Minden ami NFL
Az NFL történelem 10 legnagyobb szezonvégi összeomlása
A jó kezdés nem minden. Sok csapat kezdte már el a szezonját bíztatóan, de keveseknek sikerült ezt a jó kezdést átmenteni a szezon második felére is. Páran túlélték a gyengébb játékot, és bejutottak a rájátszásba. Azonban voltak olyan csapatok, akik hiába kezdték kitűnően az évet, lemaradtak a playoffról. Jöjjön 10 csapat, akik bebizonyították, nem elég a szezon elején jól játszani, mert az igazi foci decemberben kezdődik.
[ppp_patron_only level=”4″ silent=”no”]
10. 1998 Steelers
A ’90-es években a Steelers újjászületett. Ugyan az a csapat nem volt egy „Steel Curtain”, de méltó utódai voltak a ’70-es évek dinasztiájának. Minden évben playoff résztvevők voltak, és ’98-ban sem tűnt úgy, hogy lemaradnának a rájátszásról. Végül egy 7-4-es kezdés után mégis sikerült ez a bravúr. Igaz, ebben közrejátszott egy meglehetősen furcsa esemény. Hálaadás napján Detroitba látogattak, és a meccs hosszabbításba torkollott. A pénzfeldobásnál a futó, Jerome Bettis döntötte el, hogy „Fej” vagy „Írás” legyen. Csakhogy ekkor még nem a pénzfeldobás előtt, hanem közben mondták be a hívásokat. A bíró feldobta az érmét, és míg az repült Bettis bemondta, hogy „Írás”. Csakhogy a bíró félrehallotta, és azt hitte „Fej” a hívás. A dobás eredménye „Írás” lett, de mivel a bíró „Fejet” hallott, és ezt jelentette be, ezért támadhatott a Lions. Hiába tiltakozott Bettis. A Lions természetesen megynerte a meccset, és ez után a Steelers minden maradék meccsét elvesztette. A szezont végül 7-9-cel zárták, a rájátszás pedig hosszú idő után először, elmaradt.
9. 1994 Jets
1994-ben nagy volt a harc az AFC East első helyéért, és a szezon közepén úgy tűnt, a Jets lehet a befutó. A 12. heti Vikings elleni győzelem után 6-5-tel álltak, és a Dolphinsszal közösen ők vezették a csoportot. A 13. héten pedig végleg bebiztosíthatták volna a csoportot, ugyanis a Dolphins ellen az utolsó pillanatokig vezettek. De jött Dan Marino, és a híres fake spike play. Marino úgy tett, mintha a futó óra miatt földhöz akarná vágni a labdát, a Jets védők pedig el is hitték neki, hogy ez a szándéka. Marino azonban megtartotta a labdát, és bedobta az endzone-ba. A megelepett Jets védők semmit nem tudtak tenni ellene, és ezzel a játékkal nyert a Dolphins, a Jets pedig elindult a lejtőn. A játékosok képtelenek voltak túltenni magukat azon, hogy így túljártak az eszükön, és minden hátralévő meccsüket bukták. A 6-5-ből 6-10 lett, és a csoport utolsó helyén végeztek.
8. 1994 Eagles
Azt hitted a Jets volt az egyetlen csapat ’94-ben, aki zöld mezt viselt, és egy nagyszerű kezdés után totálisan összeomlott? Hát tévedtél. Az Eagles nagyszerűen kezdte a ’94-es szezont, az első meccseiken legyőzték mind a Packerst, mind a 49erst (utóbbit 40-8-ra a földbe döngölték) és a szezon közepén 7-2-es állásnál úgy tűnt, képesek lesznek megszorongatni a Cowboyst, és talán Super Bowlig is eljuthatnak. És hogy mi romlott el ezután? Hát úgy minden. Jött egy borzalmas meccs a Browns ellen, ahol a csapat össze-vissza botladozott, és egy nagyon sima vereséget szenvedtek el. Ezután pedig jött a teljes összeomlás. Az Eagles minden hátralévő meccsét elveszítette, és még az olyan nagyszerű döntések sem segítettek ezen, mint pl. a kezdőirányító Randall Cunningham lecserélése. A 7-2-ből 7-9 lett, és elmaradt a playoff. Pár hét alatt képesek voltak a mennyből a pokolba jutni. Szép munka volt.
7. 2015 Falcons
Ezt nem hiszem, hogy nagyon be kellene mutatnom, a többség még biztos emlékszik rá. A Falconsra jellemző, hogy a meccsek második felére leolvadnak, de 2015-ben sikerült a szezonra is átterjeszteni ezt a betegséget. 5-0-val kezdtek, és az egyik legdinamikusabb támadóegység volt az övék. Aztán történt valami, amit szerintem máig nem ért senki, és a csapat szépen lassan elkezdte gyűjteni a vereségeket. Sorra kaptak ki a közepes vagy gyenge csapatoktól, és a szezon végére csak azt tudták elérni, hogy ne negatív legyen a mérleg. Nem éppen így kell folytatni egy jó kezdést.
6. 1978 Redskins
1978-ban nagyon sok minden megváltozott Washingtonban. Jack Pardee személyében új vezetőedzőjük lett, akinek az első dolga volt beküldeni a kezdőbe az irányító Joe Theismannt, aki korábban csak punt visszahordásoknál volt fenn. A csere bevált, és a Redskins egy nagyszerű rajtot vett. Sorra győzték le az ellenfeleiket, köztük a csoport egyeduralkodóját, a Cowboyst is. 6 meccs után 6 győzelemmel álltak, és senkinek még csak meg sem fordult a fejében, hogy bármi elromolhatna. Pedig elromlott. Jött egy meccs a Giants és az Eagles ellen, és ezen a két meccsen Theismann 5 INT-t dobott 0 TD mellé. Ez a két meccs olyan szinten letörte a Redskins morálját, hogy képtelenek voltak újra talpra állni. A kegyelemdöfést a Dallas elleni visszavágó adta, mikor egy megsemmisítő 37-10-es vereséget szenvedtek el. Az után a meccs után nem is tudtak többé nyerni, és végül 8-8-cal fejezték be a szezont.
5. 2009 Broncos/Giants
2009-ben négy csapat is nagyszerű rajtot vett. A Colts, a Saints, a Broncos, és a Giants is 5 héten keresztül veretlen volt, és a legtöbben azt gondolták, ez a négy csapat fog majd a konferenciadöntőkön is játszani. Nos, a Colts és a Saints megtette a magáét ehhez, a Broncos és a Giants története azonban csúnya véget ért. A Giants 5-0-ás kezdés után utazott New Orleansba, ahol végül 45-27-re kikaptak, és valami eltört bennük a vereség után. A hátralévő meccseikből csak hármat tudtak megnyerni, és miután az utolsó két héten 85-16 arányban vereséget szenvedtek a Pantherstől és a Vikingstól, búcsút vehettek a playofftól. A Broncos egy fokkal túlszárnyalta ezt a teljesítményt. Újonc edzőként Josh McDaniels hatalmasat robbant. Kyle Ortonból egy NFL kész irányítót faragott, és a vezérletével 6-0-val rajtoltak. Még a Patriotsot is sikerült megverni. Mindenki azt kezdte mondogatni, hogy McDaniels egy zseni, és már az év edzőjének kiáltották ki. Aztán jött a kemény pofon. Először kikaptak a Ravenstől 30-7-re, majd a Chargerstől 32-3-ra. De az igazi mélypont a 15. héten érkezett el, mikor a JaMarcus Russell vezette Raiders is megverte őket. Az a vereség pedig tökéletesen bemutatta, milyen mélyre süllyedt a csapat. 6-0 után 8-8 lett, a playoff elmaradt, McDanielst pedig 1 évvel később kirúgták.
4. 2008 Buccaneers
Jon Gruden 2002-ben Super Bowlt nyert a Buccaneersszel, de utána a csapat nagyrészt csak vegetált. Nem igazán voltak nagy sikerek, és sokan már kezdték megkérdőjelezni Gruden döntéseit. De 2008-ban mindenki elhallgatott. A Bucs sorra nyerte a meccseit, és a szezon utolsó negyedének 9-3-as mérleggel vágott neki. Egy győzelem elég lett volna a playoffhoz, kettő pedig akár bye weeket is jelenthetett volna. Nem volt semmi ok a pánikra, csakhogy jött a Panthers elleni hétfő esti zakó, majd a Falcons elleni vereség. De még mindig nem volt ok a pánikra, két gyenge csapat maradt hátra a Chargers és a Bears személyében. Ha csak az egyik ellen nyernek, már playoffban vannak. És kikaptak mindkettőtől. Ráadásul minkét alkalommal hazai pályán. 9-3 után 9-7 lett, és ez abban az évben nem volt elég a rájátszásra. Ezzel a szezonvégi összeomlással pedig végleg véget ért a Gruden éra.
3. 1987 Chargers
1987-ben senki nem várt semmit a Chargerstől. Éppen ezért mindenki meglepődött, mikor azt látták, hogy az első heti vereség után zsinórban 8 meccset nyertek. Ráadásul azt a három meccset is megnyerték, ahol a sztrájk miatt amatőröknek kellett játszaniuk. Ezek után pedig mindenki elkezdett gondolkodni. Abban az évben San Diegóban rendezték a Super Bowlt, a Chargers pedig 8-1-gyel állt. Talán összejön végre egy hazai Super Bowl. A playoff biztosnak tűnt, és nem igazán akadt igazi kihívó az AFC-ben. Minden jel arra mutatott, hogy a Chargers hazai közönség előtt játszhat majd döntőt. Csakhogy jött a Seahawks elleni 34-3-as vereség, amit követett egy újabb, egy újabb, és egy újabb. A végső tőrdöfést az utolsó heti, Broncos elleni 24-0-ás bukás adta meg. A biztató kezdés után a Chargers minden maradék meccsét elbukta, és végül 8-7-tel lemaradt a playoffról. Ez a történet pedig azért is targikus, mert a csapat két legendája, a QB Dan Fouts, és a TE Kellen Winslow is visszavonult a ’87-es szezon után. Nem ilyen búcsút érdemeltek volna.
2. 2003 Vikings
Kevés jobb csapat volt a ligában 2003-ban, mint a Vikings. Főleg az offense terén. Daunte Culpepper (QB) és Randy Moss rettegésben tartotta az ellenfelek védősorait, és hat meccs elteltével a Vikings birtokolta a legjobb offense címet. Ráadásul 6-0-val is álltak, és két meccses előnyük volt a Packershöz képest. Annyira tehetséges volt az a csapat, hogy senkinek mégcsak meg sem fordult a fejében, hogy képesek legyenek innen elbukni. Márpedig képesek voltak. A szezon második felében elkezdték elbukni a meccseiket, és a hajdan oly rettegett offense hirtelen eltűnt. De még mindig nem volt totális a bukás. Ugyan 6-0 után 9-6 lett, de még mindig övék volt az előny. A csoportgyőzelemhez pedig nem kellett semmi mást tenniük, mint az utolsó héten idegenben megverni a 3-12-vel álló Cardinalst. Egyszerű feladat volt. A Cardinals abban sem volt biztos, hogy nyerni akar, hiszen ha kikapnak, övék az 1/1. Végül úgy döntöttek kimennek, és játszanak, aztán lesz ami lesz. Szóval a Vikings előtt nem volt olyan túlzottan nehéz feladat. De még ezt is sikerült elbénázni. Nem is akárhogy. Az utolsó percekben még 17-6-ra vezettek, de a Cardinalsnak sikerült TD-t csinálnia, amivel 17-12 lett. Idő viszont nem volt, így onside kick kellett. Természetesen sikerült. De még mindig nem volt veszve minden, csak annyit kellett elérni, hogy a Cardinals ne szerezzen TD-t. Természetesen a Cardinals TD-t szerzett 4&24-re az utolsó másodpercben., így 18-17-re nyertek. Ezzel a Cardinals győzelemmel pedig a Packers nyerte a csoportot, a Vikings pedig kiesett. Csak a létező legkönnyebb ellenfelet kellett volna megverniük, de még ez sem ment nekik. Totális összeomlás.
1. 1993 Dolphins
És akkor elérkeztünk az aranyérmeshez, amit nem szívesen raktam ide, de sajnos itt a helye. 1993-ban a Dolphins szurkolók elkezdtek újra reménykedni. A Don Shula – Dan Marino páros egy évvel korábban AFC döntőig jutott, és mivel a csapaton nem sok változás történt, ezért az volt az általános vélekedés, hogy újra legalább AFC döntőig jutnak. És aztán megtörtént a tragédia. Az ötödik héten Marino achilles sérülést szenvedett, és kidőlt az egész szezonra. A Dolphins szurkolókat pedig elfogta a pánik, hogy mi lesz ezután. Marina nélkül nemhogy AFC döntő, de még playoff sem lesz. Elsőre ezt gondolták, aztán eltelt egy hét, majd még egy, és még egy, a Dolphins pedig sorra nyerte a meccseit. A Marino helyére beálló Scott Mitchell tökéletesen vezette a csapatot, és miután idegenben megverték a bajnok Cowboyst, 9-2-re módosult a mérlegük. Ezen a ponton a playoff biztos volt, sőt az első kiemelés is nagyon valószínűnek tűnt. Úgy tűnt, ha nem is Marinóval, de Marinóért képes lesz a csapat végre Super Bowlt nyerni. Hát nem így alakultak a dolgok. Először elbuktak két szoros meccset a Steelers és a Giants ellen, majd jött két nagyobb vereség a Bills és a Chargers ellen. A csoportgyőzelem és vele az első kiemelés elszállt, de az utolsó wild card helyre még mindig volt esély. Csak verni kellett hozzá a 4-11-es Patriotsot. A Dolphins hatalmasat küzdött, de végül hosszabbításban 33-27-re vereséget szenvedett, és 9-7-tel lemaradt a rájátszásról. Ez pedig több szempontból is tönkretett egy csodálatosan induló évet. Don Shula ’93-ban előzte meg George Halast, és lett az NFL legtöbb győzelmével rendelkező edzője. Mégis, ha erre az évre gondol valaki, akkor nem ez fog egyből az eszébe jutnia, hanem az, hogy 9-2-ről sikerült elbukni a playoffot.
Ez lenne az én listám. Ha számotokra van még olyan csapat, ami szerintetek beférne ide, vagy csak szeretnétek valamit hozzáfűzni valamelyik “bravúrhoz” akkor kommentben nyugodtan megtehetitek. Szerencsére az NFL történelem nem csak ilyen nagy összeomlásokkal van tele, hanem bizony fellelhetők hatalmas feltámadások is. Legközelebb ezekkel fogok jelentkezni.
[/ppp_patron_only]