Rodgers szülinapi ajándéka, szenvedős Rams, kínkeserves Titans

Aaron Rodgers kiváló szülinapi ajándékot kapott a Packerstől McCarthy kirúgásával, a Rams kiszenvedte a győzelmet és ezzel együtt a rájátszást a Lions ellen, a Bills@Dolphins kellemes meglepetés volt, de végigszenvedtük a Jets@Titans összecsapást is.

Arizona Cardinals @ Green Bay Packers 20-17

Teljes összeomlás. Nincs jobb szó arra, ami Green Bayben zajlik. Hazai pályán egy 1/1 aspiráns csapattól ritkán kap ki a Packers. A Cardinals azonban ebben az őrült fordulóban is az egyik legnagyobb meglepetést okozva nyerni tudott a tundrán, ami a mérkőzés után pár órával Mike McCarthy vezetőedző állásába is került.

December, utolsó szalmaszál, Lambeau Field, havas meccs. A körülményeket nézve ilyenkor szokott beindulni a Packers szekere, de ebben a szezonban úgy tűnik, semmi se akar összejönni. Egy újabb mérkőzés kilátástalan játékkal, csak Rodegers improvizációs képességeire alapuló playhívásokkal és összességében egy teljesen enervált csapattal.

A rossz időjárási viszonyok miatt a Cardinals elsősorban a futójátékában bízva próbált meg haladni a mérkőzésen. David Johnsont azonban rendszerint meg tudta fogni a hazai védelem. A Packers mellett ugyanakkor a Cardinals play hívásainál is kerekedhettek a szurkolók szemei: DJ középső futásait annak ellenére erőltette Byron Lefwich támadókoordinátor, hogy látványosan eredménytelenek voltak.

A Packers front seven Clark és Martinez vezérletével ki tudta így venni a vendégek legveszélyesebb fegyverét, ennek is köszönhetően pedig végül egy nem várt személy lett a meccs hőse. A 2. számú futó keveseknek lehet ismerős a Cardinalsból, Chase Edmonds eddig nem is tett túl sokat azért, hogy megjegyezzék a nevét, de ma jószerivel egyedül verte meg a Green Bayt a 4. körös újonc. A mérkőzés mindkét vendég TD-jét ő futotta, ami 5 kísérletet tekintve impresszív hatékonyság.

A győzelemmel kikerült az 1/1 legnagyobb favoritja közül a Cardinals, a Packers viszont egyre közelebb egy történelmi mélyponthoz. A mérleget és a mutatott játékot nézve egyáltalán nem elképzelhetetlen lassan egy top10-es választás, ami egy egész évben egészséges Aaron Rodgersszel egészen “bravúros”.

De, hogy szó essen némi pozitívumról is. A támadósor bár csak villanásokból élt meg, Davante Adams és Rodgers összhangja továbbra is az egyik legfélelmetesebb a ligában. Az alábbi játékot 4&4-re hozta össze ez a kettős:

Persze ez a játék sem teljesen a felrajzoltak alapján jött össze, de Rodgersnek adott időt a támadófal, hogy odairányítsa Adamst, ahol összejöhetett a TD. Emellett ismét összehozott egy lehetetlennek tűnő elkapást a 4. negyedben ez a duó, amivel jelezték a potenciál ott az együttesben.

Igazi roncsderbi hangulata volt az összecsapásnak, ahol a szurkolók talán hálásak is lehetnek Mason Crosbynak, hogy 49 yardról kihagyta az egyenlítést jelentő field goalt a mérkőzés legvégén, és mehetett haza mindenki a hosszabbítás helyett.
A vállalhatatlan szezon eredményeként McCarthyt fel is állították a székéből, helyét Joe Philbin támadó koordinátor veszi át ideiglenes vezetőedzőként. A Cardinals oldalán a győzelem egyenlőre elodázta a hasonló lépést, de a szurkolók reménykedhetnek, hogy legkésőbb a szezon végén jön a vérfrissítés az edzői stábban.

(alatriste)

Los Angeles Rams @ Detroit Lions 30-16

Az eredmény ellenére egy nem várt izzadságszagú mérkőzésen van túl a Rams. Jared Goff talán idei legrosszabb meccsén van túl, de ma elbírta a csapat és a 11-1-es mérleggel zsinórban második éve nyeri az NFC nyugati divízióját az LA – ezzel ők jutottak először rájátszásba idén.

Goff nem volt ma meggyőző, 33 passzából pedig összesen csak 17 volt sikeres. 1 TD mellé egyszer interception és egyszer fumble formájában is eladta a labdát, és több esetben is csak a szerencse mentette meg az újabb labdavesztésektől. Azonban ha Goffnak nem is ment, Gurley hozta a szokásos remek játékát. 132 yard, 5-ös átlag felett futásokból, továbbá 2 TD. Bár időként szépen dolgozott a Lions védőfala, meg tudták állítani a középső futásokat egy egész meccsre nem lehet kivenni a remek futót. Gurley játékintelligenciája továbbá lenyűgöző. A 8. fordulóban a Packers ellen egyszer már mutatta, hogy nem a TD-ket hajszolja és képes megállni akár a goal vonalon, hogy az ellenfél maradék időkéréseit is elégettesse, ezzel bebiztosítva a mérkőzést:

Aki a támadóknál Gurley, az a védőknél Aaron Donald volt, megint. 2 sack, 4 negatív yardos szerelés és egy kierőszakolt fumble. Nincs ellenszer Donald ellen.

Jim Bob Cooter még mindig a Lions támadó koordinátora. Így továbbra sem jön ki ebből a csapatrészből, ami benne van. Persze nem segítette Stafford munkáját, hogy Tate elcserélése után a héten elvesztette egy másik remek elkapóját, miután Marvin Jonest sérültlistára kellett tegye a csapat. Látszódott, hogy egyedül Kenny Golladay kevés, így hát Stafford jobb híján kénytelen volt bevonni a passzjátékba a vakoldali tackle-jét, Taylor Deckert is:

Decker mellett Levine Toilolo karrier napját érdemes még kiemelni, aki az idei 60 yardja mellé most 4 elkapásból 90-et tett még hozzá.

A Lions védelme a 30 kapott pont ellenére a negyedik negyedig remekül tartotta ezt a félelmetes Rams támadósort. Kicsit életképesebb támadójátékkal akár a meglepetés is benne volt a mérkőzésben, de a meccs legfontosabb szakaszában a Rams 14 pontot tudott feltenni a táblára, így pedig a divízió bajnoki címmel térhetnek haza Los Angelesbe.

(alatriste)

Buffalo Bills @ Miami Dolphins 17 – 21

Előzetesen nem hittem volna, hogy jó meccs lesz ez, de szerencsére tévedtem. Ugyan a Dolphins kezdett jobban, de a Bills végig a nyomukban volt. És a hazaiak voltak olyan kedvesek, hogy ha a Bills eladta a labdát, akkor azzal a lendülettel vissza is adták nekik. Így pedig az utolsó percig nyitott maradt a mérkőzés, és ha a Bills nem szerencsétlenkedi el a végjátékot, akkor más eredmény született volna.

Josh Allen 2.30-al a vége előtt kapta meg a labdát, hogy levezessen egy időkérés nélküli 90 yardos GW drive-ot. Ő pedig nem remegett meg, és sikerrel el is jutott 30 yardig. Csakhogy ott pár érthetetlen hívás, és egy false start miatt 4&11 jött. A Dolphins defense érezte, most kell megállítani őket, és a védők át is jutottak a támadófalon, hogy földrevigyék Allent. Ő azonban a legszebb Russell Wilson féle szabadulómozdulatot mutatta be, és egy rövid rohangálás után célba vette az end zone-an üresen álló Charles Clayt. Ő azonban elejetette a labdát.

A történethez hozzátartozik, hogy Allen passza nem volt a legtökéletesebb, és nem egy könnyen elkapható labda volt. Viszont nem is megoldhatatlan. Clay azonban nem tudta megfogni, és ezzel nyert a Dolphins.

Bár kikaptak, de Allen bizonyította, hogy a jövőben lehet rá számítani. Ugyan dobott két INT-t, de a teljes meccset nézve nagyszerűen játszott. Több nehéz helyzetett is megoldott, és ha kellett, akkor lábon szerezte meg a first downt (konkrétan 135 yardot futott, amivel rekordot ért el, mert két meccsen is 90+ yardot tett meg újoncként). A túloldalon Tannehill kevesebbet vállalt, de azt többnyire hiba nélkül megoldotta. Bár csak 137 yardot passzolt, de 3 TD-t is kiosztott. És ebben a sportban a TD-k többet érnek, mint a yardok.

(jarred)

New York Jets @ Tennessee Titans 22 – 26

Az előző meccs meglepően jóra sikerült, és ott igazából mindketten megérdemelték volna a győzelmet. Na ezen a meccsen pedig mindkét csapat egy kiadós verést érdemelt volna. Ilyen lelketlen, ötlettelen, alibi játékot két szemben álló csapattól nagyon rég nem láttam már. Mintha egyik sem akart volna nyerni.

Mariota mindjárt a meccs elején eladta a labdát, amit a Jets vissza is hordott. A Jets előzőleg egyébként 21 negyeden keresztül nem szerzett labdát, most a Titans megszakította ezt a sorozatot. Ekkor még úgy nézett ki, hogy a Jets simán nyerni fog, de sikerült olyan szinten tönkretenni mindent, hogy az már művészet. A Jets helyében most azonnal kirúgnék mindenkit, akinek bármilyen szinten is köze volt az offense-hez. Olyan hihetetlen playhívások voltak, hogy nem is tudom, melyiket emeljem ki. Nem is csoda, hogy egyetlen offense TD sem született náluk. Csak mezőnygólokat rúgtak egész meccsen.

A Titans sem volt különb. Az ő támadósoruk egészen az utolsó percig nem tudott 3rd downt értékesíteni, és sokszor csak a vakszerencsének (vagy a Jets bénázásának) köszönhették, hogy nem vesztették el a labdát. Végül a negyedik negyedre valamennyire összekapták magukat, és egy fokkal elfogadhatóbb játékot mutattak. Ez pedig végül győzelmet ért.

A Jets a negyedik negyednek 22-13-as vezetéssel vágott neki, de szinte minden drive-juk 3&out volt, ami megadta a lehetőséget a Titansnek a győzelemre. Végül az utolsó percben Mariota 11 yardos TD-t dobott Corey Davisnek harmadik downra. (Ez volt a Titans egyetlen sikeres 3rd downja az egész meccsen). És ezzel megnyerték a meccset.

Nem tudom nyugodt szívvel azt mondani, hogy a Titans megérdemelte  a győzelmet, de az biztos, hogy a Jets megérdemelte a vereséget.

(jarred)