Valaki képes fejlődni, valaki nem

Az eheti MNF-re sikerült két olyan csapatot összehozni, amik az utóbbi hetekben szenvedtek, főleg támadóoldalon. Emiatt előzetesen egy súlytalan meccset vártam, ahol egyik csapat sem fog igazán semmit csinálni. Nos, tévedtem. De azért nem olyan nagyot.

Tennessee Titans @ Dallas Cowboys 28 – 14

Az első negyed 6 drive-ja tökéletesen bemutatta, mennyire hullámzó a két csapat támadósora. Sorrendben az alábbi eredmények születtek a drive-okból: Kihagyott mezőnygól, fumble, TD, fumble, INT, TD. Legalább nem unalamas puntok voltak.

A Cowboys támadósorától előzetesen fejlődésben bíztunk, hiszen egy első körös picket is odaadtak a Raidersnek, hogy megszerezzék Amari Coopert, akitől a passzjáték fellendülését várták. Eddig ugyanis az volt a legnagyobb probléma, hogy nem volt igazi elsőszámú elkapó, és Prescott szinte csak 2-3 yardos passzokat indított el. Most Cooper érkezésével megpróbálkoztak hosszabb labdákat is megdobni. Egy negyed erejéig. Bár Cooper gyorsan megszerezte az első TD-jét, de nem hozott olyan szintű fejlődést a passzjátékba, mint azt a szurkolók remélték. Igaz, ez nem feltétlenül az ő hibája volt.

Az első negyedben a Cowboys próbálkozott hosszabb átadásokkal, de utána visszaálltak a szokásos 2-3 yardos passzokra. Ez bizonyos szituációkban még érthető is volt. De mikor 3rd&16-ra behívnak egy screen passzt a fullbacknek, akkor ott igazán megkérdezném, mit gondoltak. Aztán amikor már égett a ház, és tényleg kockáztatni kellett, akkor már hívtak pár hosszabb passzt, de ekkor már a Titans is ezekre készült. Hogy miért csak ilyenkor mernek 3 yardnál messzebb nézni, az rejtély.

És ha már Cowboys edzők. Jason Garett-től valaki vegye el a piros zászlót, vagy csapja arcon, mikor be akarja dobni, mert folyamatosan hülyeségeket akar visszanézetni. Most konkrétan egy olyan elkapásra dobott pirosat, ami már szabad szemmel is egyértelmű elkapás volt. Az első visszajátszás után pedig végképp nem maradt kérdés. Ő ennek ellenére bedobta a challenge-et, és ezzel sikeresen elégetett egy időkérést. Ezek után nem csodálkozok, hogy idén 1/7 a challenge siker aránya.

A Titans az ellenkező utat járta be, mint a Cowboys. Ők borzalmasan kezdték a meccset, hiszen kétszer is eladták a labdát a saját térfelükön. Viszont ők képesek voltak tanulni a hibáikból. Nem mondom, hogy tökéletesen játszottak, mert közel sem, de a rossz kezdés után sikerült minimalizálniuk a hibákat, és ez ezen a meccsen bőven elég volt a győzelemre. Mariota 21/29 240 yarddal, és 2 TD passzal zárt, igaz volt egy csúnya elrontott passza, mikor a célterületen üresen álló Corey Davist túldobta. De ezt, meg a korai fumble-t leszámítva jól játszott. A győzelem igazi kulcsa azonban a védelem volt.

A Cowboys könnyen nagy előnyre tehetett volna szert, hiszen ők kezdték a meccset, és utána a Titans támadósora kétszer is saját területen eladta a labdát. A védelem azonban csak 7 pontot engedett az ellenfélnek. Sőt, a harmadik Cowboys támadásnál INT-t szereztek az endzone-ban, amivel egyrészt demoralizálták az ellenfelet, másrészt visszaadták a reményt a saját támadósoruknak. Ha akkor nem szereznek labdát, akkor valószínűleg esélye sem lett volna Mariotáéknak túllendülni a rossz kezdésen.

A védelem aztán a meccs további részében is sikeresen állította meg a Cowboys támadásait, illetve szerzett labdát. Igaz, ez részben a Cowboys dilettáns playhívásainak is köszönhető volt, de ne vegyük el tőlük az érdemet. A lényeg, hogy Elliottot nem engedték futni (csa 61 yardig jutott), és kulcsszituációkban sem remegtek meg.

A meccs előtt még nem igazán lehetett belőni egyik csapatot sem. Messzemenő következtetést továbbra sem vonnék le egyikükről sem, de ebből a meccsből számomra egyértelműen kiderült, hogy a Titans védelem közepes csapatok ellen képes kompenzálni az offense hiányosságait, a Cowboys védelem azonban nem.