Nagyító alatt: Lehet-e a cornerback az új safety?

Leporoltam a régen használt rovatot, és elővettem egy általam érdekesnek gondolt vitatémához. A safetyk egyre értéktelenebbek a fociban, míg a cornerbackek egyre értékesebbek. De vajon ez a szerződésükben mennyire fog látszani? És ami a legfontosabb: megéri mindez a csapatoknak?

Bevezetőként kezdjük az összehasonlítás alapját, a safety poszt lemorzsolódását. Az egész nyár azzal telt, hogy több olyan játékos sem talált magának csapatot, akik 2017-ben stabil kezdők voltak korábbi egyesületükben, és nem is játszottak rosszul. Erre jött az olaj a tűzre Iloka kivágásával, ahol végképp bebizonyosodott, hogy nem éri meg nagy pénzt fizetni a safetyknek, mikor nagyon jó utánpótlásból lehet gazdálkodni.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Való igaz, az idei class is adott nem egy olyan kaliberű safetyt, akik nem csak a rookie rankingekben versenyeznek a dobogóért, hanem a “nagyok” mezőnyében is. Derwin James vagy Minkah Fitzpatrick meccsről meccsre bizonyítja, miért is voltak első körös tehetségek, de nem csak a “krémből” kerültek ki jó játékosok. Jessie Bates a második, Justin Reid a harmadik körben került csapatához, és mára mind kezdő lett a védelemben – nem is akármilyen teljesítményt lepakolva a gyepre. Magyarul nem csak a prémium játékosokból válogatva lehet kezdő szintű, nem mellesleg jóval olcsóbb játékost találni, így nincs értelme megfizetni a lejáró szerződésű safetyket.

Megtörténhet ez a cornerbackekkel is?

A folyamatosan átalakuló NFL ma már megköveteli, hogy nem egy, nem kettő, de legalább három jó képességű CB-d legyen a kezdőben, és akkor még a mélyítésbe ne is menjünk bele. Egyre értékesebbé válnak így a játékosok, ami leginkább a szerződésükön látszódhat meg. Ott még nem történt meg a gátszakadás, hiszen 2016 óta nem változott a legjobban kereső játékos kiléte, míg irányító, elkapó, tight end, offensive tackle, guard, center, belső védőfalember, edge rusher és punter poszton is 2018-ban történt trónfosztás.

[quote]

Meddig maradhat ez így?

Akár még 2020-ig is. A jövő évi FA piac ugyanis nem kecsegtet nagy nevű cornerbackekkel, akik megdöntenék Josh Norman $15 milliós átlagkeresetét. 2020-ra viszont Jimmy Smith, Aqib Talib és Chris Harris Jr. is szabadügynök lesz, ám nagyobb favorit lehet Norman lekörözésére Marcus Peters (bár nem az idei teljesítményével), Byron Jones, vagy akár Jalen Ramsey is, ha nem várná meg az opciós évének lejártát a Jaguars.[/quote]

Az egyszerű és zsigerből jövő válasz erre a kérdésre a ‘Nem’, de biztos ez? Furdalt a kíváncsiság, hogy a top fizetéssel játszó cornerbackek milyen teljesítményt nyújtanak, ergo megéri-e agyonfizetni őket. Fogtam a 10 legjobban kereső cornerbacket tehát, és megvizsgáltam a 2018-as statisztikáikat. Mivel a számadatok csalókák lehetnek, ezért több helyen is átlagokat néztem, hogy például ne jelentsen hátrányt, ha valaki 200 yardot engedett 10 elkapásból azzal szemben, aki csak 100-at, de 5 elkapásból – mindkét esetben hasonló az arány.

Elkapás%: A felé dobott labdák hány százalékából lett elkapás

Yard/Elkapás: Elkapásonként hány yardot nyelt be átlagban

YAC%: A benyelt yardok hány százaléka született az elkapás után

TD%: Az elkapások hány százaléka TD

Engedett PR: Az ellenfél irányítójának passer ratingje ha adott CB-re dobja a labdát

Elkapás/snap: Hány snapenként enged elkapást átlagban

A szerződés összegeket az Over The Cap, míg a statisztikákat a Pro Football Focus adatbázisa szolgáltatta. Az adatok a 10. forduló előtti állapotokat tükrözik.

A nagy számítások előtt azért látszik, hogy mindenki másban jó, ami nem feltétlen van arányban az egyes vizsgált elemekkel. Például, Malcolm Butlernél senki nem engedett több elkapást (39), yardot (618) és TD-t (7) kilenc forduló alatt a ligában, ehhez képest a 27,83%-os YAC mutatója nem is rossz – legalább egy valaminek örülhetnek a játéka kapcsán Tennesseeben… Ezzel szemben Patrick Petersonnál ugyanez a mutató arra enged következtetni, hogy elkapások után nem tudja egyből szerelni a védőjét, és hiába kapott csak 189 yardot róla a Cardinals, ha annak a fele elkapás után született. Ahogy Stephon Gilmore-nál is figyelemre méltó, hogy milyen ritkán enged elkapást, mégis elég nagy százalékban kapnak róla TD-t ezekből (3 engedett TD-nél és 20 engedett elkapásnál jár a szezonban). A.J Bouye pedig hiába enged nagy százalékban elkapásokat, ha ezekből nem születik nagy játék, illetve TD sem.

Megéri tehát nagy pénzt áldozni cornerbackekre?

Ha az idei évet nézzük, akkor inkább nem, mint igen. Malcolm Butler vagy Janoris Jenkins hatalmas mellényúlásnak látszanak, Josh Norman is egy elég gyenge éven van túl eddig féltávnál, de aligha hiszem, hogy ilyen számokért adtak Trumaine Johnsonnak ekkora gázsit New Yorkban. Ahogy az előző bekezdésben is taglaltam, még a bűn rossz Butlernek is van olyan eleme a játékában, ami a vizsgált játékosok közül jónak számít, így nehéz egyértelműen azt mondani, hogy nem éri meg nagy pénzt fizetni cornerbackekért.

Azonban ne gondoljuk azt, hogy nem feltétlen éri meg. Vannak már a táblázatban is olyan játékosok, akik rászolgáltak a nagy lóvéra, mint ahogy a top 10 legjobban kereső CB-ből kicsúszok között is találunk ~10 milliót zsebre tevő játékost, aki ugyan nem tökéletes, de jó szezont fut (Richard Sherman, Casey Hayward). Ugyanakkor nem szabad elmenni amellett, hogy rengeteg újonc szerződéssel játszó cornerback is hasonló, sőt, némely mutatóban magasabb szinten teljesít. Tre’Davious White például úton van a krémbe a posztján, de William Jacksonra vagy Byron Jonesra sem panaszkodhatnak az edzőik – teszik mindezt bagóért, egyelőre.

A teljes képhez viszont hozzátartozik, hogy ezen a poszton a konzisztencia egyre ritkább. Tavaly az újonc Marshon Lattimore ledöbbentett mindenkit a teljesítményével, idén viszont már nem fénylik úgy a csillaga. Jalen Ramsey hasonló cipőben jár, de mielőtt félreértések jönnének, egyikük sem lett kuka, csak gyengébb évük van a korábbiaknál. Tekintve, hogy az újonc szerződésük alatt játszanak, ez nem akkora probléma, de ezt $15+ millió dolláros szerződés után már nem biztos, hogy elnézik. Illetve ezen a poszton is kezd egyre elterjedtebbé válni, hogy a 30-as korhatár rányomja a bélyegét a teljesítményre, és mintha egy húszárvágással kezdenének azonnal romlani a játékosok fizikai attribútumai.

Az utóbbi években láthattunk olyan példákat, ahol a szerződése lejárta előtt egy elit teljesítménnyel észrevétette magát egy cornerback a csapatokkal, Josh Norman vagy A.J. Bouye is egy ilyen szezonnak köszönhetően gazdagodott meg. A GM-ek kockáztattak, és ha hosszú távon nézzük, akkor bejött, csakhogy erre semmi garancia nincs – nem is egy álommeló general managernek lenni…

Ahogy az a táblázatból is látható, tökéletes cornerback nincs, mindenkinek van olyan statisztikája, amiben rossz számokat hoz. Mint ahogy arra sem született még definíció, hogy melyik statisztikát tekintsük a prioritásnak egy cornerback esetében. Mi van, ha nem enged TD-t egész szezonban, de cserébe több száz yardot igen, ami hozzásegítheti az ellenfelet ahhoz, hogy pontokat gyűjtsön? Vagy mi van akkor, ha alig enged elkapást, de azokat 16-18 yardos átlaggal teszi? Érzésem szerint nem született még ebben tökéletes leírás, ergó tökéletes cornerback sem létezik. Vagyis olyan játékosokat fizetnek meg, akiknek a statisztikák szerint valamilyen játékelemben gyenge pontjuk van. Ez a sors vár a cornerbackekre.

Van megoldás?

A kérdés az, hogy miben bízik jobban az egyszeri general manager: a college scout teamjében, vagy abban, hogy a drágán igazolt játékosa végig tartani fogja a szintet?

Ted Thompson előbbire tetet a voksát, amikor elengedte Casey Haywardot, miután két DB-t is elhozott a draftról egy évvel korábban Green Baybe. Mint ahogy a New York Jets is bízott abban, hogy a Tampába trade-elt Darrelle Revist majd pótolják az 1/9-esként kiválasztott Dee Millinerrel. De a Panthers is húzott egy meglepőt azzal, hogy Josh Normanről levette a franchise taget és elengedte Washingtonba, majd három cornerbacket is draftoltak 2016-ban – közülük már csak Bradberry van a rosteren. Fogjuk rövidre: nem vált be.

Nem véletlen, hogy más hazárdírozást nem nagyon tudok felsorolni a közelmúltból, hiszen a GM-ek úgy gondolják, hogy a nagy pénz kifizetése, és annak esetleges elbukása a kisebbik rossz. Egy franchise taggel lehet haladékot kérni, de előbb-utóbb egy jó nevű játékos meg fogja kapni a nagy dellát – a kérdés az, hogy az őt draftoló csapattól, vagy mástól. Az aranyközépút érzésem szerint ott van, hogy mindkettő kell: egy top fizetésért játszó, lehetőleg top cornerback, és mellé egy (magasan) draftolt tehetség. Csak újoncokra bízni a secondaryt nagy kockázat, ha pedig túl sok pénzt szánsz erre a posztra, akkor másra nem juthat. Ez sem rejt teljes sikert, lásd Titans vagy idén a Rams: egyikük esetében sem volt törvényszerű, hogy Butler illetve Peters akkora homály lesz, hogy bármelyik szerkesztő elkapna róluk egy passzt. A Jaguarsnak viszont nem jött rosszul az a Bouye-Ramsey páros.

Ti mit gondoltok, jöhet a CB-k életében egy pálfordulás, ami miatt őket is inkább rövid távra, kevesebb pénzért igazolják le mint a safetyket, vagy előbb-utóbb itt is beindul a sorozatos szerződésrekord?

[/ppp_patron_only]