Ez meg mi volt, Minnesota?

A valaha volt második legnagyobb upsetet okozta a Bills, amikor 17 pontos underdogként 21 ponttal verték a Vikingst. A Raiders megint leolvadt a negyedik negyedre, a Ravens és a Broncos hozta a formáját, a Jaguars pedig megint kikapott a mumus Titanstől.

Buffalo Bills @ Minnesota Vikings 27-6

A Vikingsra szinte szót sem érdemes vesztegelni. Ugyanaz a balf*sz gameplanning és felkészületlenség, elbizakodottság volt a csapatban, mint az NFC-döntőben tavaly. Az ötlet nem rossz, itt egy borzasztó pontatlan újonc irányító, kényszerítsük mélyre. Csak akkor szállt el a tudomány, mikor sikerült mélyre mennie, és ha éppen nem, akkor is futott 4-5 yardokat. Az eredmény azért érdekes mégis, mert Allenen kívül senki nem játszott jól a Bills támadósorából. A védelem teljesen vakon volt a liláknál, a félidei kiigazítás pedig érezhetően segített, mindkét csapategység összeszedte magát kissé, de miután a védelem ezüsttálcán nyújtotta a haladást a Buffalónak, az offense pedig két rövid drive-ot is ajándékozott elvesztett labdákból, nem volt sok esély.

A Buffalo annál inkább megérdemli a dicséretet, Allen breakoutja pont a Vikes védelme ellen nagyon nagy szó, és látványosan helyreállt a védelem, miután Sean McDermott átvette a hívásokat. Jerry Hughes simán a meccs MVP-je a védők közül, 15 alkalommal helyezett nyomást Cousinsra a 44 passzkísérletéből. Matt Milano is kitett magáért, INT itt, strip sack ott, csak úgy röpködtek a statisztikai listára felkerülő megmozdulások.

Az elvárások nem fognak nagyot változni, a Vikings még mindig contender, és kemény meccs várható a Rams ellen csütörtök éjjel, a Bills pedig továbbra is kaparni fog a Packers ellen, hogy ne az elsők között húzzon jövőre. De attól az upset győzelem még upset győzelem, ez a morálrobbanás kelleni fog az öltözőbe, a Vikings számára pedig remélhetőleg kijózanító lesz a pofon.

(KGYM)

Oakland Raiders @ Miami Dolphins 20-28

Szar lehet egy ilyen TD-vel kikapni az utolsó percekben, mint amit Wilson és Grant mutatott be.

Messze nem indult a Raidersnek olyan szépen a meccs eleje, mint eddig, és ha köhögősen is, de a védelem révén az élen voltak. A csapatnak viszont három mérkőzésből másodjára is sikerült kétszámjegyű előnyt leadni a meccs során, és megint nem tudtak 20 pontnál többet szerezni. Tannehillre képtelenek voltak nyomást helyezni, csak ugye a két fal között van némi különbség. De ez csak idén lesz így, szépen lassan Key és Hurst is beletanul a szakmába, na meg ugye jövőre top 3-ban ki lehet húzni majd Nick Bosát, akit a bátyjánál is félelmetesebbnek emlegetnek. A támadók között valami nagyon nincs rendjén, és úgy látszik, Carr nem lesz képes egykönnyen túllépni a tavalyi szezonon fejben, Gruden pedig pont nem olyan hírben áll, mint aki nevelgeti és védi az irányítót.

A Dolphins esetében még mindig nem tudok dönteni. Nem találkoztak eddig vérmes védelemmel, így Tannehill sikerének értéke is kétséges. Ha a mostani szintet hozzák, simán esélyesek lehetnek egy rájátszásra is akár. Furcsa volt a játékuk is, ugyanis annak ellenére nyertek, hogy a fél lábbal már a koporsóban fekvő Nelson közel 200 yardot kapott el a secondaryn, gyakorlatilag semmilyen futójáték nem volt Tannehillen kívül, nagyon rozsdásan indultak, és mégis, mégis sikerült. Nagyon izgalmas lesz nézni ezt a divíziót, és idén eddig nem a Pats, hanem a Dolphins, és kissé a Jets tehet róla. Tisztelet!

(KGYM)

Denver Broncos 14 @ Baltimore Ravens 27

A két csapat nagyjából ott folytatta, ahol az első két héten abbahagyta. A Broncos offense továbbra sem képes tartósan jó drive-okat vezetni, a védelem pedig nem képes ezt teljesen kompenzálni. A Ravens pedig nagyon inkonzisztens a labda mindkét oldalán, de jobb periódusaiban bárkivel felveszi a versenyt.

Az első negyedben például beragadt a hazai csapat, a Denver pedig egy jó special team játékkal és egy szépen megkomponált Sanders futással fel is pakolt 14 pontot. Közben azért válaszolgatott is a Ravens, főleg a Broncos lyukas tight end elleni védekezését használták ki Mark Andrews vezetésével, valamint Tucker volt megint ellenállhatatlan. Félidőig két 50 yard feletti field goalt is bevágott. Makulátlan mérlegét egyedül egy szabálytalan special team játék miatt veszítette el, Justin Simmons blokkolta egy közeli kísérletét, de a field goal előtt szabálytalan helyen állt fel, amit a bírók nem vették észre.

A második félidőre aztán teljesen megzuhant a vendég csapat, mindössze két jó drive-ot sikerült vezetniük, de az egyik végén jött a menetrendszerű Keenum interception, a másodiknál pedig szépen védekezett a negyedik kísérletnél a Ravens. Ezzel szemben a Ravens ha javulni nem is, de szinten tartani tudott. John Brown sokadszorra bizonyította, hogy idén ő lehet Flacco első számú fegyvere, ezúttal 86 yardig és több szép elkapásig jutott, Javorius Allen pedig egy elkapott és egy futott TD-t is felpakolt a mérkőzésen.

Ami a védelmeket illeti, inkább a hazai egység volt domináns, a három sack és egy interception mellé számtalan nyomást helyeztek Keenumra, a vendégek sztárelkapói pedig nem igazán tudtak elszakadni. A Broncosnál már nagyobb volt a káosz, Adam Jones nem léphetett pályára, Tramaine Brock pedig megsérült a meccsen, így az újonc, ötödik számú corner Isaac Yiadom került a harmadik számú CB posztra, ami meg is látszott a védekezésen. Ezúttal ráadásul Von Miller is gyengén játszott, alig ért oda Flaccóhoz és két csúnya büntetést is összeszedett. Összességében megérdemelt Ravens siker született, de egyik csapat játéka sem tűnt jobbnak egy erős közepesnél.

(Leonidasz007)

Tennessee Titans 9 @ Jacksonville Jaguars 6

Egy brusztolós, touchdownok nélküli mérkőzésen a Jaguars mumusa ismét meglepte csoportriválisát. A Titans idén három meccset játszott, egyik sem volt túl színvonalas és látványos, de két megnyert mérkőzése a csoportellenfelek ellen magáért beszél.

Ezúttal összesen 258 yardot pakoltak fel, de cserébe csak 232 yardot engedtek, ez pedig pont elég volt a győzelemhez. Blaine Gabbert a mérkőzés elején megsérült, így a csereként beálló Mariota vezette az offense-t, de a fiatal irányító még nem teljesen egészséges, így várható volt, hogy nem raknak terhet a nyakába. Helyette a futójáték dominált, ahol 150 yardot gereblyéztek össze, ebből pedig maga Mariota is vállalt 51 egységet. Ez pontokhoz azonban nem volt elegendő, a Jaguars defense pont annyit engedett, hogy field goal távolságon kívül maradjon az ellenfél. A három berúgott lehetőség is inkább abból jött össze, hogy a hazaiak több buta szabálytalanságot is összehoztak, melyekkel segítették a vendégeket.

A Titans védelem még ennél is dominánsabb volt. Bortlesnek soha nem volt szabad célpontja, a futást pedig sokkal jobban ölte a vendég gárda. Itt főleg a rutinos Wesley Woodyardot érdemes kiemelni, aki a pálya minden szegletében ott volt, kiharcolt sacket, negatív yardos szerelést és leütött labdája is volt.

Nehéz a mérkőzésből sok következtetést levonni, igazából azt az egyetlen örök érvényű igazságot lehet mondani, hogy minden csapat annyira képes, amennyit az ellenfele enged neki. Ezúttal egyik védelem sem hagyta kibontakozni az ellenfél támadósorát, így pedig egy igen pontszegény mérkőzést láthattunk.

(Leonidasz007)