Összefoglaló

Breesnek megvan a 32, a Lions tud futni, Thielen rekorder, a Chiefs pedig bosszút állt

Published on

Drew Brees megcsinálta, Justin Tucker elbaltázta, a Lions 30 éves negatív rekordot dönthetett meg, Thielenre nincsenek szavak, a Chiefs pedig él és virul. Izgalmas hétvégénk volt.

 

 

Detroitban már jobb a futójáték, mint a passzjáték

 

A 2018-at megelőző 4-5 évben a Lions büszkén elmondhatta volna magáról, hogy olyan förmedvényesen ótvar a futójátéka, hogy még a liga második leggyengébben futó csapata is körberöhögi. Az aktuális GM-ek, támadókoordinátorok és főedzők rendületlenül próbáltak ezen változtatni, de Matt Patricia érkezéséig az erőfeszítéseknek semmilyen kézzel fogható eredménye nem volt. Pedig aztán érkeztek ide jónak gondolt futók, második körös RB-k, hatalmas pénzekért vásárolt falemberek, de semmi. A Dolphins ellen azonban megtörtént az, amire szerintem 30+ éve, azaz Barry Sanders óta nem volt példa (de Stafford 2009-es draftolása óta tuti):

 

[quote]a Lionsnek több futott yardja volt, mint passzolt.[/quote]

 

Patricia a mérkőzés után azt mondta a játékosainak, hogy az nyeri a mérkőzéseket, aki kontrollálja a játékot. Ezt a Patriotsnál nagyon jól megtanulta, ahogy azt is, hogy hiába van egy Tom Bradyd (vagy jelen esetben egy Matt Staffordod), egy kreatív, kiszámíthatatlan és hatékony futójáték nélkül nem lehet egy mérkőzést kontrollálni. A Lions úgy verte meg a Patriotst, a Packerst és a Dolphinst, hogy egyrészt nem hibázott, másrészt pedig végig uralta az órát és a párharcot, mindig tudott reagálni az ellenfélre (a Jets ellen minden katasztrofális volt, a 49ers ellen végig az ellenfél volt előnyben, a Cowboys ellen pedig pont a kontroll hiányzott, hisz végül a Dallas vezethette az utolsó, mindent eldöntő drive-ot).

 

Stafford kiválóan játszott, mindössze négy rossz passza volt 22 kísérletből, 217 yardot és két TD-t szerzett, tökéletesen menedzselte a játékot. Az utóbbi években a Lions azonban csak akkor nyert, ha valahogy a negyedik negyed végére sikerült egy TD-nyi hátrányban lenni csak, aztán a QB vagy megoldotta, vagy nem. Most erre nincs szükség, a detroiti futójáték tökéletesen kiegészíti és kisegíti, és ha nem is fognak Kerryon Johnsonék minden meccsen 248 yardot összerohangálni (Johnson egymaga 148 yardot), egy stabil 120 yard körüli teljesítménnyel már nagyon potens lesz a támadójáték. Pont úgy, ahogy a Patriotssé vagy volt tavaly a Saintsé.

 

 

Ráadásul Patricia rendszer-felfogása nem csak a támadóknál vált be, hanem a védelemnél is. Persze nem állítom, hogy a Lions védelme akár csak súrolná a top10-et, de sikerült meghonosítani egy kifejezetten hatékony védelmi szisztémát, amellyel meccseket lehet nyerni. Az például külön megsüvegelendő, hogy Ziggy Ansah sérülése ellenére is 21 sacknél jár a csapat, ami top5 a ligában, pedig még átlagos pass rusher se nagyon van a csapatban.

 

A Dolphins nem is nagyon tudott mit kezdeni ezzel a meglepően jól szervezett Lionsszel. Stafford nem pátyolgatta a labdát, amint lehetett, megszabadult tőle, így az amúgy teljesen jó pass rush tehetetlen volt, a futás elleni védelem pedig mindenre készült, csak erre nem. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy az amúgy Ryan Tannehill szintjét simán hozó Brock Osweilernek kellett a hátára venni a csapatot.

 

 

Osweiler 239 yardot passzolt két TD-vel, az első 3&outját leszámítva tulajdonképpen hiba nélkül játszott. És oké, neki eddig is voltak villanásai, de az elmúlt két mérkőzés alapján én nem biztos, hogy lecserélném Tannehillre. Jól nézett ki vele a Dolphins, volt pár nagyon szép menekülése és dobása, de alig volt a pályán, a védelem pedig egyszerűen cserben hagyta.

 

Detroit Lions@Miami Dolphins 32-21

 

Tucker elszúrta

 

Hazai pályán fogadta a 4-2-es Ravens a 4-1-es Saintst és abszolút pariban volt a Super Bowl egyik legnagyobb esélyesével. Joe Flacco idén már majdnem úgy játszik, ahogy a fizetése alapján már nagyon régóta játszania kellene, jót tett neki Lamar Jackson draftolása. Hála neki (és a védelemnek) három negyeden keresztül vezetett is a Ravens, sőt: a Saints fordítása után, 24-17-es hátrányban Flacco több negyedik kísérletet is megoldott, majd az utolsó másodpercekben TD-t dobott. Mindössze a liga legjobb rúgójának, a még soha nem hibázó, sorozatban 222 extra pontot berúgó Justin Tuckernek kellett volna elvégeznie a kötelezőt, hogy jöhessen a hosszabbítás,

 

[quote]Tucker azonban kihagyta.[/quote]

 

A Saints így győzni tudott Baltimore-ban, és micsoda győzelem volt ez. Drew Brees még soha nem nyert a Ravens ellen, pedig a Chargers és a Saints színeiben is volt rá esélye. Most azonban összejött neki a siker, ami azt jelenti, hogy Brees lett a harmadik olyan irányító Brett Favre és Peyton Manning után, aki az NFL összes, mind a 32 csapatát legyőzte. Ráadásul itt még nem ért véget a történelemírás, hisz Brees Manning, Favre és Tom Brady után belépett az 500-asok klubjába (501 TD-je van).

 

A két csapat kapcsán még annyit szeretnék megjegyezni, hogy a Ravens és a Saints is előszeretettel használ második számú, futni tudó irányítót. Lamar Jackson és Taysom Hill is hatékony volt, előbbi megszerezte karrierje első TD-jét, utóbbi pedig hat kísérletből 35 yardot futott. A probléma csak az, hogy ez egy idő után meglehetősen kiismerhető lesz. Hill egyáltalán nem passzol, és bár Jacksonnak volt egy passza, Flacco a szélen meg sem próbálja eljátszani, hogy ő most bármit csinálni fog elkapóként. Ha Flacco ennyire enervált, akkor miért nem hozzák és tesznek oda egy megjátszható játékost, ennyivel is növelve a bizonytalanságot? Illetve Jacksonnal is lehetne többet passzoltatni, ha már első körös QB és a franchise jövőbeli arca lesz.

 

 

New Orleans Saints@Baltimore Ravens 24-23

 

A Chiefs nem tört meg

 

Nem sokon múlott a Chiefs Patriots elleni győzelme, a vereség azonban úgy néz ki, még véletlenül sem törte meg a csapatot. A 4-2-es Bengals ugyanis olyan pofonba szaladt bele Kansas Cityben, hogy azt egyhamar aligha heverik ki.

 

A mérkőzés legjobbja: Patrick Mahomes, QB, 28/39, 358 yard, 4 TD, 1 INT, 4 futás, 45 yard 

 

Mahomesszal nagyon beletenyerelt a Chiefs a tutiba, és bár nincs még egy olyan irányító a ligában, akinek ennyire könnyű dolga lenne (top támadófal, elit futó, tight end és elkapószekció), a labdákat el kell tudni dobni. Most nem volt külön kedvence: Kelceé volt a legtöbb yard (95), Hillé volt a legtöbb elkapás (7), Hunté pedig a legtöbb TD (3). Egyébként nyolc Chiefs-játékosnak volt elkapása, félelmetes ez a támadógépezet.

 

Ami a Bengalst illeti, ilyen végeredmény után nyilván nem nagyon lehet kiemelni senkit. Én azért AJ Greent szeretném megemlíteni, mert az ő 117 yardja kellett ahhoz, hogy feltűnjön: ezen a teljesen egyhangú és unalmas edzőmérkőzésen legalább valamilyen ellenfélszerűsége is volt a hazai csapatnak.

 

A mérkőzés legrosszabbja: Clayton Fejedelem

 

A mérkőzés már a második negyed végére eldőlt, a Chiefs 24-7-re vezetett a szünetben, 38-10-re pedig a harmadik negyed végén. Természetesen Geno Atkins és a többi védő is kritikán alul teljesített, de a három negyed alatt feltett 10 pont és 230 total yard alapvetően Andy Dalton sara, a meccs végén már Jeff Driskel dobált. A vörös irányító (Andy Dalton, 15/29, 148 yard, 1 TD, 1 INT) azonban így is csak a második helyre fért fel, Clayton Fejedelem ugyanis valami egészen érthetetlent művelt:

 

 

A Bengals 7-0-s hátrányban puntolni készült. A 42-es mezben játszó Fejedelem beállt a snapsávba, de a labda így is elment volna mellette, ha reflexszerűen nem teszi bele a kezét. A punt eredménye így egy elveszített, majd visszaszerzett fumble lett, a Chiefs pedig a Bengals 30 yardosának környékéről támadhatott. A hétvége talán legnagyobb bakija.

 

Cincinnati Bengals@Kansas City Chiefs 10-45

 

A Chiefs 6-1-es mérlegével továbbra is az AFC legjobbja, a védelem is kezd összeállni, bár a Patriotsra még így figyelnie kell majd az első kiemelésért folytatott versenyfutásban, az egymás elleni mérleg nem neki kedvez. A következő három meccs kvázi kötelező lesz a Browns, Broncos, Cardinals hármas ellen, a bye week előtt pedig a Rams otthonában lép pályára a csapat, ez lehet az egész szezon egyik legnagyobb meccse.

 

A Benglas 4-3-mal áll, de a jövő héten a Bucs ellen lehet javítani, utána pedig bye week jön. Nem lenne amúgy ez egy rossz csapat, de a konzisztencián mindenképp javítani kellene, bár ilyen rossz meccse még egyik egységnek sem volt idén.

Vikings: pont úgy mint a nagyok

Örök igazság, hogy ha feléd billen a turnover mutató, már jó esélyed van megnyerni a mérkőzést. Mint ahogy az is, hogy a jó csapatok többségben nyerik a játék ezen elemét. Ezek alapján elmondható, hogy a Vikings jó, míg a Jets csak egy középcsapat. A vendégek 4-0-ra nyerték a TO mutatót, 1 fumble-t és 3 interceptiont kierőszakolva, amikből összesen 13 pontot tettek a táblára. Pedig a félidőig, amíg csak 1 fumble volt a Jets neve mellett kiegyenlített küzdelem zajlott a pályán. 10-7-re vezetett csak a Vikings és a Jets védelme 6 alkalommal is puntra kényszerítette őket. A félidő végén ráadásul a viking hagyományokhoz híven Dan Bailey ismét kihagyott egy field goal kísérletet 42 yardról.

A Minnesota oldaláról mint idén már annyiszor ezúttal is Adam Thielent kell kiemelni. Thielen egy 1961-es rekordott állított be azzal, hogy az idény első hét mérkőzésének mindegyikén 100 yard felé jutott, ráadásul szerzett egy újabb gyönyörű TD-t is.

Thielen ezzel vezeti a ligát:  elkapott yardokban (majd 120 yard az előnye) és elkapásokban, ahol 10-el áll a mezőny előtt. A mai napig nem sokan merik elővenni, de lassan el-el lehet kezdeni beszélgetni azon, hogy Thielen valid jelölt lehet az év támadó játékosa díjra és ehhez nem is kell feltétlen egész évben 100+ yardos mérkőzéseket hoznia. Rajta kívül Latavius Murray-t érdemes még kiemelni. Murray jól használta ki, hogy a Vikings OL jó napot fogott ki, összességében 4.5 yard felett átlagot és 2 TD-t is szerzett. A mérkőzés áldozata a csapat sztár CB-je Xavier Rhodes, aki a 3. negyedben bicegett le a pályáról. Előzetesen bokaficamról hallani, de még nincs hivatalos információ.

A Jets pedig továbbra is maximum középcsapat. Az újonc irányítójukat igazán semmi sem támogatta eredményesen a mérkőzésen. A futójátékot fogta a VikingsD, az OL sokszor engedte hozzá közel a védőket és ha ez mind nem lenne elég, sok fogható labdáját ejtették el az elkapói. Azért Darnold sem volt tökéletes. Több ízben is túldobta az elkapóit, amit néha megúszott, de két csúnya INT ebből érkezett. A Jets legveszélyesebb embere Robby Anderson volt, akinek minden visszahordásában benne volt a nagy játék esély és bár vissza egyet sem tudott vinni, sokszor hozta jó helyzetbe a támadókat.
A csapat védelme azonban továbbra is hullámzó. Sose jó jel, ha 2 defensive back szerzi a csapatod legtöbb szerelését. Darrly Roberts 11, Jamal Adams pedig 9 tackle-el zárta a meccset. Adams ráadásul oktathatná, hogy kell szabályosan akkorát ütni az ellenfélre, mintha egy vonat csapata volna el.

Minnesota Vikings @ New York Jets 37 – 17

(alatriste)

Related Topics:
12 Comments

Popular Posts

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group