Földbe tiport pintyek

Az alacsony színvonalú mérkőzések sokszor párosulnak kiegyenlített játékkal és végig szoros, végső soron izgalmas mérkőzéssel. A hajnali találkozóra sajnos még csak ez sem volt elmondható. A Cardinals remekül vizsgázott 1/1 esélyes csapatként, és keltette egy teljesen szétesett csapat benyomását. Miközben ha valaki ránéz a Denver pontjaira azt gondolhatná, hogy remekelt a vendég csapat, de ez nem volna teljesen igaz.

A mérkőzés egészét körülölelte a támadósorok gyenge játéka. A 45 pont ellenére a Broncos irányítója, Case Keenum mindössze 160 yardot és 1/1 TD-Interception mutatót tud felmutatni. Mondhatni persze, hogy többre ma nem volt szükség. Ez persze annak köszönhető, hogy Josh Rosen úgy ajándékozta a labdákat az ellenfélnek, mint szórólaposztó a marketinganyagot.

Az újonc irányító 2 picksix mellett egy “sima” INT-t és 3 fumble-t hozott össze, amiből 2-t el is vesztett. A bántó ráadásul, hogy mindkét statisztikából lehetett volna még több is. A mérkőzés alaphangjának egyből betett, hogy ezekből a labdavesztésekből a két visszahordott TD rögtön az első negyedben érkezett, előbbi Todd Davis, utóbbi Harris Jr jóvoltából.

Fel lehet sok mindent róni Rosennek. Tipikus újonchiba, hogy nem akarja felvenni a sacket. Ebből 1 csúnya INT és 1 majdnem fumble lett (épp megindult a dobómozdulat, így incomplete passznak nyilvánították). Sok esetben a labda még a kezében sincs, ő már az első számú elkapóját pásztázza és végig le nem veszi a szemét róla, amit már az egyetemen is büntet a védelem, hát még az NFL-ben.

Azonban a csapattársaitól sem kap túl sok segítséget. A támadófal sok esetben alig ad neki 2 másodpercet passzolni, ráadásul a dobásai több mint 50%-ban volt rajta nyomás. Hiába a csapat tagja az NFL egyik legveszélyesebb futója, ha megkapja a labdát nagyjából 50%-ban mehet is a fal közepébe -1, 0, 1 yardokért. A támadókoordinátor képtelen a tackle-ök kívül futtatni David Johnsont, vagy érdemben bevonni a passzjátékba.

A játékhívás kilátástalanságát jól mutatja, hogy zsinórban 16. sikertelen 3. down után tudtak végre egyet first downra váltani. Akkor is Rosen indult meg lábon második szándékból és futotta meg a távot. Pozitívum, hogy a védelem továbbra sem rossz. 45 pont ellenére alig engedtek 300 yardot, azonban sokszor kellett szinte reménytelen mezőnypozícióból kezdeniük a harcot.

A Denver esetében előbb kezdjük a védőkkel. 6 sack, 3 fumble, 3 interception. Von Miller és Bradley Chubb terror alatt tartotta a hazaiakat. A kíméletlen pass rush mellett a futójátékot gyakorlatilag nullázták, David Johnson 2.8-as átlaggal futott, és a garbage time-ot nem nézve nem tudott haladni a Cardinals ellenük.

Mint már említettem, nem a támadófutball ünnepe volt a mérkőzés. Azonban a Broncos oldalán találni kiemelni valót. A villámléptű draftolatlan újonc RB Phillip Lindsay továbbra is elképesztő. 6.4-es átlaggal 90 yardot és egy TD-t hozott ma is össze.

A mérkőzésre azonban évek múlva is talán Emmanuel Sanders miatt fogunk emlékezni. Az csak hagyján, hogy Keenum 161 passzolt yarjából 102-t és az egyetlen TD-t ő kapta el, de egy trükkös játék során egy end aroundból oldalra kifutva adott TD passzt Courtland Suttonnak.

A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy a Cardinals utolsó játéka során Rosenre ráesett egy denveri védő, amibe belesérült az újonc bokája, így van izgulni való, hogy felépül-e a következő heti 49ers elleni találkozóra.

A Denver az impresszív védőjátékának köszönhetően nem szállt ki teljesen a rájátszásért folytatott küzdelemből, de hiába a kiütéses győzelem, elbíznia nem szabad magát a csapatnak, mert támadóoldalon van hova fejlődni.