Beharangozó
Előre a Wild Cardért! – MNF beharangozó
A rájátszásért való küzdelem mindig hordoz magával izgalmakat, de a 2018-as idény tényleg különleges ebből a szempontból is. Két csoportban is kérdéses még az első helyezett, ráadásul a két wild card helyért is hatalmas tumultus alakult ki – élükön a Seahawksszal és a Vikingsszal, amik most egymás ellen mérik össze erejüket.
Minnesota Vikings (6-5-1) @ Seattle Seahawks (7-5)
2:15, Sport TV
Nem ezt vártuk a csapatoktól szezon előtt
A Vikingsnál negatív, a Seahawksnál pozitív értelemben értendő a fenti kijelentés. Zimmerék a tavalyi konferencia döntő és a további erősítések után az NFC egyik fő várományosaiként várták a szezont, ehhez képest a rájátszásért is teperniük kell. Az offense teljesítménye elég nagy megosztottságot generált, hiszen amíg a Diggs – Thielen párosra nem lehet panaszunk, rajtuk kívül semmi sem úgy működik, ahogy kéne.
- A támadófal gyenge
- A futójáték nem működik
- John DeFilippo eddig csalódás
Nézzük pontról pontra! A fal teljesítményéről annyit, hogy a PFF adatbázisa szerint a minnesotai egység engedte a legtöbb nyomást a ligában, szám szerint 181-et. Ez dropbackekre lebontva ugyan nem a liga legrosszabb aránya, de kétségtelen, hogy Cousins élete nem egyszerű miattuk. Az idén lilába öltöző irányító a dropbackjei 39,6%-án van nyomás alatt, ennél többször a kezdőirányítók közül csak Josh Rosen, Deshaun Watson és Josh Allen volt a ligában. Ennek ellenére Cousins a jobbak közé tartozik nyomás alatti játékban, ő a legpontosabb irányító ilyen szituációkban rövid és hosszú passzoknál egyaránt, noha 5 TD mellé 5 INT is társult.
Rajta tehát semmi nem múlik, pedig a futójátékot is többször hiányolhatta. Dalvin Cook idén kisebb sérülésekkel bajlódott, ami az ő játékperceit is limitálta, és bár Latavius Murray tűrhetőnek tűnik, egy potens Cook nagyon ráférne erre a támadósorra. Szerencséjükre a Packers és a Patriots ellen már mutatott életjeleket a passzjátékban is használható játékos, bár a labdacipelései még mindig csak a 10-et súrolják, ennél többször kellene őt etetni.
És itt jöhet a képbe John DeFilippo, aki a tavaly csodát tevő Pat Shurmur headsetjét örökölte meg Minnesotában. Az Eagles QB-edzőjeként érkező szakember talán a legnagyobb megosztottságot keltő alak most a Vikings szervezetében. Balentin, Jarred és Dani is sokat malmozott rajta az eheti podcastünkben, hiszen DeFilippo HC-kandidánsként várhatja majd a januárt, ami nem tűnik nyerő ötletnek egyelőre. Az offense inkább a gyengébb csapatok ellen hozza magát, a fontos meccseken pedig kevés kivételtől eltekintve besül. Márpedig ez a meccs nekik most létfontosságú lesz.
A Seahawks ezzel szemben az esélytelenek nyugalmával vágott neki az idénynek, miután rengeteg változtatásokon ment át a franchise a rosteren és a szakmai stábban egyaránt, most mégis a rájátszás kapujában állnak. Lehet puszta véletlen, de szinte egy inverz-Vikings szezont hoztak le eddig Carrollék.
- A támadófal jó(!!!!!!!!)
- A futójáték működik
- Brian Schottenheimer bevált
Hogy eddig mi tartotta Tom Cable-t Seattle-ben, azt talán sosem tudjuk meg, de távozásával támadófalat véltünk felfedezni a Seahawksnál – ennyit számít egy edző. Meg ennyit számít az, ha egy jó HC megvizsgálja a körülményeket, és annak keretében alakítja ki a játékot (rád nézek Mike McCarthy!). Félreértés ne essék, ez az O-Line nem termelt hirtelen All-Pro kaliberű játékosokat, de a filozófiaváltás hatalmasat lendített az offense minden egyes tagján, ami Brian Schottenheimer kinevezésével is összefügg.
2018-ban a Seahawks passzolt a legkevesebbszer a ligában, köszönhetően annak, hogy a Coltstól érkező új támadókoordinátor visszahozta a futójátékot az offense keringésébe. Ehhez kellett egy átlagos futásblokkolás, amihez az edzőcsere mellett két idén igazolt guard (J.R. Sweezy, D.J. Fluker) is hozzájárult, és kellett az, hogy ki merje venni Wilson markából a labdát, noha nála csak kevesebb embernél van jó kezekben a zsuga. A változtatás bejött, egyedül az idei elsőkörös újonc, Rashaad Penny teljesítménye volt csalódást keltő, de a szezon végére ő is kezd belendülni. Az eredmény: a Wilson-érában sosem láttunk ilyen kevés nyomásengedést 13 fordulót követően.
- 2018: 92
- 2017: 159
- 2016: 173
- 2015: 154
- 2014: 114
- 2013: 120
- 2012: 104
A rájátszás a tét, de nincs miért aggódni
A vasárnapi eredmények ismeretében azért mindkét csapat hátradőlhet kicsit. A Redskins és a Panthers kikapott, a Cowboys pedig az Eaglest verte, ami a két mai érintett számára jobb eredmény, mintha fordítva történt volna. Vagyis egy vereség esetén sem dől össze a világ, hiszen a meccset követően is biztos, hogy ez a két csapat lesz az NFC Wild Card helyein. Ha a Vikings nyer, akkor ők lesznek az 5. kiemeltek, Wilsonék pedig a 6. helyen lesznek.
Kicsit a jövőbe is nézve, a könnyebb dolog a hazai csapatnak jut, 6-3-as konferenciamérlegük van, és az üldözők közül a Pantherst verték, így hasonló mérleg esetén jó eséllyel pályáznak a tiebreaker megnyerésére. Ha viszont sikerül nyerniük, akkor gyakorlatilag elkelt az 5. kiemelés, a 49ers és a Cardinals elleni meccsük talán nem okoz nekik majd komolyabb nehézséget, ami matematikailag is bebiztosíthatja a januári folytatásukat. A Bears hajnali győzelmével a csoportgyőzelemről egyre inkább letehetnek Zimmerék, bár lesz egy csoportrangadó a Macik ellen az utolsó fordulóban, közte egy Dolphins és egy Lions elleni összecsapással, szóval reménykedni még lehet.
A november és december mindig egy fordulópont a Seahawks idényében, onnantól mágikus aura veszi őket körül, és megindul a győzelmek sorozatos gyártása, aminek idén is szemtanúi vagyunk eddig. A Vikings védelme kezd visszatalálni a helyes útra, ami megnehezítheti Wilson dolgát, de az előjelek, és a fontos meccseken mutatott teljesítmények nem a Vikingsnak kedveznek, ahogy az a tippjeinken is látszik.