A liga öt legjobb támadósora

Jövő héten elkezdődik az alapszakasz az NFL-ben, így mindössze ennyi időnk maradt arra, hogy szezon előtti rangsorokat állítsunk fel (bár jó eséllyel úgy sem találunk el semmit, hisz mint ahogy az ősi indián közmondás tartja: az NFL-ben minden megtörténhet). Így hát nézzük meg, miért nem elég egy jó irányító ahhoz, hogy valaki a legjobbak közé kerüljön.

A toplistát úgy állítottam össze, hogy a teljes offense-t figyelembe vettem és próbáltam a lehető legtehetségesebb és legjobb kvalitású egységeket kiválasztani. Természetesen nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy az offense lelke az irányító, de hiába lesz jó eséllyel például a Packers top5-ös sok tekintetben, az elsősorban Aaron Rodgers érdeme lesz, nem pedig az egységé (fun fact: a Packers így is csak éppen kicsúszott). A top5-höz épp ezért az irányító mellett szükség van jó futókra és futójátékra, valamint kiváló támadófalra és elkapószekcióra is.

5. New England Patrits

Ha nem lennék ennyire pesszimista Patrick Mahomesszal szemben, akkor a Chiefs lenne itt az ötödik helyen, ugyanis az irányítót leszámítva vagy jobbak, vagy minimum egy szinten vannak a Patriotsszal. Nem mintha a Pats támadósora ne lenne most is ligaelit, csak ez leginkább két elit játékos és egy remek szakember teljesítményét dicséri.

Az nem kérdés, hogy a Patriotsé a liga egyik top2-es irányítója, illetve Rob Gronkowski révén az NFL legjobb TE-je is New Englandben játszik. Az elkapósor már eléggé foghíjas (Hogan, Edelman, Patterson, Dorsett), Brandin Cooks és Danny Amendola azért hiányozni fog, de a csapat már évek óta igazi WR1 nélkül játszik és eddig nem volt probléma a hatékonysággal. Ráadásul az elkapók mellett ott van az idei első körös Sony Michel, James White és Rex Burkhead futóposzton, akik hibátlanul fogják ellátni az elkapó-feladataikat, mellette pedig stabilan fogják termelni a földön is a yardokat.

A támadófal abszolút rendben van Isaiah Wynn kiesése ellenére is, és bár a Brown–Thuney–Andrews–Mason–Cannon ötös nem a legfelkapottabb nevekből áll, ameddig Dante Scarnecchia a támadófaledző, addig sokkal inkább állítanám e mögé az irányítómat, mint például az első körösökkel és sztárokkal teletűzdelt detroiti fal mögé.

4. Philadelphia Eagles

A címvédő valamiért mégiscsak címvédő, és az az egység, ami túl tudja dobni Tom Bradyt, annak a legjobbak között a helye. Carson Wentz visszatér, ő pedig a tavalyi éve alapján stabilan top10-es irányító lehet, és ha nem is a legszexibb nevekből áll az elkapósora, azért a Jeffery-Agholor-Wallace hármasnál bőven van rosszabb az NFL-ben. Ráadásul a Patriotshoz hasonlóan itt is van egy kiválóan elkapó tight end, Zach Ertz mellé pedig érkezett Dallas Goedert, aki egyelőre egy nagyon ígéretes red zone célpontnak tűnik.

Az Eagles futóit nem tartom olyan jónak, mint a Patriotsét, sem Corey Clement, sem Jay Ajayi nem győzött meg eddig igazán, Darren Sproles viszont továbbra is aduász lehet a csapatnál. Nem mintha ez bármiféle problémát jelentene a bajnoknál, hisz itt van a liga toronymagasan legjobb támadófala:

• Jason Peters – All-Pro szint, potenciális Hall of Famer
• Stefen Wisniewski – top20-as guard
• Jason Kelce – top3-as center, All-Pro szint
• Brandon Brooks – top5-ös guard
• Lane Johnson – a liga legjobb RT-je

Emögött a támadófal mögött (úgy, hogy Peters szinte végig sérült volt) 132 yardot tett meg az Eagles meccsenként és pass protectionben is a liga jobbik harmadába tartozott az egység. Egyszerűen annyira jó az egység, hogy még Nick Folesszal is megkockáztatnám ezt a top5-öt.

3. Atlanta Falcons

Az Atlanta Falcons támadósora az egyik, ha nem a legkomplettebb egység az egész ligában. Kyle Shanahan távozása óta  (és igazából előtte is) azonban az az ember érzése, hogy közel sem tudják kihozni az egységből a maximumot. Hogy ez Matt Ryan hibája (én alapvetően rá szavazok, hisz mellé nagyon kell egy legalább közepes OC), vagy ő is csak áldozata-e valaminek, azt mindenki döntse el maga: az ugyanakkor biztos, hogy a legtöbb irányító a fél karját odaadná egy ilyen támadósorért.

Julio Jones a liga egyik top3-as elkapója, akit nagyon jól ki tud egészíteni Mo Sanu, ráadásul melléjük érkezett az első körben Calvin Ridley is. Továbbá ott van a Coleman-Freeman futópáros, ami az egész NFL egyik legsokoldalúbb és leghatékonyabb duója: legyen szó futásról vagy elkapásról, de akár még passzblokkolásról is, a legjobbak között vannak.

A támadófal is önmagáért beszél még akkor is, ha Alex Macken kívül nincs is kifejezetten elit játékos. Jake Matthews azonban így is top15-ös tackle és Ryan Schraeder is bőven kezdő kaliber, mellettük pedig Andy Levitre és Brandon Fusco is korrekt játékra képes. Egyedül a TE-poszt az, ami csak átlagos, de mivel tight endből amúgy is kevés jó van (a lista első két helyezettjének még ilyen sincs), illetve mivel Austin Hooper így is el tudja látni a feladatát, ez sem egy szignifikáns gyengeség.

2. New Orleans Saints

A Saints és a Falcons között csak az döntött, hogy Drew Brees jobb irányító, mint amennyivel erősebb a Falcons támadósora. Elsősorban a támadósorban van lemaradva a New Orleans: az újonc Ramczyk jól szált be, kiváló RT lesz belőle és a jobboldali guard, Larry Warford is hozza a tőle elvárható szintet. Max Unger azonban látványosan nem találja a formáját, Andrus Peat csak nagy jóindulattal nem bust 1/13-as létére, Terron Armstead pedig hiába elit tehetségű, ha nem tud pályára lépni. Persze így sem rossz az egység, de ennél azért bőven volt már jobb támadófal Brees előtt.

Ami a skillplayereket illeti, az Ingram-Kamara duó a legjobb és legsokoldalúbb RB-duója a ligának, bár Ingram eltiltása nyilván nem előny. Michael Thomas top5-ös elkapóvá nőtte ki magát, mögötte azonban elég nagy a szakadék: sem Ted Ginn, sem Cameron Meredith nem jobb egy erős közepesnél, ráadásul TE-kből sem áll jól csapat még akkor sem, ha Benjamin Watsonnak volt 825 yardos és hat TD-s szezonja is Saints játékosként.

1. Pittsburgh Steelers

A Steelers első helye gyakorlatilag évek óta biztos a hasonló listákon. Le’Veon Bell a liga legjobb futója, mögé nem is kell más, míg Antonio Brown az NFL legjobb elkapója, akit egy nagyon tehetséges JuJu Smith-Schuster egészít ki a pálya másik oldalán. A tavalyelőtti gyengesége és a Patriotstól elszenvedett demoralizáló PO-vereség után pedig Big Ben újra szárnyal, tavaly ismét top5-ös teljesítményt nyújtott.

Ezt a skillsetet már csak a támadófal tudná lerontani, de csak az Eagles egyértelműen jobb a Steelers kezdő ötösénél. Villanueva évről évre jobb, közelít a top20-as tackle szinthez, Gilberttel együtt egy nagyon stabil duót alkotnak. Maurkice Pouncey is hozza a kötelezőt, bár a center teljesítménye meglehetősen hektikus, szerencséje a nagyon jó Ramon Foster és a liga egyik top3-as guardja, David DeCastro van mellette. Különösen futásblokkolásban jó az egység, nem véletlenül tud Bell másodpercekig nyugodtan várakozni, míg lyukat nyitnak előtte, de Big Ben sem panaszkodhat az elmúlt három évben engedett 21, 17 és 20 sack miatt.

Minőségi tight endje mondjuk a Steelersnek sincs, Vance McDonald és Jesse James inkább az elmegy kategória, de mint ahogy a Saintsnél és a Falconsnál is írtam: ennyi belefér.