Mi van akkor, ha Aaron Rodgers a hibás?

Aaron Rodgers a tökéletes irányító prototípusa, minden bizonnyal a valaha volt legtehetségesebb irányító, aki pályára lépett az NFL-ben. Elképesztő karerő, tökéletes pontosság, kiváló atletizmus, ész. Egy cyborg, aki a jövőből érkezett a védelmek elpusztítására. Ennek ellenére “csak” két MVP-címe és “csak” egy Super Bowl győzelme van karrierje során. A legtöbben – jogosan – Mike McCarthyt és a körülötte lévő csapatot okolják az utóbbi évek gyengébb teljesítményéért. De mi van akkor, ha maga Aaron Rodgers a hibás? 

Mindenki más hibás, de ő nem

Nincs olyan passz, amit ne tudna hibátlanul megdobni. Nincs olyan helyzet, amikor ne kéne rettegni attól, hogy Aaron Rodgers megcsinálja a játékot. Ugyanis ha minden klappol és olyan állapotba kerül, akkor nem lehet megállítani, tökéletes időzítéssel és ritmussal dolgozik. Ilyen esetekben olyan magasságokba ér el, amiről legtöbben még csak álmodni sem mernek. Rengeteg ilyen esetet tudunk felidézni, ezért is gondoljuk sokszor úgy, hogy ha nem megy a játék, akkor nem ő a hibás, hanem a csapat, az elkapók, a fal, azaz bárki, de nem ő.

Persze, Mike McCarthy irányába egyértelműen jogosak a kritikák. Nem elég kreatív és nem elég hatékony a playhívás. Nincsenek üresre játszott az elkapók a séma által, csak rájuk van bízva, hogy oldják meg a dolgokat és szakadjanak el. McCarthy és támadósora nem fejlődött az elmúlt években úgy, ahogy az NFL támadósorai fejlődtek. És persze, tőle is látunk sokszor jó hívásokat is, amikor jó matchupokat alakít ki vagy tényleg a séma segítségével lesznek üresen a wide receiverek, ezeket ne vegyük el tőle, de az egyértelmű, hogy ő is (elsősorban ő) hibás a Packers rossz szerepléséért.

És igen, a kisegítő személyzettel kapcsolatban is vannak problémák. Davante Adamsen kívül nincs normális elkapó a csapatban, az újoncok nem tudnak még elszakadni, nem tudnak jó cornerbackeket megverni.

Aaron Rodgers szinte sosem hibázik, mégis lehet ő a hibás

A fentiek mind teljesen jogos kritikák. Viszont azt is észre kell venni, hogy bizony Aaron Rodgers is hibás lehet a Packers támadósorának gyengélkedéséért. Ezt pedig alapvetően azért nehezebb észrevenni, mert Rodgers igazából kis túlzással sosem hibázik, vagy legalábbis jóval kisebb arányban, mint bárki más ezen a földön. Rodgers egy nagyon egyedi irányító. Azok a passzok, amiket megdob, elég sokszor lélegzetelállítóak. Nagyon kevés hibát találunk azokban a passzokban, amiket megdob. Nála sokkal inkább azokban a passzokban kell keresni a hiba forrását, amiket nem dob meg. 

Sajnos nincs statisztika arra – lehetetlen is lenne ilyet alkotni -, ami megmutatja, hogy egy irányító hány passzt, yardot, TD-t hagyott a pályán azért, mert nem dobta meg a labdát. Nem dobta meg azokat a passzokat, amik tök üresek voltak. Nem dobta meg azokat a passzokat, amik a sémából adódóan ki voltak alakítva és ritmusból jöttek volna. Nem dobta meg azokat a passzokat, amik ott voltak előtte. Nem dobta meg azokat a passzokat, amiket engedett a védelem.

Rodgersnek pedig talán ez a legnagyobb hibája. Túl sokszor próbál a hosszú passzra, nagy TD-re építeni és egyszerűen nem dobja meg a rövid, egyszerű labdákat a struktúrán belül, amiket a védelem alapjáraton engedélyez neki. Sokszor nagyon jól jön ki belőle, mikor kimozog a zsebből, improvizál és scramble drill során megtalálja tök üresre mozgó elkapóját egy 40 yardos bombával. És mi tagadás, ezt (is) zseniálisan csinálja. Elképesztő játékok születnek ebből és nyilvánvalóan ezekre emlékszünk a játékából. Viszont ha éltetjük ezekért a hatalmas playekért struktúrán kívül, akkor hibáztatunk is kell azért, amikor a könnyű játék helyett az improvizációt választja és az nem működik. Persze arra senki nem emlékszik, hogy nem dobta meg az 5 yardos checkdownt.

Rodgers egyedi stílusa tényleg elképesztő játékokhoz vezet, azonban a stílus miatt a nézők szemében sokszor úgy tűnik, mintha a teljes offense diszfunkcionális lenne körülötte, semmi sem működne és neki kellene varázsolnia. A tévénéző azt látja, hogy Rodgers rohangál össze-vissza, hiszen a támadófala nem védi meg, össszeomlik a zseb. A tévénéző azt látja, hogy Rodgers kétségbeesetten keres valakit, aki üresen van, de egyszerűen nem talál, és próbálkozik meghosszabbítani a játékot. Sokszor tényleg nem szakadnak el az elkapók akár saját hibájukból, akár a rendszer hibájából. De sokszor nem mindenki más miatt ilyen a játék, hanem épp Aaron Rodgers miatt, aki igazából nem dolgozik annyira jól rendszeren, struktúrán belül.

Aaron Rodgers egy túl biztonsági irányító

Lehet hülyén hangzik az állítás annak fényében, hogy mennyi hatalmas játékot, mennyi hosszú passzt láttunk már tőle, de így igaz: Aaron Rodgers egy túl biztonsági játékot játsszó irányító. Nevetségesen alacsony az interception-százaléka és az úgynevezett turnover-worthy dobásainak száma is. Nem csak idén, hanem karrierje során is. Magasan kiemelkedik a mezőnyből ilyen tekintetben.

Mondhatnánk, hogy mennyire zseniális, hiszen közel sem kerül ilyen passzokhoz, annyira pontos és precíz, de ez azért is van így, mert meg sem próbálja a kockázatos dobásokat. Nem dobja meg azokat a passzokat, amikor az elkapóján szorosan védekezik a cornerback. Illetve egy kivétel van ezzel kapcsolatban: amikor esélye sincs elkapni a védőnek a labdát. Ezek pedig a szélre menő backshoulder dobások a WR-ek felé, amikor jó esetben még csak hátra sem tud nézni a CB. Ezeket is zseniálisan dobja meg Rodgers és ezek is “wow” dobások sokszor. Ezért sem tűnik kockázatkerülő játékosnak, pedig ezeknél a passzoknál egészen minimális az INT-veszély.

Csak a pálya közepére ne kelljen dobni

Nagyon érdekes dolog, hogy Rodgers kerüli a pálya közepét, amennyire csak lehet. Aaron Rodgers ugyanis az egyetlen irányító a ligában idén, aki többet dob a pálya széle felé, mint középre. Ő 56%-ban céloz a “számokon kívülre”, miközben a ligaátlag 39%.

Sokan gondolják, hogy ez is McCarthy miatt van, aki nem játszik üresre elkapókat a pálya közepén. Részben igaz is, részben viszont látható volt egy fejlődés McCarthy sémáiban, route kombinációiban, ahol bizony üresre játsztották magukat az elkapók. Rodgers azonban nem szeret középre passzolni. Hogy miért? Mert nagyobb az interception-veszély: felpattó labda, nagyobb tömeg, satöbbi.

Egyszerűen ilyen a stílusa, kerüli a kockázatos passzokat, a lehetséges interceptionöket. Nem dobja meg az 50/50 labdákat egy szorosan őrzött elkapó irányába, csakis akkor, ha a pálya szélére tudja dobni úgy a WR külső vállára, hogy csakis ő érhesse azt el. És nem azért nem dob középre tight coverage-be, mert nem tudna, hiszen minden képessége megvan rá, minden egyes dobást képes kivitelezni. Egyszerűen nem akarja, kerüli ezeket a helyzeteket, amennyire csak lehet.

Már a sackek is az ő hibái?

Aaron Rodgerst idén már 35-ször sackelték, ami az ötödik legmagasabb szám a ligában. Viszont ki kell emelni, hogy ebből csak 2 volt, amikor 2,5 másodperc alatt földre vitték. Mindeközben például csoportriválisát, Kirk Cousinst már 10-szer sackelték 2,5 másodperc alatt, ami a második legtöbb a ligában. Rodgers átlagosan 2,9 másodpercet tölt a zsebben – negyedik leghosszabb – és átlagosan 3,53 másodperc után sackelik – nyolcadik leghosszabb. Világéletében ő volt az egyik “leglassabb” passzoló, idén Watson mögött a legtöbbször volt nála a labda minimum 4 másodpercig (via PFF).

Szóval inkább a támadófal, vagy inkább az irányító hibája, hogy ennyi sacket nyel be? A sack-mutatóra általában úgy tekintünk, mint a támadófal játékának mércéje. Pedig szinte ugyanannyira irányító-mutató is ez általánosságban, mint OL-mutató. Ez különösen igaz azon QB-k esetében, akik sokáig tartják a labdát. Rodgers pedig ilyen irányító.

Mivel Rodgers egy biztonsági irányító, így nem dobja meg a kockázatos passzokat, inkább vár, vár és vár, míg valaki üresre nem játssza magát. Ehhez egyébként tökéletesen tudja manipulálni a zsebet, hihetetlenül mozog a támadófala őrizetében, a kis lépések lenyűgözőek, amivel igazítja maga körül a pass rusherek mozgását is, hogy ne tudjanak odaérni hozzá. Ennek ellenére persze jóval többször sackelik, mintha gyorsan szabadulna a labdától.

Sokan nagy nyomás alatt inkább eldobják a labdát, megkockáztatják, hogy így is meg tudják oldani, vagy az elkapójuk le tudja szedni. Rodgers viszont nem szereti az ilyeneket, így inkább táncikál a zsebben, amiből sokszor tényleg hatalmas játékok születnek, sokszor viszont sackek. Ez is hozzátartozik a rendkívül egyedi stílusához.

Ezért nem jönnek a fordítások sem

Aaron Rodgers egyik, ha nem a legnagyobb kritikája, hogy alig van negyedik negyedes game winning drive-ja. Mindössze 19-szer sikerült fordítania és nyernie a negyedik negyedben, ami az 57. helyre elég az örökranglistán, miközben például Brady (44), Brees (45) vagy Roethlisberger (41) sokkal jobban állnak, de még jóval gyengébb irányítók, mint Matt Stafford (33) vagy Eli Manning (37) is messze előtte vannak ezen a listán. Hogy Andy Daltonról (24) vagy Joe Flaccóról (24) ne is beszéljünk.

És persze képes ilyen mérkőzésekre, láttuk idén is például a Bears ellen, de jóval kevesebbszer sikerül ez neki, mint kvalitásaiból és tehetségéből adódóan kellene. Ez egyszerűen nem az ő terepe, nem az ő játéka. A comeback győzelmekhez gunslinger játékosok kellenek, akik elfelejtik az INT-arányukat és arra koncentrálnak, hogy bizony meg kell nyerni ezt a meccset, bármi áron. Ehhez persze jóval nagyobb kockázatot kell vállalni, mint amennyit Rodgers vállal. Ide olyan irányítók kellenek, mint Stafford, Eli vagy Andrew Luck.

Ettől még ugyanúgy az egyik legjobb irányító az NFL-ben

Tudom, hogy negatív hangvételű volt az írás, azonban ki szeretném emelni, hogy Aaron Rodgers továbbra is egy kiváló irányító, az egyik legjobb a ligában. Egyszerűen neki is vannak hibái, ahogy vannak hibái Bradynek, Breesnek, Peyton Manningnek vagy bárkinek. Leginkább a különleges stílusára és annak negatívumaira szerettem volna rámutatni, amiket talán kevesen észlelnek. Mindezek ellenére őt tartom az NFL valaha volt legtehetségesebb irányítójának, hiszen ilyen “eszközökkel” nem rendelkezik senki, mint ő – Patrick Mahomest hozhatjuk fel egyébként kihívójának, ha karerősséget, atletizmust és hasonlókat veszünk bele a tehetség tárházába.

Rodgers továbbra is egy zseni, viszont ahogy senki, ő sem hibátlan. Előfordul, hogy épp miatta nem működik úgy az offense, ahogy kellene. Ahogy például Bradynek, úgy neki is rosszabb éve van a megszokotthoz képest. A PFF-nél ennek ellenére a negyedik legjobban értékelt irányító Rivers és Brady között, a Football Outsidersnél pedig a kilencedik Brady és Luck között (előbbi kevésbé veszi figyelembe talán a pályán hagyott játékokat, mint utóbbi).

Jön az új edző, mire lehete számítani?

A nagy kérdés az én szememben az Rodgersszel kapcsolatban, hogy mennyire nehezíti meg a saját dolgát és mennyire lehet őt “beleilleszteni” egy rendszerbe. Számomra kérdés, hogy mennyire tud rendszerben dolgozni egyáltalán. Mennyire tudja hagyni, hogy az edző kialakítsa neki a játékot és mennyire tud hagyatkozni arra, hogy ez jó is lesz? Mennyire edzhető egyáltalán? Mennyire hagyja, hogy megmondják neki, mit csináljon? Ez már nyilván inkább a személyiségéhez köthető.

Rodgers mellé olyan edző kell, akiben meg tud bízni, akivel jól kijön és akivel együtt tudják kialakítani, hogy mi működik nekik jól és mi nem. Ilyen edzőt pedig nem lesz könnyű találni, abban biztos vagyok.

Rodgers utókor számára való megítélésében pedig nagy szerepe lesz az új edzőnek és a következő pár évnek. Eddig ugyanis nagyrészt McCarthy volt a hibás az emberek szemében, aki visszafogta a tündökléstől. Hiszen ott van az isteni Aaron Rodgers, vele nem szabadna rosszul működnie egy támadósornak. Viszont ha ne adj isten az új edzővel – akit direkt arra hoznak, hogy megoldják az offense problémáit – is leszerepel a támadósor, illetve a teljes csapat, akkor sokkal nehezebb lesz Rodgersre úgy tekinteni, mint minden idők egyik, ha nem a legjobb irányítója, annak ellenére is, hogy úgy fejezheti be a karrierjét, mint aki a valaha volt legkisebb arányban dobott interceptiont és akinek a valaha volt legjobb passer ratingje volt karrierje során.