A pontosság önmagában nem elég

A múlt heti epikus csata volt az év csúcsa MNF tekintetében. Ettől a meccstől senki nem várt olyan gigászi összecsapást, mint amilyen a Chiefs-Rams volt. Végül nem is kaptunk olyat, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna dráma ezen a csoportrangadón.

Tennessee Titans @ Houston Texans 17 – 34

A Texans 7 meccses győzelmi sorozattal érkezett erre a hétfő esti rangadóra, ennek ellenére a mérkőzés elején úgy játszottak, mintha 7 meccses vereségsorozatban lennének. Míg a Titans az első két drive-ból 10 pontot szerzett, addig a Texans -3 yardot tudott csak felmutatni. De gyorsan megrázta magát a hazai csapat, és feledve a kezdeti rossz játékot, 14 pontot pakolt fel a táblára.

Erre a Titans tudott volna válaszolni, nagyszerű drive-ot vezetve eljutott a 3 yardosig, ahol azonban 4&1-re kényszerült. Vrabel úgy döntött kockáztat, és nekimegy. Magával a döntéssel alapvetően nem lett volna baj, de sikerült egy olyan játékot behívni (TE futás), amivel minimális volt a siker esélye. A Texans ki is védekezte, majd az utána jövő játékból Lamar Miller 97 yardos TD-t szerzett. Ezzel a két játékkal pedig végleg átvette az irányítást a Texans.

A Titans még próbálta menteni a menthetőt, de már nem tudott fogást találni az ellenfélen. Úgy pedig főleg nem, hogy még a kérdéses szituációkban is rosszabbul jöttek ki. 27-17-es állásnál Deshaun Watson ugyanis egy nagy futással szerzett first downt, de mikor leütközték, akkor kipattant a kezéből a labda, amit a Titans megszerzett. A bírók azonban úgy ítélték meg, hogy Watson még birtokolta, mikor földet ért. Vrabel azonnal dobta a piros zászlót, és a visszajátszások inkább azt bizonyították, hogy valóban fumble volt. A döntés azonban maradt, és két playjel később a Texans újabb TD-t szerzett, amivel végleg bebiztosította a győzelmet. Nem ezen múlt a meccs. Szerintem akkor sem nyertek volna a vendégek, ha megkapják a labdát, de mindenképp több esélyük lett volna.

A Titans oldaláról azért is furcsa ez a „sima” vereség, mert Marcus Mariota olyan pontos volt, mint vasárnap Rivers. Az utolsó két percig konkrétan nem volt sikertelen átadása. És ott is csak egy. 22/23-mal zárt 303 yardért és 2 TD-ért. Rajta nem múlt semmi. Ezért is nem értem, hogy 7 perccel a vége előtt 17 pontos hátrányban miért nem mentek neki a negyedik kísérletnek. Azt értem, hogy saját térfél, és 8 yard kellene, de ezen a ponton már nem igazán lehet mit veszíteni. Legfeljebb nem jön be, és a Texans esetleg szerez még egy TD-t. De most az, hogy 17 vagy 24 pont lesz a különbség a két csapat között, már nem oszt nem szoroz. Ellenben ha bejön, akkor még lenne esély megnyerni a meccset. Én mindenképp megpróbáltam volna, ha már az irányítóm egész mérkőzésen nem dobott rossz passzt. Vrabel azonban most nem volt agresszív, a Houston pedig köszönte szépen, lefuttatta a hátralévő idő nagy részét.

A Texans oldalán sok kritizálnivaló nincs. Az első 10 percet átaludták, de utána többnyire hiba nélkül játszottak. Watson 2 passzolt és 1 futott TD-t szállított, és nem adta el a labdát. (Persze ott van az a kérdéses fumble, de mivel nem annak lett ítélve, ezért el lehet tekinteni tőle.) Védők bár nem tudták levédekezni Mariota passzait, de azt többször meg tudták akadályozni, hogy időben eldobhassa a labdát. A csapat 6 sacket szerzett, amiből Christian Covingtont 2,5-öt vállalt. Bármennyire is furcsa, de nem Clowney lihegett állandóan Mariota nyakában, hanem a többnyire csendes Covington. De erről is szól ez a játék, hogy ha a playmakereknek éppen nem megy, akkor legyen más, aki elő tud lépni. Covington pedig pontosan ezt is tette.

A Texans ezzel megszerezte a nyolcadik győzelmét is, amivel rekordot ért el. Olyan ugyanis még nem volt az NFL történetében, hogy valaki 0-3-mas kezdés után zsinórban 8 meccset nyerjen. (A rekord a Giantsé volt 1925-ből. Nekik zsinórban 7 meccs jött össze 0-3 után). A Texansnak most ez sikerült, és jó eséllyel bebiztosította a rájátszást magának.