A liga öt legrosszabb general managere

Fejétől bűzlik a hal, tartja egy nagyon igaz mondás, és ez gyakran az amerikai futballban sincs másképp. Egy franchise sikeressége a general manager munkáján múlik, hiszen ő rakja össze azt a rostert, ami kihúzza az edzőket a csávából, vagy éppen fordítva, és ő hoz olyan edzőket, akik egy gyengébb rosterből is ki tudják hozni a maximumot. Ám ahogy irányítóból, úgy general managerből sem jut mindenki számára egy elit jelölt.

Egy general manager munkája elképesztően kiterjedt az NFL-ben. Nem csak a draftok, az igazolások, vagy a roster management számít, de ő felel a főedzőért, és részben annak a stábjáért is, meg még sok más apróságért is, ami nem tűnik fel szabad szemmel. Arról nem is beszélve, hogy mint minden sportban, itt is az eredmények határozzák meg egy-egy projekt sikerességét. Nem feltétlen kell Super Bowl győzelemre gondolni, de ha látszik a fejlődés az aláírása pillanatától napjainking, akkor elmondhatjuk, hogy jó munkát végzett.

Tökéletes general manager nincs, de összeszedtem öt general managert, akik érzésem szerint pocsék munkát végeznek csapataiknál. Noha akadtak frissebb nevek is, akik talán elférnének a listán, próbáltam olyan szakembereket összeszedni, akiknek azért több évi munkáját lehet értékelni, és abból egy nagyobb összképet kialakítani. A lista szubjektív, de vitatkozni ér vele.

5. John Elway, Denver Broncos (2011)

Hatalmas tömörülés volt az ötödik helyért, és meglepő lehet egy olyan GM ittléte, aki regnálása során két Super Bowlba is bevitte csapatát, de nekem már egy ideje bögyömben van Elway.

Pro

• Super Bowl részvétel (XLVIII, 50)
• Super Bowl győzelem (50)
• Saját FA-k menedzselése
• 2018 NFL Draft class

Elway megítélésén 2016-ig nem esett csorba. Leigazolta Peyton Manninget, épített köré egy bombaerős offense-t, majd a blowout Super Bowl vereség után megtette ugyanezt védőoldalon, ami már az áhított Lombardi-trófeát is elhozta Coloradóba. Miután Manning visszavonult, ott állt a franchise címvédőként, irányító nélkül. Az, hogy Brock Osweilert elengedte, és felcserélt a drafton Paxton Lynchért, a lehető legjobb döntés volt a helyzetében, még ha a Memphis irányítója bust is lett végül. Ahogy azt is érdemes megemlíteni pozitívumként, hogy milyen érzékkel tudja azt, hogy kiket kell visszaigazolni, és kiket kell elengedni. Julius Thomas Manning passzai nélkül egy tucat tight end volt, Malik Jackson elengedése sem fájt ennyi pénzért, T.J. Ward kivágása is őt igazolta, mint ahogy Demaryius Thomas vagy Aqib Talib elcserélése is eddig jó döntésnek bizonyult. Az idei classról meg annyit, hogy reális esély van arra, hogy a Broncos adja az OROY és DROY játékost is.

Kontra

• Vance Joseph (3x)
• 2018 1/5
• Case Keenum
• 2017 NFL Draft

A Super Bowl győzelem óta Elway egyre több fura vagy rossz döntést hozott, ami miatt az erős, talán indokoltabb mezőny ellenére helyet biztosítottam neki a listámon. Kapásból ott van az, hogy Vance Josephfel háromszor is megszívta. John Fox távozását követően Joseph is a finalisták között volt, de végül Gary Kubiak nyerte el a melót. Az ő visszavonulását követően viszont már nem volt vetélytárs Joseph számára, pedig ott volt Kyle Shanahan is az opciók közül. Hiába volt jó kapcsolata az apja által, elmondása szerint egy percig nem hitt abban, hogy a Broncos őt fogja választani vezetőedzőnek. Joseph a Dolphins védőkoordinátoraként érkezett, vagyis a regnáló DC-re, Wade Phillipsre nem volt szükség – miért is lenne a liga akkori legjobb védelmét összerakó szakemberére? A harmadik szög a koporsóba a tavalyi idény végén volt, amikor Elway (kisebb felsőbb nyomásra) adott Josephnek egy második esélyt, holott már tervben volt Mike Shanahan visszahozatala Denverbe, aki hozta volna magával Kirk Cousinst is irányítónak.

Ha már Cousins, végül a hírek szerint meg sem próbálta leigazolni a Broncos, vélhetően értesültek a fizetési igényéről. Sebaj, az 1/5-ös draftcetli birtokában elég jó lehetőség van irányítót választani. Akkoriban még a Jets a Broncos mögött volt, tehát egy feltrade is opció lehetett volna, ha biztosra mennek. Ám Elway 20 millió dollárt adott annak a Case Keenumnak, akinek az előző öt szezonját valamiért mindenki elfelejtette a vikingsos breakout idénye következtében. Teljesen érthetetlen, de Lynch-bukta után nem akart újoncra hagyatkozni (amúgy sem a QB pick az erőssége, gondolhatta). Keenum miatt gyakorlatilag esély sem volt érdemi FA-erősítésre, majd az ötödik választási jogon kiválasztotta Bradley Chubbot Josh Rosen helyett. Nem rossz pick Chubb, de ha ennyire kevés a cap space, ha egy Keenum a legjobb opció irányítónak, akkor csak több értelme van egy korai picken húzott QB-nak, azért ez nem egy Lynch-sztori volt.

4. Mike Maccagnan, New York Jets (2015)

2015-ben egy új időszámítás kezdődött New York zöldebbik felén, amikor Mike Maccagnan a general manageri, Todd Bowles pedig a vezetőedzői széket vette át. Ám a reménykeltő kezdés végül teljes csalódásba ment át.

Pro

• 2015-ös alapszakasz
• Sam Darnold
• Alappillérek az első körökben

Maccagnan álomkezdést produkált, 10-6-os idénnyel nyitott, amivel épphogy lemaradt a Wild Cardról. A csapat ugyan nem épp a hosszú távú terveket segítette elő, de arra tökéletes volt, hogy az elkövetkezendő 1-2 szezonban megalapozzon egy jó mérleget, ami a szabadügynök játékosoknak is vonzóvá teheti a Jetset. Emiatt a draftok sikeressége kulcsszerepet játszott filozófiájában, és az elsőkörös húzásaival olyan játékosokat akasztott le, akikre lehet építeni egy sikeres csapatot. Leonard Williams, Darron Lee és Jamal Adams is mind alappillérei már most a védelemnek, a határ számukra a csillagos ég lehet. És akkor ott van Sam Darnold is, akiért drága volt felcserélni ugyan, de egy franchise irányítónak ára van, és eddig abszolút Maccagnant igazolja az a trade.

Kontra

• Túl idős keret
• Nincs elég tehetség
• Rengeteg hiányposzt
• HACKENBERG!!!!!!

Az előző bekezdésben már taglaltam, hogy úgy alakította ki a keretet Maccagnan, hogy az azonnali előrelépést hozzon, de ezt csak egy szezonra lehetett fenntartani – és nem is jutottak 10 győzelem közelébe azóta. Ám nem is nagyon voltak olyan lépései, ami ezen változtatna. 2016-ban a 31 éves Matt Forté és a 29 éves Steve McLendon számított a legkomolyabb erősítésnek, miközben a keret átlagéletkora értelemszerűen nőtt. Leen kívül egy játékos sem bizonyult nyerő választásnak azon a játékosbörzén, így egy kiöregedett és megrogyott keret alakult ki New Yorkban, amiből csak egy nagytakarítás után lehetett kiút. Ez viszont nem 2017-ben történt meg, hanem egy évvel később, ezzel a saját és Bowles állását is kockára tette – nem csoda, hogy a mostani keret csak egy top 10-es pickre elég.

Maccagnan első körös pickjei folyamatosan ülnek, cserébe a többiből jó, ha egy átlagos játékos válik majd. A 2018-as offseasonig 21 játékost választott ki a draftokon, ebből csak 11 van a Jets rosterén ma is, hétnek pedig csapata sincs – így nehéz azért fiatalokra építkezni. Valamiért 2018-ig várt arra, hogy kipucolja a keretet, és bár ezzel nagyon sok cap space lesz jövőre, szinte kivétel nélkül a saját szerződéseit kellett kipaterolnia a csapatból, így a cap managementet nem tudom pozitívumként kezelni. 2019-ben tehát rengeteg hiányposzttal várják majd a free agencyt, amit egy nyár alatt nem fognak tudni pótolni, így a komoly (értsd: rájátszás) elvárásokat csak 2020-tól várhatjuk el a csapattól. Oké, hogy egy GM-nek nem azonnal kell csodát tennie, de ez már kicsit túlzás…

3. Steve Keim, Arizona Cardinals (2013)

A dobogó alsó fokára nem más került, mint a general manager, akinek a kezei alatt egy Super Bowl esélyes gárda röpke két éven belül 1/1-essé avanzsált, és a totális reménytelenség jellemezte az idei szezonját.

Pro

• Visszafoglalta az NFC Westet
• Josh Rosen
• Ligaelit keret 2016-ra

Steve Keim 1999 óta áll a Cardinals szolgálataiban, de a dolga nem volt egyszerű. Michael Bidwill, a Cardinals elnöke megelégelte a Kurt Warner visszavonulása utáni nihilt, és szerette volna ismét meghódítani az NFC Westet, ami akkoriban a Seahawks és a 49ers territóriumává vált. Ehhez jól nyitott, elhozta főedzőnek Bruce Arianst, irányítónak pedig Carson Palmert, a franchise pedig haladt az NFC uralma felé. A 10-6-os debütálást folyamatos javulás követte, 2015-öre pedig egyenesen az NFC döntőig menetelt a csapat, méghozzá a liga egyik, ha nem a legerősebb keretével. Sokan már régóta várták az elsőkörös irányítót a csapathoz, erre 2017-ben volt realitás leginkább, ahol ha a Chiefs nem cserélt volna fel Mahomesért, akkor Keim őt vitte volna ki. Ám Palmer visszavonulását követően nem várt tovább, és – talán Mahomesból is okulva – felcserélt Rosenért. Nekem ez evidens, de pár csapatból kinéztem volna, hogy rábízza magát a Bradford-Glennon duóra, így mindenképp jár a piros pont.

Kontra

• 1/1
• Idős keret
• Rengeteg hiányposzt
• Steve Wilks

Bár említettem, hogy 2016-ra egy elég erős keretet tudott összehozni az MVP-formával érkező Palmerrel, a Patriotstól elhozott Chandler Jonesszal, és egy Robert Nkemdiche kaliberű újonccal, ez a keret sokkal inkább egy win now csapat volt, mintsem hosszú távú projekt. Ennek tükrében a 7-8-1-es 2016-os idény hatalmas meglepetés volt, és Keim nem reagálta le jól a helyzetet – emiatt van nálam helye a listán a dicső múlt ellenére. 2017-re a ligaelit keretből talán a legtöbb hiányposzttal rendelkező csapat lett, kevés cap space-szel, tele idős játékossal (hogy szemléltessem, a mostani, “öregek otthonaként” csúfolt Raidersnél is magasabb átlagéletkorral bírt a Cards 2017-es kerete), ami 2018-ra csak annyiban változott, hogy nem a legidősebb, de így is top 10 legidősebb kerete volt a Cardinalsnak.

Januárban új időszámítás kezdődött Bruce Arians visszavonulásával, de a helyére kinevezett Steve Wilks hatalmas koppanás volt, leginkább az, hogy hagyta Mike McCoyt rászabadulni az offense-re. Az idei csalódást keltő szezont követően egy új csapatot is lehet építeni, Keimnek ehhez még csak ki se kell vágnia az idős játékosokat, hiszen szinte mindegyikük szabadügynök lesz. A 70 milliós cap space-ből egész pofás csapatot lehet fehúzni Rosen köré, csak én ezt inkább másra bíznám. Ezt a csapatot Rosen köré kell építeni nem csak a rosteren, de a szakmai stábban is, amihez egy új GM sem árthat. Keim bár februárban kapott egy hároméves hosszabbítást, idő előtt megválnék tőle.

2. Jason Licht, Tampa Bay Buccaneers (2014)

Az ember, aki a második körben kickert választott úgy, hogy felcserélt érte, majd egy év után ki kellett vágnia, annyira vállalhatatlan volt. Noha nem ő a legrosszabb GM szerintem, talán rajta értetlenkedem a leginkább, hogy mi a francot keres még mindig a ligában.

Pro

• Időszakos jó döntések

Bizony, hosszas gondolkodás után is csak ennyit tudtam felhozni Licht mellé a pozitívumokhoz, nem véletlenül van a listám második helyén. Egyszerűen minden olyan döntése, ami abban a pillanatban teljesen racionális volt, később kiderült, hogy rossz lett.

[quote]

• Winston 1/1 (no brainer, helyi egyetemről az évezred egyik legtehetségesebbnek tartott QB prospectje)
• Lovie Smith menesztése (két negatív mérlegű szezon, nem volt fény az alagút végén)
• Dirk Koetter kinevezése (Winstonnal nagyon jól kijöttek, ráadásul 9-7-es szezonnal nyitott)
• A 2017-es offseason (olyan veteránokat igazolt hiányposztokra, akikkel a fedélzeten realitás volt a rájátszásba jutás)
• A védőfal befoltozása (a Bucs egysége volt az egyik legrosszabb 2017-ben, emiatt egy komplett fal jött FA-ról, plusz Vea az első körben)[/quote]

Egyikre sem mondanám azt, hogy fölösleges döntés volt, mégsem váltak be az idő ismeretében. Ez többször nem Licht hibája volt, de nem kell őt sajnálni, tett azért, hogy ezen a listán szerepeljen.

Kontra

• Folyamatosan lyukas keret
• Aguayo
• Túlfizetett roster
• Bizonytalan jövőkép

Amit egy GM-től várnak stabilitásként, na abból semmit nem tud mutatni. Akármilyen igazolásokat meg draftot produkál, a keretben több lyuk is van folyamatosan. Tökéletes roster nincs, de az edzői sem olyan kaliberek, akikkel orvosolni tudná a hiányosságokat. Ehhez kapcsolódik Mike Smith, hogy hogyan maradhatott ez a tag védőkoordinátor több, mint két szezonon át, az rejtély. Az áttörésnek várt 2017-es FA-piacnak is az lett a vége, hogy D-Jax (+ Fitzmagic) élte meg egyedül a rostert a 2018-as idényre is a Jackson-Baker-Wilcox-Ward-Folk ötösből. Bár hiányposzt van, költőpénz nincs. A nagy erősítéseknek ugyanis ára volt, $18 milliójuk van jelen állás szerint költekezni jövőre úgy, hogy megszabdulnak nem egy súlyos szerződéstől jövő márciusban, de legalább a fontosabb szabadügynökökre (Kwon Alexander, Donovan Smith) telne. Jöhet tehát itt is a roster kiporszívózása, ahol Licht(?) a saját maga által megkötött szerződéseket semmisítheti meg.

Ami a jövőt illeti, vannak a csapatban alappillérek, akikre fel lehet húzni majd az új Bucsot, de az megint csak elvesz 1-2 szezont legalább, arról nem is beszélve, hogy néhányuk már kezd benne lenni a korban. Ami elszomorítóbb, hogy Winston nem tartozik ezen építőkockák közé. Az, hogy idén kétszer is leültették Ryan Fitzpatrick kedvéért, számomra minden, csak nem meggyőző. Márpedig franchise irányító nélkül nincs hosszú távú elképzelés az NFL-ben, így a Bucs jövője is kicsit homályos a szemeim előtt. Szerintem a csapat számára egy új triumvirátus, azaz GM-HC-QB kellene, és bízni abban, hogy az újdonság lendülete majd kibillenti a csapatot ebből a posványból.

1. Dave Caldwell, Jacksonville Jaguars (2013)

A Jaguars első körös pickjei Dave Caldwell első szezonja óta: 1/3, 1/3, 1/5, 1/4, 1/29, 1/5(?). Kell magyarázni bármit is azon, hogy kerülhet a legrosszab GM-ek első helyére?

Pro

• Van szeme a tehetségek felkutatásához

Bár őt gondolom a legrosszabb GM-nek, azt meg kell adni, hogy az ötösből, de talán ligaszinten is neki van a legjobb szeme a tehetségek felkutatásához – hiába, a scout múltja kötelezi hozzá. Így sikerült a liga legrosszabb rosterét olyan középső/hátsó körös játékosokkal is megerősíteni, mint Brandon Linder (3.), Telvin Smith (5. kör), Allen Hurns (UDFA), Yannick Ngakoue (3. kör), Dede Westbrook (4. kör), Keelan Cole (UDFA) vagy Ronnie Harrison (3. kör). Ám mit ér a lefektetett alap, ha arra képtelen valaki csapatot építeni?

Kontra

• Folyamatos rossz mérleg
• Bortles erőltetése
• Túlfizetett keret
• Gus Bradley

Látszólag nincs mellette annyi negatívum, de mégis csak fontosak az eredmények, az meg az AFC döntőn kívül csupa negatív mérleg. Ez több döntésének is köszönhető, például hogy hagyta a 2016-os idény végéig Bradley-t garázdálkodni a csapat élén, mikor láthatóan nem tudott semmit kezdeni a keret adta lehetőségekkel. Ezt követően egy huszárvágással feltett mindent egy lapra, és kényszerből ugyan, de kockáztatott: adva volt egy tengernyi pénz, amit el kellett költenie, így felhúzta a liga legdrágább, de egyben legjobb védelmét is. Annyira azért nem volt vakon, hogy lássa ez csak ideiglenes állapot, és a kieső láncszemekről már az idei drafton is gondoskodott. Ez egy kiemelkedő szezont eredményezett, majd vissza is tértek abba a fekáliába, amiben eddig is dagonyázott a csapat.

Ami a legnagyobb kritikája a szememben, az Blake Bortles. A tavalyi idényt követően döntés elé kényszerült: megtartja, vagy kivágja az irányítóját. Az, hogy megtartotta, még valahol érthető is. Bár februárt írtunk, de lehetett sejteni, hogy a drafton a négy legjobbnak tartott irányító egyike sem lesz bent 1/29-en, max Lamar Jackson. Ha őt kockázatosnak gondolta, én nem tudom hibáztatni, még ha én megléptem volna a kiválasztását a helyében. Na de az, hogy hozzávágott Bortleshöz egy hároméves hosszabbítást olyan eloszlással, hogy alig éri meg őt kivágni, az elképesztő. Ennyi erővel hagyhatta volna, hogy a sérülés esetén garantált ötödik éves opcióját kockára tegye, de legalább megszabadult volna tőle 2019-re. Most is megteheti, $16,5 millió halott pénz ellenében, szép munka!

A legjobb az egészben, hogy neki (mint sokan másoknak is) Kirk Cousins leigazolása volt a prioritás, de hamar kiszállt az üzletből, mert nem akart belemenni a licitháborúba. De nem azért, mert nem lett volna Cousinsra pénz, hanem azért, mert sokallta a $30 milliós pletykákat, ő inkább $20-$24 milliós szerződésre gondolt. Kérdem én, ez az ember hol élt eddig??? Simán lett volna pénze Cousinsra, gyakorlatilag egy potens irányító teljesítmény hiányzott a tényleges hosszú távú dominanciához, de inkább Bortleshez vágott hozzá évi $18 milliót, hát gratulálok a liga legrosszabb GM címéhez!

Honorable Mentions

Mike Tannenbaum, Dolphins (középszerűség, rossz szerződések)

John Lynch, 49ers (borzasztó szerződéskötések, minimális fejlődés a rosteren)

Bruce Allen, Redskins (Cousins-saga, Reuben Foster claimelése)

Mike Brown, Bengals (Marvin Lewis)

Les Snead, Rams (Jeff Fisher)