Limbó, limbó, limbó-láz

A Vikingsnál beindult a hathengeres limbó-hintó! A Giants tökön szúrta magát a második félidőben, a Seahawks nyerte a tüzijátékba torkolló sorsdöntő wild-card csatát, Luck pedig 10 pontos negyedik negyedes comebackeket eszik reggelire.

Green Bay Packers @ Minnesota Vikings 17-24

A három legjobban kereső játékos közül kettő is pályára lépett Minnesotában, azonban igazán csak az egyik játszott ennek megfelelően. Az összefoglalót mindkét játékos felé 1-1 kérdéssel kezdjük most meg.

Miért nem lehet mindig így?

Lassan ugyanis Kirk Cousins kedvenc ellenfelévé avanzsál a Packers. Eddig is remek meccseket hozott le a wisconsiniak ellen, amit most hajnalban is folytatott. 29/38, 342 yard, 3TD, 0 INT és egy kifogásolhatatlan játék majd 130-as irányítómutatóval. A kicsit hullámzó szezonjában Cousinsnak a Packers ellen valahogy mindig sikerül a legjobb formáját előszedni.

Ma ki tudta használni, hogy a csapat tele van playmakerekkel és bár a futójátékot remekül kivette a Packers, az ellenfél erősen hiányos secondaryjét szét tudta szedni a passzjátékkal a Vikings. A Thielen – Diggs duó ismét megállíthatatlan volt – 16 elkapás 200 yard és 1-1 TD -, valamint melléjük újra fellépet Kyle Rudolph a hazaiak TE-je, aki Cousinshoz hasonlóan szeret a Packers ellen játszani. Idén mindkét mérkőzésen 7-7 elkapást jegyzett ebben a párharcban és a két legtöbb yard is itt jött neki össze. Ez a hármas hadsereg ugyan a földön kevésbé, de a passzjátékban egy olyan Dalvin Cookkal egészült ki, aki rengeteg rossz szerelést és sokszor nem várt extra yardokat hozott a checkdown passzokból, vagy a tervezett screenekből:

A támadók jó teljesítménye mellé persze a védők sem maradtak adósok. A földön még csak-csak tudtak ellenük haladni, de a Packers passzjátékát jól tudták limitálni. Aaron Rodgerst ritkán tartják 200 yard alatt. Xavier Rhodes remekül őrizte Rodgers kedvenc célpontját, Davante Adams-t amíg meg nem sérült. Egy tökéletesen dobott TD-t leszámítva alig tudott az irányába nézni a vendég QB. Az irányító siettetésben ezúttal is jeleskedett a Vikings, de ezeknek befejezése ma Sheldon Richardsonnak jött össze, aki 2014 óta először szerzett legalább 2 sacket.

Hol van a tűz Rodgers?

Egy átlag NFL-szurkoló is észreveszi, hogy Aaron Rodgers kezd motiválatlanná válni. Mintha már lassan beletörődne, hogy úgyse változik soha semmi. Egészen elképesztő statisztika, hogy egy ilyen irányítóval a fedélzeten a Packers idén 0-6 idegenben, sőt a tavalyi szezont is ide értve sorozatban már 8 meccse kapnak ki távol a Lambeau Fieldről, ami egy 1978-79-es rekord beállítása. A tűz hiánya pedig továbbra is Mike McCarthyhoz vezethető vissza. A támadójáték továbbra is idejét múlt elemekkel van tele, és nem használja ki a vezetőedző a keretben rejlő lehetőségeket.

Bár ez se volt egyszerű, legalább már Aaron Jonest kezdi kihasználni a vezetőedző. Látszik, hogy Jones a rossz mérleg ellenére talán a legjobb formában lévő Packers támadó. Most 20-szor hozták játékba, amikből 1 TD-t és összesen 93 yardot tudott összehozni, és az egyetlen játékos volt, akiben bármikor benne volt, hogy megcsinálja a játékot.

A Packers védelme azonban a sok sérült ellenére továbbra is közel rendben van. A már amúgy is az utcáról összeverbuvált defensive back sorból 2 ember dőlt ki a meccs közben és bár nem nullázták az ellenfelet, a védelem 5 alkalommal is meg tudta állítani a Vikings támadóit.

Az egység egyik legjobbja a társait vesztett Kenny Clark, aki egymaga is képes terrort tartani a backfielden. De kiemelhető még Jaire Alexander, akinek nevét érdemes megjegyezni, a fiatal CB hamar a liga egyik sztárjává nőheti ki magát. Kis termete ellenére egyszerre képes akár két elkapót is a földre küldeni.

A mérkőzés krónikájához hozzátartozik a rengeteg sérülés. Mindkét csapatból kulcsjátékosok voltak kénytelenek snapeket kihagyni vagy akár teljesen befejezni a mérkőzést. A hazaiak szempontjából a legfájóbb az első számú CB Xavier Rhodes elvesztése lehet, aki a 4. negyedben vált ki combsérülés miatt, de volt problémája a két tackle-nek, Reiffnek és O’Neilnek is.
A vendégek Brice személyében újabb safetyt vesztettek el, a támadófalból pedig előbb Taylor (G) vált ki, de a legfájóbb Bakhtiari (LT) kiesése lehet, akinek hiányát egyből megérezte a Packers támadófal.

A Vikings újra versenyben a PO-ért és a csoport elsőségért, míg a Packers nagyjából végleg lemondhat az ilyesfajta álmokról és sok szurkoló már csak azt várja, mikor állítják már fel végre Mike McCarthyt a vezetőedzői székéből.

(alatriste)

New York Giants @ Philadelphia Eagles 22-25

Nem lehettek nyugodtak az Eagles szurkolói a mérkőzés előtt, hisz a secondaryt elsöprő sérüléshullám következtében nem feltétlenül NFL kaliberű játékosokkal kellett volna levédekezni Odell Beckham Jr.-t, így akár egy komolyabb vereség sem lett volna meglepő, ami gyakorlatilag a rájátszásba kerülhetett volna.

Ennek “megfelelően” valóban szörnyen is indult a találkozó, de nem OBJ miatt, hanem már-már szokásos módon Saquon Barkley cipelte a hátán a vendég csapatot. A fiatal futó előbb egy 13 yardos elkapott-, majd egy 51 yardos futott TD-vel jelentkezett, utóbbival pont Beckham franchise rekordját döntötte meg (1340), a legtöbb scrimmage yard-nál jár újoncként. 19-3-as állásnál így nagyon össze kellett szednie magát az Eaglesnek, a félidő előtt pedig sikerült is szépíteni, a két pontos is összejött, így ismét csak egy labdabirtkolásnyi különbség maradt a csapatok között. A fordulás után ezt a szoros eredményt kihasználva a Giants -ismét- úgy döntött, hogy saját magát veri meg és érthetetlen playhívásokkal, katasztrofális időmenedzsmenttel tálcán kínálták a győzelmet az Eagles számára. Barkley 15 labdaérintés után mindössze 5-öt kapott a második félidőben, a második oldalon viszont a szintén újonc Josh Adams ezúttal is jól helyettesítette a sérülteket, a negyedik negyed elején az ő TD-je és kétpontosa kellett a fordításhoz. A Giants még Rosas mezőnygóljával egyenlített, az utolsó komolyabb drive-ot azonban az Eagles vezethette, Jake “Óriásölő” Elliott pedig ezúttal sem hibázott.

Tovább folytatódik tehát a Giants borzasztó sorozata a csoportrivális ellen, ezzel a győzelemmel pedig már az összesített mérlegben is egyenlített az Eagles, 86-86-2 az állás – a philadelphiaiak még soha nem vezettek. Hogy mennyire rosszak ezek a számok? Az elmúlt 22 mérkőzésükön Donovan McNabb-nek (4-0) és Eli Manningnek (4-18) ugyanannyi győzelmet sikerült összehoznia kezdő irányítóként.

Az Eaglesnek óriási szüksége volt erre a győzelemre, hogy reális álom maradjon a rájátszás, de a következő két csoportrangadón (vs. Redskins, @ Cowboys) sokkal többet kell mutatniuk, ha komolyan is gondolják a címvédést.

(g495sr)

Seattle Seahawks @ Carolina Panthers 30 – 27

Előre vártuk ezt a találkozót, mert éreztük, hogy izgalmas lesz, de végül olyan tűzijátékot hozott, amit kevesen láttak jönni. A Panthers Christian McCaffrey-re tett fel mindent, a fiatal futó pedig hátára is vette a csapatot. 125 yard a földön, 112 yard a levegőben, amivel az első játékos lett, aki átlépte a 100 yardos határt egy mérkőzésen belül mindkét mutatóban. A Seattle amúgy sem igazán tudott mit kezdeni a Panthers futójátékával: 220 yardig jutottak 8.1 yardos átlag mellett. Saját játékukat fordították a vendégek ellen. CMC mellett az újonc D.J. Moore-t lehet még kiemelni, aki 91 yardig jutott és megint termelte az elkapás utáni yardokat, Funchess távollétében ő lett Newton legmegbízhatóbb embere.

Ezzel szemben a Seattle az eddigi játékukat felrúgva a passzjáték felé nyitott. Nagyon okos húzás volt a vendég gárdától, mert a Panthers inkább a levegőben verhető és Wilson végre újra megmutatta, hogy miért is tartják a legjobbak között számon. Nem a 339 yard és a 2 touchdown a csodálatos, hanem azok a touch passzok, amiket rajta kivül senki nem tud ugyanígy megdobni. A csapat ráadásul jól keverte a kártyákat, mert az igaz, hogy Tyler Lockett és David Moore szorgoskodta össze a yardok javarészét, de nyolc játékosnak volt elkapása a mérkőzés folyamán. A play design is megér egy említést, a Seahawks elkapók többször is üresen voltak a célterületen belül, Baldwint például egyszer tök üresen dobta túl Wilson, de Lockett pontszerzése is tökéletesen volt megrajzolva.

Két jó csapat mérkőzését láttuk, akik élethalál harcot vívtak a rájátszás helyért, a Seahawks pedig egy utolsó másodperces mezőnygóllal nem csak életben tartotta a playoff reményeit, de lépéselőnybe is került.

(leonidasz007)

Miami Dolphins @ Indianapolis Colts 24 – 27

A Dolphins majdnem végig közel tökéletesen játszott, hogy aztán egy negyed alatt kieressze a kezéből a mérkőzést. A Dolphins úgy készült, hogy Ryan Tannehillnek sérülése után még ne kelljen túlvallalnia magát, így egy erősen futás- és screenorientált gameplannel jött ki a mérkőzésre. Ez pedig működött is. A futójáték a veterán Gore vezérletével 113 yardig jutott, a gyors playmakerek pedig folyamatosan meghosszabbították Tannehill passzait. Leonte Carroo és Kenyan Drake is rövid passzból csinált hatalmas TD-t, a Dolphins pedig őrizte előnyét az utolsó negyedig.

A Colts ezzel szemben nem találta az elmúlt hetek formáját, Luck nem játszott rosszul, de kétszer is fontos pillanatban hibázott az első játékrészben. Végül 81%-os pontosság mellett 343 yardig jutott, ami jól mutat, kár az első félidő végéért. Továbbra is bízhat a támadófalában, akik az ötödik hét óta először engedtek sacket és most is csak egyetlen egyszer került a földre. Ritkán látni ekkora pálfordulást egy támadófal esetében. A passzjátékban már-már szokásosan Hilton vitte a hátán a csapatot, hogy aztán az end zone-ban következzen a mentrendszerű tight end show. Semelyik másik csapat nem használja olyan jól a TE-jeit mint a Colts, ezúttal Ebron 2, Jack Doyle 1 TD-t szerzett. Ebron ezzel már most több hatpontosnál jár, mint egész karrierjében korábban.

Az utolsó negyedben aztán minden megváltozott. A Colts összerakta a futójátékát is, Mack 5.7 yardos átlag mellett 85 yardig jutott, valamint a védelem is kétszer gyorsan leparancsolta az ellenfelet. Itt továbbra is ki kell emelni a fiatalokat, akiknél sok a rookie hiba, de a pálya minden pontján ott vannak és ezerrel pörögnek. Darius Leonard, Anthony Walker és Clayton Geathers is ott van a pálya minden szegletében és ez sokszor a backfieldet is magába foglalja.

Pillanatnyilag pont ennyivel jobb csapat a Colts, hogy a végén a fontos pillanatokban képes megcsinálni a játékot, a Dolphins pedig hiába játszott sokáig jól, ez kevésnek bizonyult. A Dolphins ezzel minden valószínűség szerint elbúcsúzott a rájátszástól, a Colts ellenben a Wild Card egyik fő esélyesévé lépett elő.

(leonidasz007)