Gruden karácsonyi ajándéka

Az év utolsó hétfő esti rangadóján kis téttel léptek pályára a csapatok. A Broncos már csak azért küzdött, hogy elkerülje a negatív mérleget, a Raiders pedig könnyen lehet, hogy utolsó meccsét vívta Oaklandben, így extra motivációval léphettek pályára.

Denver Broncos @ Oakland Raiders 14 – 27

Ezért a meccsért fejek fognak hullani Denverben. Ilyen lelketlen játékot nehéz lenne megmagyarázni akármelyik csapat ellen, de hogy még a ligautolsó (meccs előtt hátulról második, most már negyedik) Raiders is egy playoff csapatnak tűnt mellettük, az megbocsáthatatlan. Itt ugyanis nem az történt, hogy a Broncos játszotta a játékát, de végül a Raidersnek pattant jobban a labda. Nem, ezen a meccsen a Denver játszott úgy, mintha az 1/1-ért küzdene. Ötlettelen játékhívások offense oldalon, motiválatlan játékosok a védelemnél, és ha esetleg valamit jól is csinált a csapat, abból is rosszul jöttek ki. Minden fronton alulteljesítettek.

Az egész ott kezdődött, hogy az első negyedben egy nagyszerű punttal sikerült az 1 yardosra letenni a labdát a Broncos speciális egységének. Ez első hallásra szépnek tűnhet, de itt jön elő az, hogy ebből is rosszul jöttek ki. Valóban sikerült az 1 yardosra menteni a puntot, de ezt úgy, hogy a földön heverő labdát a Raiders visszahordója, Dwayne Harris fel tudta kapni, és 99 yardos TD-t tudott belőle szerezni.

Ez az egy play tökéletesen bemutatta mennyire jobban ott vannak fejben a Raiders játékosai. Ez azonban még a meccs elején történt, innen még lett volna visszaút a Broncos számára. Csakhogy jöttek az újabb pofonok, és félidőre már 17-0 volt a Raiders előnye. Vance Joseph pedig nem arról híres, hogy egy demotiváló első félidő után újult erővel vezesse ki a csapatát a pályára, és megfordítsa a meccset. Még két TD-t tudtak szerezni a meccs végén, de egy percig nem lehetett azt érezni, hogy a Denvernek itt esélye lenne. Bármennyire is furcsa ezt leírni, de a túloldal sokkal jobban akarta ezt a győzelmet.

Jon Gruden ezúttal képes volt legyőzni a nagy mumusát (a meccs előtt 1-10 volt a mérlege a Broncos ellen) és ehhez olyan nagyon meg sem kellett erőltetnie magát. Harris TD-je gyors előnyhöz juttatta őket, és innentől inkább arra játszott rá, hogy ezt az előnyt megtartsa. És ezúttal ez a terv sikerült is. Carr egy átlagos game manager teljesítményt hozott le, nem dobott TD-t, és 200 yardot sem ért el, de legalább vigyázott a labdára. Az 5. hét óta nem dobott INT-t és ezt a sorozatát most sem szakította meg. Földön valamivel eredményesebb volt a Raiders, Doug Martin 107 yardig jutott 1 TD-vel. A meccs hőse azonban kétségkívül Harris volt, aki nagyszerűen ismerte fel az adódó lehetőséget, és hiba nélkül meg is ragadta azt.

Nagy valószínűséggel ez volt az utolsó mérkőzés, amit Oaklandben játszottak. Ahogyan a csapat és a város kapcsolata jelen pillanatban kinéz, nem valószínű, hogy jövőre is itt játszaná a Raiders a meccseit. Ha pedig így lesz, akkor fel lehet fogni ezt a Broncos elleni győzelmet egyfajta búcsúként is, amit a kitartó közönségnek ajánlott fel a Raiders. És egy csoportrivális elleni megérdemelt győzelemnél nem nagyon lehet szebb búcsút adni.