesebb esély volt, és a legtöbb csapat ezen a ponton már elkezdett volna azon gondolkodni, hogy a magas draftpickkel kit húzzanak majd. De nem a Bengals. Ők elhatározták, hogy küzdeni fognak az utolsó lehelletükig, bármennyire is tűnjön reménytelennek a helyzet. És ez a mentalitás végül jutalmat nyert. A Bengals megnyerte minden hátralévő meccsét, és 1-6 után 8-6-tal fejezték be a szezont. Ami a csillagok furcsa állásának hála elég volt a csoportgyőzelemre. Nyilván hozzá tartozik ehhez a történethez az is, hogy a csoportriválisok is gyengék voltak, de itt az igazi szenzáció igazából az volt, hogy egy csapat nem állt le 1-6 után, és nem mondta azt, hogy ez a szezon már elveszett. Tovább küzdöttek, és végül egy csoportgyőzelem lett a jutalmuk. Ez a fajta mentalitás és harci szellem pedig nálam minden szempontból aranyérmes.

Ez lenne tehát az én listám. Aki kiegészítené, vagy csak hozzáfűznivalója van valamelyik elemhez, az nyugodtan írjon egy kommentet, és beszélhetünk róla. Ezek a csapatok megérdemlik.

[/ppp_patron_only]